A műterem-galéria hangulata nyugalmat és kiegyensúlyozottságot sugall. Grafikák a falon, ajándéktárgyak gazdag választéka: jellegzetes motívumokkal díszített naplók, fülbevalók, bögrék, könyvjelzők, naptárak közül válogathatunk. Simon András egyénisége ugyanezt a békés elégedettséget sugározza felém: barátságos, segítőkész, határozott derűt áraszt.
A grafikusművésszel értékekről, sikerekről, tervekről beszélgettünk.


Ha megnyitjuk a galéria honlapját, az első két szó, amivel találkozunk, mintegy üdvözletként: „Életed üzenet”. Miért tartja fontosnak ezt a mottót?

Szerettem volna egy olyan nyitógondolattal kezdeni a honlapomat, ami elgondolkodtatja az embereket. Személyesen szól hozzájuk és a szívükre is hat.
Véleményem szerint – és a jelmondat is ezt sugallja – mindenkinek az élete értékes üzeneteket hordoz. Az élet értelmességének feltétele, hogy legyen valamiféle lelki-szellemi önazonosságunk, hogy tudjuk, honnan jöttünk, kik és miért vagyunk a világon és merre tartunk. Ha valaki nem tud arra válaszolni, hogy honnan jött és hová megy, az szerintem megbocsátható. De ha nincs tisztában azzal, hogy miért van itt, akkor csak gyökértelenül lebeg, hiszen nem érti saját életének az üzenetét.

Meggyőződéssel vallom, hogy akár egy mozgásképtelen ember életének is lehet üzenete. Ő is képes emberi kapcsolatokat teremteni, Istennel beszélgetni, vigasztalást adni másoknak éppen azzal, hogy bizonyítja, úgy is érdemes élni, akár még elégedetten is. De üzenet lehet egy kisgyermek, egy boldogságban úszó vagy egy szenvedéseket nehezen viselő ember élete is. Az adott létállapot, amiben éppen vagyunk, számunkra is üzen, de az, ahogy mi az életünket felfogjuk és átéljük, az mások számára lehet jelzés.

Ifjúkoromban nagyon megragadott engem egy lelkipásztor mondása: „nem az a legfontosabb, hogy mi történik egy emberrel, hanem hogy hogyan dolgozza azt fel”. Vallásos gyökerekkel és meggyőződéssel rendelkező emberként nem tudom megkerülni a transzcendens értelmezést. Rájöttem, hogy az egyetlen értelme az életünknek: szeretetet adni és elfogadni. Azért jöttünk a földre, hogy szeretetet tanuljunk és tanítsunk. És ebben persze rengeteg buktató van, nincs első és utolsó hely, csak folyamatos tanulás, kudarcok és nehezen elviselhető sikerek feldolgozása.

A művészetében hogyan képviseli ezt az elvet? Hogyan születik meg egy alkotás? Mi ad Önnek ihletet?

A grafikák sohasem racionális elgondolás alapján születnek, hanem mindig is érzelmi indítékból. Ha engem nem érint meg egy téma, kecsegtessen bármekkora bevétellel, bele sem tudok kezdeni. Volt például olyan felkérésem, hogy egy acélrudakat gyártó cégnek tervezzek logót, de mivel nem tudtam érzelmileg kötődni a témához, egy napon belül el is döntöttem, hogy nem tudom elvállalni. Ám amikor a Dévai Szent Ferenc Alapítvány kért meg, hogy tervezzek nekik egy logót, az ő csodával határos tevékenységük azonnal megragadott. Záporoztak az ötletek, tervezgettem, hogy merre nézzen Szent Ferenc és a kisgyerek, végül kitaláltam, hogy mindenképpen legyen köztük a logón is látható kapcsolat. A kisgyermek felnéz Szent Ferencre, aki szeretettel figyeli őt. Nagy örömömre szolgált, hogy elfogadták a tervemet, és talán ez a legismertebb logó, amit valaha terveztem.

Hogyan találta meg sajátos hangját, jól ismert egyéni stílusát?

Sokan kérdezik ezt tőlem, ilyenkor mindig egy kicsit zavarban vagyok, mert nem tudom pontosan visszaidézni. Arra biztosan emlékszem, hogy ez az egyvonalas stílus egy amerikai munkalátogatásom alkalmával született. Egy család meghívott, hogy illusztrációkat készítsek a vállalkozásukban kiadott könyvekhez. Három hetet töltöttem kint, és annyira elfáradtam ebben a munkában, hogy a hazautazásom előtti két napot elkértem, hogy csak magammal foglalkozhassam.

Mindig is különleges kapcsolat fűzött a Bibliához, megérintett Isten személyes szeretete. Úgy éreztem, hogy jó lenne a Bibliát illusztrálni. A figurális-magyarázó rajzoktól elment már a kedvem, arra gondoltam, mi lenne, ha nem konkrét történeteket rajzolnék a Bibliából, hanem a hangulatát adnám vissza? Azt, amit bennem kelt. Várakozó csendben figyeltem a bennem megjelenő lelki mozgásokat, zizzenéseket, és egyszer csak megszületett a „Szív szabadsága” című rajz, ami az őspéldánya lett az egyvonalas grafikáknak. Tűnődtem, hogy vajon melyik szentírási idézetet lehetne hozzákapcsolni. Végül rájöttem, hogy olyan sok idézet fűződik hozzá, hogy nem tudok választani. És akkor tudatosodott bennem, hogy ez a rajz annyira kifejez valamit a Szentírásnak a lelkületéből, hogy nem szabad egy konkrét részlethez kötni, hanem találnom kell neki egy önálló címet. A szimbolikájánál fogva azóta is képes mindig valami újat mondani.

