Kisebb közösségekben működik, jobban figyelve ezáltal azokra, akik alkotják. Egyszerűségre törekszik, mert így hiteles. Felemeli a szegényeket és az elesetteket, mivel Jézus arcát látja bennük. Összeköti a különböző kultúrájú embereket, hiszen testvéreknek tekinti őket. Egyre többeknek jelent iránymutatást és kapaszkodót, mert biztonságot nyújt a zűrzavarban. Vonzóvá válik a fiatalok számára, mert meghallgatja és partnerként kezeli őket.

A Fokoláre Mozgalom, eredeti nevén Mária Műve éves lelkigyakorlatán, a Máriapolin vettünk részt családommal az elmúlt napokban, Zánkán. Együttlétünk azzal az izgatott várakozással kezdődött, hogy vajon ki lép ki fehér ruhában arra a bizonyos Szent Péter téri lodzsára. Meglepődve és boldogan adtunk hálát Ferenc pápánkért.

                                                                       
Később egy olyan felvételen láttuk őt, ahol gyerekeknek beszélt egy Buenos Aires-i szentmisén, 2011-ben. Vidám, lendületes, tiszta és felszabadult, én legalábbis ilyennek érzem, és ez egyházunk számára is több mint biztató. Bíborosaink belátták, hogy gazdasági és európai problémáinkra nagyobb eséllyel találunk megoldást akkor, ha engedjük magunkat elszakadni (évszázados) megszokásainktól.

Erőt adó, egyben komoly felelősséget tartalmazó érzés kereszténynek lenni ezekben az időkben. Amiket az előbb vázoltam, azok természetesen nem egyik pillanatról a másikra következnek be. A Fokoláre Mozgalom például 1943 óta, vagyis 70 éve munkálkodik egyházunk és világunk megújulásán – csendben, alázatosan, kitartóan. Fájdalmak és sebek, csodák és gyümölcsök szegélyezik útját, melyen örömmel tartok velük és jezsuita pápánkkal, meg minden jó szándékú felebarátommal.

Újpest, 2013. március 17.

Hozzászólások