Kitaibel Pál magyar származású, de németajkú polihisztor volt. Számára a botanika, azaz a növénytan volt a „szeretetreméltó tudomány”, de emellett ásvány-és földtani kutatások, kémiai, hidrológiai, geofizikai eredmények és állattani felfedezések is őrzik a nevét. A zseniális kutató naplóiban néprajzi és kultúrtörténeti feljegyzések is találhatók.

Szűkebb hazája
256 évvel ezelőtt, február 3-án született Kitaibel Pál Nagymartonban, Sopron közelében. (Ez a település a trianoni döntés óta Ausztriához tartozik, ma Mattersburg a neve.) Iskoláit Sopronban, Győrben majd Pest-Budán végezte. Előbb jogot tanult, később az orvosi egyetemen folytatott tanulmányokat. Nem akart ő orvos lenni, de csak itt foglalkozhatott a szívéhez oly közelálló botanikával.

Kitekintés a Kárpát-medencére
A Kárpátokkal övezett Nagy-Magyarország jelentős része akkor még felfedezetlen, ismeretlen volt. Elmaradott állapotok uralkodtak Ferenc császár és király uralkodása idején. Kitaibel Pál az egyetemi tanári katedra helyett terepgyakorlatokra indult, bejárta az akkori Magyarország sok táját. Felfedező útjai kb. 20 ezer km-t tettek ki. Kocsival vagy lóháton utazott, a hegyekben pedig gyalogolt. Útjain számtalan segítőtársa akadt, de legigazibb barátja gróf Waldstein Ferenc Ádám természettudós volt. Ő anyagilag is támogatta kutatóútjait, s együtt adták ki kutatásaik eredményét a „Magyarország ritkább növényeinek leírása és képei” című kötetben. Az eredeti mű latinul olvasható, mint ahogy Kitaibel többi beszámolója is így íródott.

Kutatási eredményei
•    Kitaibel nemcsak a pesti egyetem botanikus kertjének anyagát növelte sokszorosára, de tudatos törekvése volt a Kárpát-medence florisztikai-rendszertani kutatása és megismertetése. Emellett herbáriumot is készített, melyet – mint nemzeti kincsünket – a budapesti Természettudományi Múzeum növénytára ereklyeként őriz.
•    Állattani munkássága is kiemelkedő: néhány érdekesebb emlősünk, gyíkunk, csigánk felfedezése, valamint a ma fokozottan védett földi kutya, a mogyorós pele és a védett magyar gypirosló hunyor, az egyik általa fölfedezett növényík leírása fűződik a nevéhez. A Mátra, a Vértes és a Bakony erdeiben talált rájuk.
•    Az élettelen természet is megfejtendő titkokat fedett fel neki: a tellúr nevű elemet a Börzsöny érceiben fedezte fel, de erről írott értekezését a német tudós, Klaproth magának tulajdonította. A föld belseje is érdekelte, ezért részt vett az 1810-es móri földrengés tanulmányozásában, és erről tudományos munka is született.
•    Kitaibel kémikus is volt. Szakembereknek, vagy a Kitaibel nevét viselő biológiai tanulmányi verseny résztvevőinek bizonyára sokat mondanak felfedezései: ferrociánsav vagy berlini-kéksav, klórmész, répából cukorlé előállítása, só-lepárló, desztilláló készülék tervezése. Laboratóriumát saját lakásának konyhájában kellett berendeznie, s állandó küzdelmet kellett vívnia a legelemibb munkafeltételek megteremtéséért, munkájának elismeréséért.  

Milyen ember volt?
Munkáját rendkívüli tehetséggel, szorgalommal, érdeklődéssel végezte, és miatta áldozatokra, lemondásra is mindig kész volt. Amikor ízületi bántalmai elhatalmasodtak rajta, gyógyfürdőkben keresett enyhülést rá. De ekkor sem tétlenkedett: közben a gyógy-és ásványvizek elemzésével foglalkozott. Sírkövén ezek a sorok olvashatók:


„Magyarország flórájának ritkaságait felkutatta, a hazai föld természetét ismertette, forrásainak titkait felfedte. Nem kevésbé derekassága, szerénysége, erkölcsössége lelki díszévé váltak. Örülj Magyarország, aki ilyen fiút adtál a világnak!”

Weninger Endréné

Hozzászólások