A tömör kifejezésmód összefügg azzal a törekvésemmel is, hogy ne csak én beszéljek, hanem meghallgassam az embereket. Fiatalabb koromban mindig meg akartam felelni egy rólam kialakult képnek: vidám, kedves embernek ismertek meg, akinek jó a humora és könnyen kerül a társaság középpontjába. Előbb-utóbb azonban ez meghasonláshoz vezetett bennem, mivel voltam én szomorú és kedvetlen is, azonban ekkor is idomulni akartam ahhoz a képhez, amilyennek tartottak. Egy barátom is észrevette ezt, és őszintén a szemembe mondta, hogy megjátszom magamat, nem azt mutatom, ami a lelkemben van. Komolyan elgondolkodtam, hiszen igaza volt.

Onnantól kezdve mélyen tudtam hallgatni is, és az őszinteségemet látva megnyíltak előttem az emberek. Mérhetetlen gazdagság kezdett el felém áradni a többi emberből. Ezt sokkal jobban élveztem, mint amikor én voltam a főszereplő. Ahogy megtanultam elcsendesedni és figyelni, majd kevés szóval kifejezni magamat, úgy sikerült a vonalakkal is kevés eszközzel sokat mondani.

A Biblián kívül más irodalmi mű megihlette-e, hogy illusztrációt készítsen hozzá?

Nem. Nagyon mélyen érintett minden számomra kedves irodalmi mű, például Dosztojevszkij vagy Emily Bronte regényei, de érdekes, hogy sokkal jobban le tudom rajzolni, amit nem látok, mint amit igen. Azt hiszem, inkább abban vagyok jó, hogy szimbolikusan fejezzem ki a gondolataimat. Kevésbé érdekel egy másik ember gondolatainak ábrázolása.

Így érzett a tankönyvek illusztrálásával kapcsolatban is? Egy előadásában említette, hogy nem tudott vele azonosulni.

Való igaz, az sem kötötte le a figyelmemet. Az a munka komoly tanulási folyamat volt. A mesterségbeli fejlődésen kívül emberileg nagy türelmet és alázatot tanultam belőle, de távlatokat nem láttam benne. Már nagyon feszített a belső mondani akarás, és még mindig pöttyös labdákat vagy Budapest látképét kellett rajzolnom. Az én életemben ez egy sok tanulsággal járó, és nem teljesen eredménytelen vargabetű volt.

Milyen tervei vannak a közeljövőre nézve? Készül újabb kiadvánnyal, előadással?

A karácsonykor megjelentetett hatféle naplómat nagy érdeklődés kísérte. Szinte teljesen el is fogytak, így azokat szeretném újra megjelentetni. Most töröm a fejemet egy kisebb lélegzetű, egy lelkigyakorlatos előadásomra támaszkodó könyvecskén, amelynek az lenne a címe, hogy „Sikert sikerre halmozhatsz”. A világi sikerek sajnos a keresztény közgondolkodásban gyanús színben tűnnek fel, hiszen sokak szemében a keresztény ember nem önmegvalósításra született, hanem arra, hogy másokat segítsen az önmegvalósításhoz. Én ezzel maximálisan egyetértek, és maximálisan nem értek egyet. Az az ember ugyanis, aki nem törekszik arra, hogy önmagát is a szó legnemesebb értelmében megvalósítsa és kibontakoztassa a képességeit, az az ember nem él a kegyelemmel. Én pont ebben szeretném megerősíteni az olvasókat, hogy merjék sikernek felfogni a hétköznapok apró mozzanatait is. Ez a könyv nem gazdasági sikerekről fog szólni, és nem valamiféle menedzsment lesz az életben való előrejutáshoz, hanem lelki sikerélményhez akar juttatni.

Attól a perctől kezdve, hogy reggel felébredve észreveszem, hogy mozognak a végtagjaim, egészen addig, hogy képes vagyok saját magamnak félbevágni a zsemlét, hogy tudok lélegezni, hogy el tudom tartani a családomat, vagy van annyi hitem, hogy előbb-utóbb meg tudom tenni, számos sikerélményt élhetünk át. És abszolút sikertelenség-élmény lehet, hogyha valaki amiatt szomorkodik, hogy bár gond nélkül kifizeti a csekkjeit és könnyedén megél a fizetéséből, de nem tud megvenni egy Balaton-parti villát.

A közeljövő egyéb programjaiból legfontosabb talán a hétvégén Augsburgban megnyíló kétnapos kiállításom lesz egy ottani magyar egyházközség meghívására.

Köszönöm a beszélgetést. Kíváncsian várjuk az új könyvet.

A galéria elérhetősége: www.simongaleria.hu

 

Weninger Nóra

Hozzászólások