Október 22-én egész napos nagyszabású Családfesztivált rendeztek katolikus, református és evangélikus egyházközségek összefogásával a 13. kerületi Radnóti Művelődési Központban. Neves fellépők, lelki és szórakoztató programok – a rendezvény gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt tartalmas, átgondolható, hazavihető élményeket kínált.

Tíz órakor, a fesztivál hivatalos kezdésekor már egymásnak adták a kilincset az érkező családok és fiatalok. A röviden csak RAM néven ismert modern, minden igényt kielégítő művelődési központ három termében zajlottak az előadások, miközben a körfolyosón kézműves mesterek mutatták be és árulták különös műgonddal készített portékáikat, a kiadók és sajtótermékek standján pedig könyveket, újságokat és DVD-filmeket lehetett vásárolni.

A gyerekeket Levente Péter és Döbrentey Ildikó műsora, bűvészshow, táncbemutató és pantomim-előadás várta, de a programok között szerepelt a Bibliai Activity című társasjáték is. A komolyabb témák iránt érdeklődők meghallgathatták Simon András grafikusművész tanúságtételét, Pál Feri atya előadását, Lothringer Éva szociális testvér eszmefuttatását az Y-generációval kapcsolatban, vagy Pálhegyi Ferenc nagyszerű, gondolatébresztő, személyes élményekkel is alátámasztott hiteles előadását a házasságról.

A zenerajongóknak a klasszikus kórusok, Ludányi Gergely és fúvósötösének fellépése, illetve különleges záróakkordként Hegedűs Endre és felesége, Katalin zongorakoncertje nyújtott harmonikus kikapcsolódást.

A közös értékek mentén való elköteleződésről szóló eszmecsere tanúi lehettek azok, akik meghallgatták a püspöki kerekasztal és az Újságíróklub résztvevőinek beszélgetését. Református, evangélikus és katolikus püspökök beszélgettek a család fontosságáról, megtartó erejéről. Az Új Ember, a Reformátusok Lapja, az Evangélikus Élet, valamint a Képmás szerkesztői ismertették gondolataikat a keresztény média mai világban betöltött szerepéről, hivatásáról, és arról, hogy a családot és a fontos értékeket hogyan tudják képviselni az olvasók előtt.
A művelődési ház udvarán rendőrségi, tűzoltó és quad bemutatók szórakoztatták a kellemes, kora őszi napfényes időben kint levegőző vendégeket.

A Gyerekmegőrzőben a kicsik kreativitását és kézügyességét tették próbára a feladatok. A magányos lelki és szellemi feltöltődésre vágyók a „csendzónába” vonulhattak vissza,de lehetőség nyílt személyes kérdések tisztázására is a „Meghallgatlak-sarkok” valamelyikében.

A kézműves standoknál, lehetett az kosárfonás, háncsból díszek készítése, nemezelés vagy gyertyadíszítés, egész nap számottevő volt az érdeklődés, sosem lehetett üresen látni a kézműveskedésre kijelölt asztalokat.

A kiemelt programok csak kis részét ölelték fel a fesztivál egészének, a teljesség igénye nélkül válogattam belőlük.

 

 

 

A kezdetekről, és a nap folyamán tapasztaltakról kérdeztem a rendezvény egyik főszervezőjét, Várnai Péter atyát, a 13. kerületi Árpád-házi Szent Margit-templom plébánosát.

Úgy tudom, az egyházak összefogásával most első ízben jött létre ilyen nagyszabású rendezvény.

-Az ökumenikus szervezés nem alap nélkül való, hiszen évekre visszanyúló baráti gyökerekről számolhatok be. Összejárunk évet tervezni, kiértékelni, közös imádságokon veszünk részt az évente ismétlődő ökumenikus imahéten kívül is. A szervezésben és a lebonyolításban ezek a baráti kapcsolatok adták azt a hálót, ami összetartotta az egész napot.
Ezen kívül külön ki kell emelnem az önkormányzat készségét és kedvességét, hiszen ezt a nagyszerű helyszínt ingyenesen bocsátották rendelkezésünkre.

A tervezésnél hány ember jelenlétével számoltak?

– Őszintén szólva két vízióm volt: az első, hogy alig jönnek majd, és egész nap lesnünk kell az érkezőket, a másik pedig az, hogy kígyózni fognak a sorok a bejáratnál. A végeredmény a kettő között van, azt hiszem, hogy az érdeklődés méltó volt a programhoz. Délelőtt is sokan látogatták a programokat, és úgy tűnik, hogy ebéd után is visszajöttek a családok.

