A címről még annyit, hogy az európai belvízi hajózásban haladási irányként hegy- és völgymenetet különböztetünk meg. Hegymenetben árral szemben haladunk. A hegymenet több energiát igényel, mint a völgymenet. Csúcsra azonban itt nem jutunk, nem ez a cél.

Apai ágon én vagyok a negyedik generációs hajós a családban, saját vállalkozásunk egyik üzletkötőjeként. Az utóbbi években egyre inkább árral szemben úszunk, a flottánk – hat önjáró hajó és egy bárka – fennmaradásáért küzdve. Hisszük, hogy szállítmányozóként értékes tevékenységet végzünk.

A Montázs Magazin szerkesztői is értékes munkát végeznek, egyelőre szabadidejükben. Most azzal támogatom ebben őket, hogy hetente írok nekik, értük, róluk.

Vasárnap ér véget a hetem és készülök a következőre. Ebben az újat kezdésben segít az Írás és az írás. Rendezi gondolataimat. Mit hagytam magam mögött? Merre tartok? Mire van szükségem? Ezeket a kérdéseket teszem fel magamnak, az Úr napján. Szeretném hagyni, hogy Ő válaszolja meg őket. Hiszem ugyanis, hogy a létező legjobbat akarja nekem, de ennek megvalósulásához először meg kell hallanom, amit mond. Utána jöhet a cselekvés, a kapott kegyelmeknek megfelelően.

                                                                        

Nyugalomba vonult szentatyánk, XVI. Benedek egyik utolsó főpapi kijelentése így hangzott: mostantól egy zarándok vagyok, földi utam utolsó szakaszán. Engem ez a kijelentés fogott meg leginkább ezen a héten. Az ember, aki pápa volt, mára egyszerű zarándok lett. Egy közülünk.

 A mai olvasmányban Mózes a Hóreben találkozik és beszélget Istennel. Istennel, vagyis – önmeghatározása szerint – azzal, Aki Van. Milyen könnyen érthető az Atya! Ő Van. Létezik. Minden, ami él és mozog, neki köszönhető. A hegyek. A völgyek. A hajók. A honlapok.

Kisbér, 2013. március 3.

Hozzászólások