Április 2-án ünnepeljük a gyermekkönyvek napját. 1967 óta tartják világszerte a GYERMEKKÖNYVEK NEMZETKÖZI NAPJÁt Hans Christian Andersen dán meseíró születésnapján. A Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsa (IBBY) által szervezett ünnep célja, hogy a gyermekekkel megszerettessék az olvasást, a könyveket.

Minden évben más-más ország vállalja az eseménysorozat szponzorálását, nevezetesen az adott ország megfogalmazza a nap jelmondatát, felkér egy neves írót, hogy ez alkalomból küldjön üzenetet a világ gyermekeinek, s egy képzőművészt, hogy tervezzen plakátot. 2001-ben Magyarország szervezte a központi rendezvényeket.

A gyermekkönyvek napját április 2-án ünnepeljük

Emlékeznek még kedvenc meséjükre? Van rongyosra olvasott gyermekkönyvük?

A mese elbeszélő műfaj, többnyire gyermekeknek szól. Szereplői néha elképzelt, nem létező figurák: tündér, manó, boszorka. Jellemző a mesére a csodás események sorozata: átváltozás, beszélő állatok, repülés, stb. Gyakori a próbatétel, amit a főhős a végére jól old meg. A mese vége mindig igazságos. A népmese minden nép saját kultúrkincse. Ha a mese írója ismert (Pl.: Andersen) akkor műmeséről beszélünk.

Azokkal a gyerekekkel is meg lehet ismertetni az olvasás szépségeit, akik a számítógép előtt töltik idejük nagy részét, hiszen az online oktatás bevezetése óta sok gyermek a négy fal között tölti napjai nagy részét. A könyv szeretete, az olvasás adta tudás, ismeret pótolhatatlan. Hiszen a könyvek nemcsak szórakoztatnak, de tanítanak is.

A gyermekkönyvek napját április 2-án ünnepeljük

Christian Albrecht Jensen: Hans Christian Andersen portréja (1836) – A festményről készült fotó készítője ismeretlen.

Mit tudhatunk meg Andersenről?

Hans Christian Andersen dán meseíró volt. 30 éves korában – pénzkeresés céljából – meséket kezdett írni egy olcsó füzetsorozat számára. Ezek váratlanul híressé, majd rövid időn belül világhíressé tették. Kezdetben egy kicsit szégyellte is ezt a főleg gyerekeknek szóló műfajt, de a váratlan siker folytán fel kellett ismernie, hogy ehhez van igazi, rendkívüli tehetsége. Ezért élete további, negyvennél is több esztendeje alatt a meseírás lett a fő műfaja.

Manapság – és már régóta – meséit adják ki újra meg újra: idáig több mint 80 nyelven jelentek meg. Ez pedig igen nagy gyűjtemény, hiszen 70 évre terjedő élete folyamán 156 mesét írt. Némelyiket annyiszor és oly sokat utánozták, mesélték újra, hogy már népmesének tűnik. „A király új ruhája”, a „A rút kiskacsa” vagy „A derék ólomkatona” úgy beleépült az európai olvasók köztudatába, hogy már arra se szokás gondolni, hogy ezeket a gyermekkönyveket is Andersen írta.

Hogyan jutott idáig? Mivel Andersen árvaként nőtt fel, neki is dolgoznia kellett. Előbb egy szövödében, majd egy dohánygyárban inaskodott. Végre 12 éves korában bejutott egy patikába tanonclegénynek, és két év múlva már segédlevelet is szerzett. Amikor már hivatásos gyógyszerészsegéd lehetett volna, bizonyos volt, hogy ehhez a nyugodt foglalkozáshoz semmi kedve sincs.

A gyermekkönyvek napját április 2-án ünnepeljük

Minthogy éppen volt cipője és meleg kabátja is, hátat fordított a vidéki szülővárosnak, Odensének, és gyalog ment a fővárosba, Koppenhágába. Jelentkezett egy színháznál, hogy beállna a tánc- és énekkarba. Az okos siheder meg is tetszett a vezetőségnek, ki is próbálták. Hamarosan használható is volt a balettkarban. Majd kiderült, hogy elég jó hangja van, könnyen tanul szövegeket is. Táncosnak túl hosszú gólyalába és túl nagy orra miatt eléggé komikus volt, de énekesnek megfelelt. Egyre serdülvén, a hangja mutálni kezdett.

