Az egyik legkalandosabb életű magyar utazó volt, de neve már csaknem teljesen feledésbe merült. Még kortársai körében is csak kevesen ismerték, bár Afrikában olyan helyeket is bejárt, ahol előtte alig fordult meg fehér ember. Már Livingstone és Stanley előtt kísérletet tett a Kongó és a Zambézi vidékének feltárására.

 

magyarlaszlo1

 

1818-ban született Szombathelyen, egy helyi földbirtokos törvénytelen gyermekeként. Középiskolás koráig nagyszülei nevelték, apja csak ekkor törvényesítette. Az elemi iskolát Dunaföldváron végezte, és már ekkor feltámadt benne a kalandvágy. Arról álmodozott, hogy eljuthat távoli, ismeretlen vidékekre. 1842-ben ezért iratkozott be a fiumei tengerészeti iskolába. A következő évben tengerészkadét lett. Első nagy tengeri útját a Karib-tengeren tette meg, ahol egy rabszolgakereskedő-hajón szolgált.

Később Havannában navigációt tanult, és másodkormányos lett az Albatrosz nevű spanyol hajón. Eljutott Új-Guineába, Szumátrára és Jávára. Már ekkor kiderült, hogy nem igazán ellenálló a trópusi betegségekkel szemben. Sárgalázat kapott, amiből Madagaszkár szigetén gyógyult fel. Ezután sorsa egy időre összekapcsolódott Dél-Amerikával.

 

magyarlaszlo2

 

Dél-Amerika a 19. századig Brazília kivételével spanyol gyarmat volt. A század elején lezajló szabadságharc meghozta a függetlenséget, de egységes dél-amerikai állam nem alakult ki. A kontinensen a legnagyobb államalakulat a La Plata volt, de később ez is több részre bomlott, ebből alakult ki Argentína, Paraguay és Uruguay. Az új országok között állandósultak a konfliktusok. Magyar László az argentin flottának ajánlotta fel szolgálatait, ahol hadnagyi rangot kapott. 1845-ben az Uruguay elleni háborúban fogságba esett, és halálra ítélték. Az ítélet végrehajtását egy francia tiszt közbelépése akadályozta meg.

Ezt követően Magyar László nagy dél-amerikai kutatóutat tervezett Peruban és az Amazonas vidékén. Anyagi támogatást kért a Magyar Tudós Társaságtól, de ezt nem kapta meg, így tervéről le kellett mondania. Figyelme Afrika felé fordult. 1848-ban a Kongó torkolatához utazott, és azt tervezte, hogy felhajózik a folyón a forrásvidékig. Hat matrózzal indult el, de csak a később Livingstone-ról elnevezett vízesésig jutott. Megfordult Bomában, a rabszolga-kereskedelem egyik központjában is. Innen vissza kellett térnie Benguelába, egy portugál gyarmati településre (a mai Angola területén található).

 

magyarlaszlo5

 

1849-ben újabb expedícióra indult. Csatlakozott egy karavánhoz, és eljutott az angolai Bié (Bihé) fennsíkra. Út közben sokat kérdezősködött, ezért a bennszülöttektől az Enganna Komo (micsoda úr – como portugálul micsodát jelent) becenevet kapta. Bié királyságában elnyerte a fejedelem, a kegyetlenségéről híres Kajángula kegyeit, saját tanyát épített, ahol 50 bennszülött rabszolgája volt. A fejedelem 14 éves lányát, Ozorot hozzáadta feleségül. Magyar először tétovázott, de a fejedelem kegyetlenségét jelző karóra tűzött fejek meggyőzték arról, hogy jobb nem ellenkezni. A házasság meglepően jónak bizonyult, Ozoro hűséges feleség volt. Öt gyermeket szült Magyarnak, és valamennyi útjára elkísérte. Az utazó egyébként maga is elfogadta a bennszülöttek között gyakorolt többnejűséget.

1850-ben apósa segítségével nagy expedíciót szervezett. Útjára csaknem 300 bennszülött kísérte. Célja a Luandának nevezett ország felderítése volt, és eljutott a Kongó és a Zambézi vízgyűjtő területére. Felkereste Kabebét, egy apósához hasonlóan kegyetlen uralkodó, Muata Jamvo „székvárosát”. Útja során fontos néprajzi leírásokat készített.

 

magyarlaszlo6

 

1852-54 között a Cubango folyó és az Okavanga mocsár vidékét járta be. A tartomány portugál kormányzója szívélyes fogadtatásban részesítette. 1855-ben a Zambézi folyó vidékét akarta felkutatni. Ez sikertelen expedíciónak bizonyult, mert karavánját megtámadták, és ő maga is megsebesült. Idő közben apósa országában felkelés tört ki, a fejedelmet elűzték, így Magyar elvesztette fő támogatóját. Menekülnie kellett.

Magyar László készítette el Nyugat-Afrika első térképét. Megőrizte kapcsolatát hazájával is. Kutatásai anyagát elküldte a Magyar Tudományos Akadémiának. 1858-ban az Akadémia levelező tagjává választotta. A neves nyelvész, Hunfalvy János támogatta kutatási eredményeinek publikálását Magyar László dél-afrikai utazásai 1849-57-ben címmel.

 

magyarlaszlo3

 

Utolsó éveit nyomorúságos körülmények között töltötte a portugál gyarmaton. Kereskedésből próbált megélni. A trópusi betegségek nagyon legyengítették a szervezetét, és 1864-ben a portugál kormány értesítette a magyar hatóságokat, hogy a kutató Ponto de Cuio-ban meghalt 46 éves korában.

Magyar László érdekes alakja volt az Afrika-kutatás történetének. Éveket töltött a bennszülöttek között, és alig ismert területeket járt be. Ennek ellenére ma már nagyon kevesen emlékeznek rá. Mások szerint viszont egy sorba állítható Livingstone-nal és Stanley-vel.

 

 

Weninger Endre

Szerkesztette: Weninger Endréné Erzsébet

 

 

Hozzászólások