Újabb kinccsel gazdagodott a magyar múzeumi hálózat – újabb páratlan értékek kerültek a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményébe. A Seuso-kincs után, mely a székesfehérvári kiállítás után a Nemzeti Múzeumban kap majd állandó helyet, a Herzog-kincsek is bemutatkoznak.

otvosmuvek_nemzeti_muzeum

Herzog Mór Lipót műgyűjteménye a 20. század első felének egyik legfontosabb hazai magángyűjteménye volt. A jól ismert, kitűnő festmények mellett jelentős mennyiségű iparművészeti tárgy, számos ötvösmű is része volt a gyűjteménynek. Az ötvösművek között szerepelt egy fontos magyarországi és erdélyi tárgyegyüttes, valamint nürnbergi, augsburgi, angol és orosz mesterek ezüsttárgyai és ékszerei.
A 19. század utolsó évtizedétől jöttek létre azok a magángyűjtemények, amelyek felszippantották a főúri, nemesi családok ekkor a műpiacra kerülő műtárgyait. Az 20. század első évtizedére már olyan fontos gyűjtői és gyűjteményei voltak az egykori magyarországi, erdélyi ötvösmunkáknak, mint az Andrássy-, a Kárász-, a Vigyázó vagy a Glück-gyűjtemény.

hatszogletu kupa

A két világháború közötti időszakban Andrássy Gézáé mellett Herzog Móré volt a hazai ötvösség legjelentősebb magánkollekciója az országban. A Herzog-gyűjtemény több emléke – főként éppen a most múzeumba került alkotások – már régóta ismert volt a szakma előtt, mivel láthatóak voltak az Iparművészeti Múzeum 1927-es nagy ezüstkiállításán és az 1931-es, Erdély művészetét bemutató tárlaton. A tudósok és gyűjtők azonban szinte már lemondtak róluk és azt hitték, elpusztultak. Magyarországra való visszakerülésük így valóságos csodaszámba megy, még akkor is, ha csak a gyűjtemény egy töredéke került vissza és gazdagítja magyar nemzeti értékeinket.

talpas pohar

Az egykori gyűjtemény magyarországi eredetű anyagának nagyobbik része kerül most a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményébe: a jeggyel is ellátott tárgyak többsége erdélyi ötvösök munkája. A jegy nélküli emlékek az analógiák, típusuk vagy éppen feliratuk alapján sorolhatók az erdélyi mesterek munkái közé. A 32 tárgy között döntő többségben vannak a különböző világi ezüstmunkák: poharak, kannák és serlegek, illetve ékszerek és övek.
Elsősorban a dél-erdélyi szász városok, Brassó és Nagyszeben mestereinek jegyeit találjuk az emlékeken. A talpas pohárnak nevezett, Erdélyben különösen kedvelt típus több példánya mellett igazi ritkaság is a múzeum gyűjteményébe került: Apor István erdélyi kincstartó, a 17. századvégi Erdély egyik leggazdagabb emberének neve és címere díszíti azt a három poharat, melyek egykor egy nagyobb készlet darabjai lehettek. Az egykor egybejáró poharak (vagyis egymásba illeszthető, egyre kisebbedő poharak sorozata) reprezentatív ötvösművek voltak: nem használatra, hanem tulajdonosuk társadalmi rangjának, gazdagságának jelzésére szolgáltak.

herzog1

Az egykori Herzog-gyűjtemény talán legismertebb emléke az a különleges, elsőrendű kvalitású serleg, amelynek pohár-része (a cuppa) nautilus-házból készült. A 17. századi magyar kifejezéssel csigapohár felületét Jónás történetének jelenetei díszítik. A korábbi szakirodalom szerint alkotója az NK monogramos nagyszebeni mester. Az ötvösmű igazi ritkaság, a Nemzeti Múzeum gyűjteményében is hiánypótló darab.

Jonas kehely

A brassói Michael Schelling készítette azt a nagyméretű, zenélő angyalok alakjával díszített fedeles kannát, mely szintén jól ismert volt a szakemberek előtt. A 16. század végén kialakuló forma a 17. század folyamán is népszerű maradt az erdélyi ötvösségben.
Az ezüstművek mellett ékszerek is vannak az egykori Herzog-gyűjtemény tárgyai között. Így egy kitűnő állapotban fennmaradt forgó, vagyis toll-tok, a magyar szabású férfiviselet, a prémes süveg jellegzetes kiegészítője. A zománccal díszített forgó maga is stilizált tollat mintáz.
Az ékszerek között szerepel több 17. századi drágaköves, zománcdíszes függő és öv is. A fiait saját vérével tápláló pelikánt ábrázoló aranyfüggő és a Szent Györgyöt ábrázoló ékszer a 17. századi európai udvari viselet remeke.
Az erdélyi szász asszonyok, leányok jellegzetes ékszere volt a sokszor igen tekintélyes méretű mellboglár. A Nemzeti Múzeum kiemelkedően gazdag mellboglár-gyűjteménye további két emlékkel gyarapodott ebből a gyűjteményből.

kancso

 

Herzog Mór Lipót, a gyűjtő

Herzog Mór Lipót (1869–1934) a 20. század első harmadának egyik legjelentősebb hazai műgyűjtője volt. A Herzog-gyűjtemény legjobban ismert részét a festmények adták, különösen El Greco, Renoir, Cézanne művei. A festmények mellett a gyűjtemény két fontos súlypontja az ötvösművek, valamint a kerámiatárgyak és a késő-középkori, reneszánsz textíliák, illetve szobrok voltak. Az ötvösgyűjtemények csoportja elsősorban az 1920-30-as években az Iparművészeti Múzeumban rendezett kiállításokról ismertek.
Herzog Mór halálakor a gyűjteményt három gyermeke között osztották fel, akik azonban csak az édesanya halála (1940) után jutottak ténylegesen a tárgyak birtokába.

Korábban csak elszórt információink voltak a Herzog-gyűjtemény iparművészeti emlékeiről. A most kiállítandó emlékcsoport 2011 májusában New York-ban került árverésre.  A tárgyak nem csupán művészettörténeti, hanem igen fontos történeti értékkel is bírnak: a szinte nyomtalanul eltűnt 20. századi magyarországi nagypolgári műgyűjtés kiemelkedő jelentőségű tárgyegyüttesei.

 

A kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeum József nádor-termében 2014. október 10-től 2015. január 25-ig látogatható.

 

Hozzászólások