Beíratták egy kollégiumba, fizették a tandíjat és az ellátást. Volt, aki még ruháról is gondoskodott. Itt erősödött meg anyjától kapott rendíthetetlen hite a gondviselésben. Itt alakult ki az a meggyőződése, hogy az emberek alapvetően jók. Természetesen kitűnő tanuló volt, és négy év után kitűnő érettségivel fejezte be iskolai tanulmányait. Ösztöndíjakat jártak ki a számára, külföldi utakat tettek lehetővé.

Előbb Németországba juthatott állami ösztöndíjjal, majd Párizs és Róma nyílt meg előtte. Nyelvérzéke és rendkívüli tanulási képessége lehetővé tette, hogy ahol járt, ott hamarosan otthonos lett a nyelvben is. Németül, franciául, idővel olaszul úgy megtanult, hogy rövidebb írásait irodalmi színvonalon tudta lefordítani ezekre a nyelvekre.

A gyermekkönyvek napját április 2-án ünnepeljük

Több külföldi út után hazatért Koppenhágába. Egy kiadó füzetsorozatot indított olyan mesék számára, amelyek alkalmasak gyermekolvasmányoknak is, de költőiségükkel a felnőtt olvasókat is érdekelhetik. Ha rendszeresen tud füzetről füzetre új meséket írni, készséggel kiadja őket, és jól fizet értük. Ezt a jövedelemlehetőséget akarta megragadni. 27 év alatt 24 füzetet töltött meg azzal a 156 mesével, amelyet már régóta az Andersen-életmű lényegének tartanak.

Előbb őt magát is meglepte a visszhang, azután megszokta a nem várt világsikert. Otthon, Dániában már köztudomású volt, hogy ő a világ leghíresebb dán írója. A dán király meghívta, koccintott vele, és barátjának nevezte. A szegénységből a fénybe felkapaszkodott, ünnepelt írót elbűvölte ez a siker. Gyönyörűséggel töltötte el, hogy a király maga mellé ültette hintójába. Ennek híre úgy jutott el Európa királyi udvaraiba, hogy közeli-távoli országok uralkodói hívták meg, akasztottak a mellére érdemrendeket.

A gyermekkönyvek napját április 2-án ünnepeljük

Mintha ezt írta volna meg egyik legismertebb meséjében, „A rút kis kacsa” történetében. A baromfiudvarba került hattyútojásról azt hiszik, hogy kacsatojás. Amikor a kotlós tévedésből kikelti, azt gondolják, hogy kacsa. De kacsának olyan különös, s ezért nagyon csúnyának tartják. Azután nőttön nő, egyre szebb lesz, és eljut odáig, hogy diadalmas hattyúként emelkedik minden kacsa fölé. Mintha Andersen előre megírt önéletrajza lenne mese formájában…

A mesék olvasása, hallgatása nem csupán élményt nyújt, de fejleszti a gyermekek empatikus készségét, problémamegoldó képességét, bővíti a szókincsét. A mesékből megismeri szólásainkat, a régi foglalkozásokat, babonákat, hiedelmeket, segítség számára a jó és a rossz cselekedetek összehasonlításában, az igazságosság megértésében…

Meséljünk a gyerekeknek minél többet! Meséljünk nekik nap mint nap, ne csak a gyermekkönyvek napján!

 

Mesébe hívó /Mentovics Éva/

Mesevárban, meseréten,
holdfény ezüst köpenyében,
csillagporos félhomályban,
napfény arany fátyolában
szundikál a sok mese.
Felébresztem őket neked,
szárnyaljon a képzeleted
mesevárba, meserétre,
holdfény ezüst köpenyébe,
csillagporos félhomályba,
napfény arany fátyolába,
s legyél te is részese!

 

Itt nézhetünk Andersen meséket

 

 

Farkas Ferencné Pásztor Ilona

Fotók: Pixabay

Kapcsolódó cikkünk