Otthon is elmentem biciklizni szinte minden nap, emberekkel találkoztam a faluban, ahol felnőttem. Missziós beszámolót is tartottam a faluban vagy barátok, ismerősök meghívására különböző városokban. Voltam Várpalotán, Győrben és Kalocsán is. Nem szoktam sokat vállalni, mert nem misszióba jövök haza, hanem pihenésre, de tudom, hogy sokakat megvigasztalnak az én fiatalokról szóló történeteim, s talán erőt és reményt is adnak.

Természetesen a családomon kívül a régi Svetitses osztálytársaimat is meglátogattam. Még olvasásra is jutott idő, a falusi könyvtár tagja vagyok. Otthon töltöttem a 2012-es karácsonyt, és csak most jöttem rá, hogy az utolsó itthoni karácsonyom 1987-ben volt! Hatalmas élmény volt, hogy 25 év után újra a családommal lehettem!

Jelenleg Franciaországban vagy egy misszionáriusoknak szervezett továbbképzésen. Kérlek, mondj róla valamit! Hogy érzed magad?

Tizenöt év után először hagytam el a Fülöp-szigeteket ilyen hosszú időre, összesen 10 hónapra. Öt hónapot Magyarországon, öt hónapot Franciaországban töltök. Most Lyonban, az Alpok lábainál fekvő gyönyörű francia városban vagyok, a jezsuita atyák képzőközpontjában. Január 19-én érkeztem ide egy továbbképzésre.

Az öthónapos képzésen 15 misszionárius vesz részt Afrikából, Belgiumból, Spanyolországból és Franciaországból. Nővérek és papok vannak a csoportban, és mindnyájan már régóta dolgozunk misszionáriusként messze a hazánktól. Azért jöttünk ide, hogy lelkileg feltöltődjünk, megosszuk egymással a tapasztalatainkat, és közben a jezsuiták megtanítsák velünk a szent Ignác által kidolgozott lelkivezetés alapjait. Ha ezt be is gyakoroljuk, képesek leszünk másokat is képezni, továbbadni a tudásunkat.

Nagyon jól érzem itt magam, mintha otthon lennék. Franciaország számomra úgyis a második hazám, a Fülöp-szigetek pedig a harmadik. Nekem már az is nagy kikapcsolódás itt, hogy nincs rajtam felelősség, és nem kell minden öt percben döntéseket hozni, meg azon törni a fejem, hogy mit hogyan lehetne jobban megoldani. Az is nagyon jó, hogy csönd van, és nem csorog a hátamon az izzadság a 40 fokos melegben. Nagyon szép a környezet, kedvesek az emberek, és biztosan hasznos lesz a képzés.

A képzés után az lesz majd a feladatom Manilában, hogy a nálunk felnőtt fiataljaink közül kiválasszuk azokat, akik szívesen részt vesznek a misszió munkájában és az újabb korosztályok nevelésében. Ők már felelős felnőttként élik az életüket, néhányan családot is alapítottak. Ehhez viszont nekünk komolyan meg kell szerveznünk az ő képzésüket. Tulajdonképpen az utánpótlás képzését kell elkezdenem szeptemberben, amikor visszautazok Manilába.

Van-e valamilyen hobbid, kedvenc időtöltésed? Jut-e időd ilyesmire?

Idő a pihenésre? Persze, hogy jut, és kell is, hogy jusson ahhoz, hogy a missziót és a klímát túléljük. Nagyon szeretek biciklizni, hegyi túrákon részt venni a dzsungelben vagy Európában bárhol. Szívesen üldögélek a tengerparton ábrándozva, imádkozva, és hallgatom a tenger zúgását. Szeretek olvasni idegen nyelveken is, négy nyelven beszélek. Ha lehet, eredetiben olvasom az irodalmat. Ha Magyarországon vagyok, akkor csak magyarul olvasok és magyar íróktól. Manilában inkább franciául és angolul. Tagalogul még meg kell szoknom a regényolvasást, mert nem sokat olvastam még ezen a nyelven. Szeretem a szép és értékes filmeket, a fiatalokkal sok mindent megnézünk, ami hasznos kikapcsolódást nyújt.

Nagyon szeretem a zenét, a számítógépemen és a mobilomon több napra való anyag van, és amikor csak tehetem, zenét hallgatok. Szeretem a modern zenét is, amit a fiataljaink hallgatnak, általában fel tudom venni velük a lépést és egy húron pendülünk az új zenék ismertségében. Ez nagyon tetszik nekik, mert érzik, hogy értékeljük, amit ők is szeretnek. De megismertetek velük más műfajú zenét is.

Amikor Magyarországon vagyok, megnézem az éppen akkor divatos dolgokat, többek között a tehetségkutató műsorokat. Ilyen a Felszállott a páva, Csillag születik, Megasztár, X-faktor és Magyarország hangja. Így ismertem meg a TV-n keresztül Kecskemét büszkeségét, Bihal Rolandot is. A tehetséges fiatalember nagyon szépen megállta a helyét a tavalyi Megasztárban.

Olyan jó érzés tehetséges fiatalokat látni, hallani, ha nem is tetszik mindenkinek az a stílus, amit ők képviselnek. Ha egy fiatalban tehetség van, igenis ki kell hozni belőle a maximumot. Segíteni kell, mentorálni, hogy igazi tehetséggé váljon, és művészetével sokakat megörvendeztessen.

Arra kell vigyázni, hogy ne szálljon a fejükbe a dicsőség és a siker. Jó lenne, ha megőriznék egyszerűségüket, de minél több értéket sugároznának. Szoktam értük imádkozni, hiszen annyira szomjazik a világ őszinte és tisztaszívű művészekre.

Rolandnak és barátainak is drukkolok, és ha Ázsiában lesz koncertjük egyszer, látogassanak el Manilába is, hogy az ottani fiataljaink megismerkedhessenek a magyar popzene szépségeivel.

Búcsúzóul mit kívánsz nekünk, mit üzensz haza a magyaroknak?

A leginkább azt kívánom, hogy a magyarok lelkileg úgy el tudjanak szegényedni, hogy a nagyravágyás érzése ne gyötörje többé ezt a népet. Azt is kívánom, hogy minden magyar ember megtalálja újra az igazi reményt, ami számomra csak a hitben valósulhat meg, mert hit nélkül miben lehet reménykedni? Magyarország megtéréséért szinte minden nap imádkozom. A sok kétségbeesett embernek elsősorban a saját szívében kell az igazi békét megteremtenie. Béke, Igazság és Szeretet a három legjobb barát. Imáimban kérem Isten segítségét a magyarok számára, hogy a lelki béke kegyelmét adja meg mindenkinek.

The end

Weninger Endréné

Hozzászólások