-Mennyire lehetett nap közben felmérni az egyes programok népszerűségét?

– Azt hiszem, hogy a kistermekben mindenhol nagy volt az érdeklődés, a nagyteremben pedig Levente Péter, Pál Feri atya, és Lothringer Évának az Y-generációról szóló előadása mozgatta meg leginkább a társaságot.

-Mikor kezdődött el a Családfesztivál szervezése?

-A kezdemények április-májusig nyúlnak vissza, de az igazán komoly, pontokba szedhető, műszaki, informatikai, előadói részletek tisztázása és szervezése az utolsó két hónapra torlódott össze, augusztus közepétől tegnapelőttig. Az utolsó napra készen állt minden, nem is kellett az utolsó pillanatokig dolgozni.

-Hogy tervezi? Lesz jövőre is hasonló kaliberű családi rendezvény?

-Ezt még nem tudom. Hatalmas munka volt, nagyon sok ember részvételével. Most következik a kiértékelés, a tanulságok levonása.

Délután 3-kor már minden díszítésre váró gyertya elfogyott, így az újabb jelentkezőknek sajnos nemet kellett mondani. Andrejszki Kati sajnálkozva küldte el a gyerekeket, akik lelkesen jöttek volna elsajátítani a gyertyadíszítés tudományát.

-Negyven gyertyát hoztam, de úgy látom, ha még ugyanennyivel érkezem, az is elfogyott volna – mondja Kati, aki a Népművészet Ifjú Mestere cím birtokosa. Az általa alkalmazott kézműves fortélyokról érdeklődöm.

-Méhviasszal dolgozom. A kézmelegtől felpuhul, és ha ezt vékony rétegben rányomjuk a gyertyára, akkor a kéz melege odailleszti és a viasz ott is marad rajta. Ezzel a technikával a gyerekek is könnyen boldogultak.

-A díszítéshez milyen motívumokat használsz?

-Szakrális gyertyákat készítek különböző alkalmakra: keresztelőre, bérmálásra, esküvőre, papszentelésre. A gyertya felszálló füstje szerintem elsősorban a templomba való, lángja valódi ima számomra. A gyertyáimat nagyrészt én öntöm a templomokban már fel nem használható parafinokból. Egyszer ezek már az oltáron álltak. Most újjászületnek.

-És a selyem?

-A selyemfestés egy ősi kínai mesterség. 5000 évvel ezelőtt véletlenül a teába pottyant egy selyemgubó, és amikor a császárnő megpróbálta kiszedni, azt vette észre, hogy szálanként jön az egész. Rögtön meg is bízta a szolgáit, hogy abból készítsenek anyagot. Ez a technika 2500 évig titok maradt az európai kereskedők és felhasználók előtt. Én is Kínából hozatom a selymet, melyet kétfajta technikával lehet festeni. Létezik egy kontúr nevezetű folyadék, amit ha ráfestünk, rárajzolunk, akkor nem engedi a színt kifutni a mintából. A másik lehetőség pedig, hogy benedvesítjük a selymet, és ráfestünk egy akvarellfestményt. Lehet rögzíteni vasalóval vagy gőzzel, én inkább a gőzölést használom, mivel sokkal lágyabbak a színek és fényesebb az anyag.

-Hol tartasz kézműves-tanfolyamokat?

-Elsősorban gyerekekkel foglalkozom iskolákban, különösen karácsony előtt. Segítek nekik, hogy ne boltokban kelljen csatangolniuk, ha ajándékot szeretnének venni a szüleiknek, hanem ők maguk készítsék el. Járok a Szent Imre és a Szent Margit Gimnáziumba, a Kodály Zoltán Kórusiskolába, de művelődési otthonokba és a Hagyományok Házába is. Ahol egyszer már jártam, oda általában a következő évben is visszamegyek húsvét és karácsony előtt. Hiszem azt, hogy minden ember képes valamilyen formában kifejezni önmagát, és az a legszebb ajándék, amit önmagunk készítünk. Hivatás és szolgálat is ez számomra.

-Milyen tárgyak készülnek még a gyertyán és a selyemkendőkön kívül?

