Már másodszor utaztunk Paksra, a Csengey Dénes Művelődési Központba férjemmel az Info-Szponzor – Legyen könyved! hármas könyvbemutatójára április 8-án, amelyben mi magunk is érintettek voltunk.

A három könyv: a Verselő Antológia 2016, a Te és Én valamint a Kézen-fogva 2016 antológia.

Két éve a Pályázatfigyelőn vettem észre egy – éppen a kettőnk számára szabott – irodalmi felhívást, amelyre aztán be is neveztem magunkat. Így történt, hogy a Kézen-fogva kötetbe beválogatták a páros haikuinkat tavalyelőtt – Tizenhét szótag feketén fehéren címmel.

Nagyon fellelkesített bennünket az első megjelenés és 2016-ban a Te és én kötetben már külön-külön jelentünk meg. Az illusztráló kalligráfiákat pedig magam készítettem virtuális ecsetvonásokkal mindkét antológiába.


Az idei programban is a jelenlévő szerzők valamelyik kötetben megjelent műveiből hallgathattak meg néhányat a szerzőtársak, a helyi irodalomkedvelők, színjátszók előadásában.

A haiku-kalligráfiáról, mint saját fejlesztésű műfajról:

2011 szeptemberében, egy reggel arra ébredtem, hogy a gondolataimat haikukba szintetizálom ezentúl. Tizenhét szótag, 5-7-5 szótagos sorokban.
Majd kísérletképen, néhány virtuális-ecsetvonással szimbólumokat festettem a haikuimhoz.
Így születtek a haiku-kalligráfiák. Harminc kegyelem címmel, a harminc hetes Szent Ignác-i lelkigyakorlatomat a magam módján így jártam végig. Ezután következett a Keresztút és az Örömút. Később a Jézus és az enneagram témáját dolgoztam fel hasonlóan. Kis keleti kitekintésként pedig a Ji-king 64 jósjelét Hermann Hesse Napkeleti utazás című könyve analógiájára rajzoltam-írtam át haiku-kalligráfiákká. A-Z élet dolgai címmel kiállításom is volt az OORI Galériában.
Később férjem (Vass István-Pál) verseit és haikuit is illusztráltam. Tizenhét szótag feketén fehéren című közös kiállításunk anyaga teljes egészében belekerült a Kézen-fogva 2015-ös antológiába.
Ez a műfaj lesz a „mi közös nyugdíjas projektünk” is, úgy tűnik. (Antalffy Yvette-Hildegard)

 

A papír már kamaszkoromban is viszketett a tollam alatt, de erre az ingerre igazán csak 50 éves korom táján figyeltem fel, amikor valamiféle önkifejezési vágy kezdett belülről feszíteni.
Egyéniségemhez mindig is a kétsoros-négysoros versek álltak a legközelebb, amelyek egyszerűségükkel, szikárságukkal fegyelemre késztetik az embert. A haikut a feleségem által ismertem meg, aki maga is ebben a versformában ír. Ő készítette a fekete-fehér kalligráfiákat, amelyek a jelen pályázatra beküldött munkáimat kísérik. (Vass István-Pál)

 

 

A videón éppen  Vass István-Pál haikuit olvassa fel Komáromi János – Koma:

 

Antalffy Yvette

Forrás: Figyelmem önéletrajza blog

 

 

Hozzászólások