Kedves betűszerető, olvasást kedvelő Montázs-olvasók! Vannak, akik szórakozásból olvasnak, és vannak, akik műveltségüket akarják olvasmányaikkal gyarapítani, de én a harmadik olvasóra gondolok, arra, akinek az olvasás életfunkció és ellenállhatatlan kényszer – csak ez az igazi olvasó – írja Szerb Antal: A világirodalom története c. művének előszavában.

A járvány miatt zárva vannak a könyvtárak. A polcokon kényszerű téli álmot alszanak a kötetek. A betűéhséget érző olvasók azonban feltalálhatják magukat: tegyenek egy fürkésző „sétát” a saját könyvszekrényük előtt! Egészen biztos, hogy a polcokon szunnyadnak olyan regények, verseskötetek, tanulmányok, elbeszélések, amit oly régen lapozgattak. Vegyék le, porolják le képletesen, OLVASSÁK ÚJRA!

gulacsy iren

Fotó: Cultura.hu

Ma Gulácsy Irén : Förgeteg című regényét ajánlom újraolvasásra !

Mit kell tudnunk Gulácsy Irénről? Újságíró volt, 1919-ben a Nagyvárad című napilap belső munkatársa lett. Cikkeket írt a Pásztortűz, a Genius, a Brassói Lapok, a Keleti Újság, az Ellenzék, a Napkelet, a Magyar Kisebbség lapokba, folyóiratokba. A marosvásárhelyi Zord Idő lapvállalat pályázatára nyújtotta be első, Förgeteg című regényét, amellyel pályadíjat nyert. Ettől kezdve novellákat, regényeket, színdarabokat is írt.

A Hamueső című műve volt az Erdélyi Szépmíves Céh első kiadott regénye Kós Károly illusztrációival, és Kós munkája volt a könyv grafikai kiállítása is. 1926-ban ő is meghívást kapott Kemény Jánostól az első Helikon-találkozóra, amelyen ugyan nem vett részt, mégis az alapító tagok közé számíthatjuk.

„Gulácsy Irén szereti a nyelvi ékesítettséget, mely a metaforákban, különböző alakzatok halmozásában nyilvánul meg, szereti az archaikus, tájszavak használatát, gyakoriak a regényben az indázó szecessziós szerkezetek és motívumok. Németh László barokkos költőnek tartja Gulácsy Irént, de – mint mondja – barokkossága nem akadémikus jellegű.”

Férje halála után a fővárosba költözött. Budapesten a Magyarság, a Pesti Hírlap és az Új Idők munkatársa volt. A főváros ostromának esett áldozatul, amikor 1945. január 2-án lakását bombatalálat érte.

gulacsy

A FÖRGETEG című regény lapjain megelevenedik a századelő tragikus, lázadó, forrongó paraszti világa. Képet kapunk, milyen az akkori vidék társadalma, a nagybirtok minden paraszti, egyéni kezdeményezést megfojtó tehetetlensége, konccá vált hatalma. Életre, megújulásra vágyó nép, s az ellentéte, a megújulásra képtelen, minden törekvésnek gátat vető társadalma ütközik össze.

A szerelem szála vetít rá fényt, milyen nehéz a főszereplő, Erzsébet sorsa a felemás körülmények között: vágyai felfelé repítik, a falusi körülményei lehúzzák. A szerelem gyümölcse, az anya élete árán életben maradt kisfiú sorsa már előremutató. Talán ő már hiába mágnásivadék, – de törvénytelen gyerek, – majd egy új világ polgára lesz, aki önmagában feloldja a korábbi , kibékíthetetlennek látszó ellentéteket. Ő maga a remény, a jövő reménye.

Érdekes alakok tárháza a mű: a szeretetteljes, de szigorú pátriárka nagypapáé, aki 76 fős család feje, – Erzsébet nagyapja, – aki úgy igazgatja a saját parasztgazdaságát, mint egy mezőgazdasági üzemet. Szava 4 nemzedék számára megfellebbezhetetlen. Érző szívű: Erzsébetnek a falusi világban teljesen haszontalannak tűnő zongoráért pénz ad. Az asszonyi melegség jó példája Katalin, aki a főhős nagynénje, s gondot visel, figyel mindenkire a családban. Vince, az unokatestvér alakja a konok, merész, erős paraszti figurát vetíti elénk.

Mivel egy portán élnek, sok apró helyiségben, tele vannak a hétköznapok apró konfliktusokkal. Mégis, amikor valakivel gond van, a család összezár, segít, hatalmas erő összegződik ebben. Régies, falusias nyelvezete szórakoztató, a mezei munka leírása szakszerű, a viselkedésminták az életből ellesettek.
OLVASSÁK ÚJRA!

Régen, talán fél évszázada is van, hogy a plakátokon olvasható volt a reklámszlogen: A KÖNYV TANÍT, NEVEL, SZÓRAKOZTAT. – Kivételesen ez a reklám nem túloz. Olvasni jó. Nagyon jó.

 

Farkas Ferencné Pásztor Ilona

 

Hozzászólások