-Sallangok, melyek a lószerszámokra kerülnek. Eredetileg bőrműves vagyok, később 2 évet tanultam népművészetet Debrecenben. Kathy László volt a mesterem, aki az angol királynő férjének, Fülöp hercegnek készítette a lószerszámokat.
Miután a gyerekeim megszülettek, nehezen tudtam bevinni a bőrt a lakásba a szaga és a koszossága miatt. Akkor kezdtem el selymet festeni és később gyertyát díszíteni. Amíg a két lányom órákon át hegedült, én várakoztam rájuk, és közben rajzolással és festéssel töltöttem el az időt. Itt készültek a legszebb alkotásaim.

A Biatorbágyi Kerámiaműhely asztalán sorakozó kézműves tárgyak előtt is hosszasabban időzöm.

-A fogyatékos fiatalokat foglalkoztató közösséget körülbelül 20-25 évvel ezelőtt Hagyó József atya alapította. A kézműves foglalkozásokra egy biatorbágyi családi házban találták meg a legalkalmasabb helyet. József atya ma már 80 éves, de szerencsére még mindig van ereje folytatni ezt a szép feladatot – mesélik a közösség munkájában aktívan részt vevő és segítő árusok.

-Hol tudják értékesíteni ezeket a tárgyakat?

-Vasárnaponként templomok előterében áruljuk a portékákat, sok helyre hívnak bennünket, szívesen megyünk mindenhová.

Milyen tárgyakat készítenek elsősorban? – kérdezem, de a kínálatot látva egyértelmű a válasz.

-Vannak használati tárgyaink, mint a bögrék, müzlistálak, mézescsuprok, edényalátétek, szappantartók vagy kaspók, de kereszteket, szobrokat és egyéb kegytárgyakat is készítünk.

Büszkén mesél a közösség életében bekövetkező örömteli változásokról.

-Az eredeti családi házat lebontották, és egy sokkal komolyabb, nagyobb épületet kaptunk, melyet önkormányzati, uniós és egyházi támogatással sikerült felépíteni. Nappali ellátónk is van. Nagyon szívesen várunk mindenkit a műhelyben, akár szétnézni, akár vásárolni szeretne.  

A nemezelő asztal egészen késő délutánig megközelíthetetlen volt, annyian állták körbe. Itt is kíváncsi voltam, milyen módszerrel lehet megmunkálni ezt a különleges anyagot.

-Ez egy nagyon ősi technika. A gyapjú képes arra, hogy forró víz és szappan hatására összeálljon, összegubancolódjon, és aztán egy rendkívül erős anyaggá alakuljon át. Az alapanyag a gyapjú, a folyamat a nemezelés, a végeredmény a nemez, amely tulajdonképpen tömörödött állati szőr.

Mit készítettetek a gyerekekkel?

-Részben faleveleket, ez most aktuális téma az ősz miatt. Inkább ismerkedés volt ez az anyaggal és a technikával, hiszen ilyen nagyszámú érdeklődő közönségnél nincs is másra módunk.

-Milyen tárgyakat lehet még nemezeléssel készíteni?

-Elsősorban bábokat készítek, de mivel az anyagnak nincsen méret- és formahatára, fantasztikus, hogy mi mindenre alkalmas, gondoljunk csak a jurtákra vagy a régi szőnyegekre. Egyes belső-ázsiai népek még mindig alkalmazzák, nyugatabbra pedig az ebből készített öltözékeket és játékokat keresik az emberek. Ékszer és cipő alapanyaga is lehet – mutat saját fülbevalójára. – Mindenki mást talál meg benne. Én a rendkívül gazdag forma- és színvilág miatt szeretem.

-Ha valaki el szeretné sajátítani a technikát, hol teheti meg?

-Én magam is több helyen tartok tanfolyamokat. Pedagógus az alapvégzettségem, de a nemezkészítés minden ágával foglalkozom. Folyamatosan tanulok magam is, részt veszek szakmai tanfolyamokon. Kedd délelőttönként Csillaghegyen az ottani Közösségi Házban, csütörtökönként pedig Szentendrén tanítok.

 

A fényképek forrása: www.margitos.hu

Kerámiaműhely: 2051 Biatorbágy, Táncsics utca 9.
https://kemenceweb.extra.hu

dr. Várallyayné Andrejszki Katalin bőrműves, selyemfestő: www.andrejszki.hu

Nemezelés: www.esticsend.hu
Csillaghegyi Közösségi Ház: 1039 Budapest, Mátyás király út 11-15.

 

Weninger Nóra

2012. november 1.

Hozzászólások