„Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén,
ha szeretet nincs bennem , csak zengő érc vagyok”
A Szeretet himnusza (Szent Pál Korintusiaknak írt 1. levele 13.)

Sára a Toll és Ecset Alapítvány egyik lelkes önkéntese. Ő az, akire mindig lehet számítani. Beteg gyermekeknek a kórházban mesét olvas, a nyugdíjas klubokban szervező készségével, kedvességével és kitűnő versmondásával örvendezteti meg az időseket. De nem hiányozhat a nagyobb városi kulturális programokról sem. Megkérem, mutatkozzon be, hogy ismerjék meg önök is közelebbről.

sara9

Szegeden láttam meg a napvilágot egy kereskedő család második gyermekeként. A keresztény hit és a magyar néphagyományok hozzátartoztak a mindennapi élet rituáléjához. Édesapám és édesanyám tisztességes, becsületes emberek voltak, akik akkor is kitartottak a meggyőződésük mellett, ha ez nehezebbé tette előttük az érvényesülés útját. Nagyon sok szeretettel neveltek fel engem és a bátyámat. A testvérem – követve a jó példát -, hihetetlen türelemmel és szeretettel bánt a „kishúgával”. Ők hárman aranyozták be gyermekkoromat. Azt is mondhatnám, hogy életem első szakaszában elhalmoztak a szeretet rózsáival, mert a nagyszüleim is csak „kényeztettek”! Sokat betegeskedtem, a torkom egyfolytában begyulladt, s ennek köszönhetően sűrűn kaptam lázgörcsöt, merevgörcsöt is. Édesapámék mindenhova vittek, de a mandulámat nem találták betegnek, és epilepsziás sem voltam. Csodák csodájára ez a rémálom elmúlt, amint betöltöttem a hetedik életévemet.

Ám nem ez volt az egyetlen, ami a szüleimet idegesítette. Öt éves koromig nem tudtam elesni úgy, ahogyan egy normális gyerek. Én, ha elestem, arccal a földre zuhantam, ugyanis a kezemet nem tettem a testem elé. A szüleim nem győztek tanítani, hogyan védjem magam. Egyébként elég magányosan nőttem fel, de egyáltalán nem unatkoztam, mert hihetetlen történeteket találtam ki magamnak, amelyeket el is játszottam. Kiskoromtól kezdve megérzem az eseményeket a családban, vagy beszélgetés közben kimondok olyan mondatot, amelyről később kiderül, hogy beteljesedett. És álmaimban mindig közlik velem az életemet befolyásoló eseményeket…

sara5

Bizakodva nézek a jövőbe

Milyen diplomát szereztél? Milyen képesítéseid vannak?

A Szentesi Horváth Mihály Gimnáziumban érettségiztem. Modell- és manöken-, valamint előadóművész vizsgát tettem, s ekként is dolgoztam egy ideig. Aztán a rendszerváltás idején jött egy lehetőség az újságírás szakmai fogásainak elsajátítására. Így jelentkeztem a József Attila Tudomány Egyetem Bölcsészkara által indított újságírószakra, ahol sikeresen levizsgáztam. Később – mivel több lábon kell, hogy álljon az ember – letettem az üzletvezetői vizsgát, illetve egy tragédia rákényszerített, hogy elvégezzek egy államilag dotált tanfolyamot, ahol kitanultam a pékmesterség alapfogásait is.

Melyik az a tevékenység, ami a legközelebb áll a szívedhez?

Az írás és a versmondás! Úgy érzem, ez a feladatom, de szeretek gyerekek között is lenni. Aztán a természetvédelem és a természetjárás. Fontos számomra őseink hagyományainak őrzése és átadása a fiatalabb nemzedéknek. S természetesen a politika. A parlamentben nagyon sokat tanultam a szakmáról, a politika művészetéről. Egy alkalommal Giczy Györggyel készítettem egy interjút, amikor ő lett a KDNP (Keresztény Demokrata Néppárt) elnöke. Emlékszem, a „Fehérház” (Képviselői Irodaház) büféjében voltunk, és egy örök érvényű mondatot mondott a frissen megválasztott pártvezető: „Sára, egy kicsit félek. Tudja, a hatalom olykor meghülyíti az embert!” Tapasztalataim alapján elmondhatom, hogy ez előfordul velünk. Bár az a jó, hogy elmúlik.

sara7

Az országgyűlés termeiben a politikusokon kívül beszélgetést készíthettem Bánffy Györggyel, a kiváló színésszel és a szép magyar beszéd hű őrzőjével, aztán Hofi Gézával, amikor megkapta a Karinthy gyűrűt, és még sorolhatnám a „nagy” neveket… Újságíróként mindig az írásaimra voltam büszke és arra, hogy soha sem akkor voltam bátor, amikor a szerkesztői szobában írni kellett, hanem amikor kérdeztem. Szép emlékeim vannak, amelyeket majd meg is osztok az olvasó-közönséggel, hiszen könyvet írok az életemről. A politikai tevékenység itt sem hagyott hidegen, hiszen egy párt mellett letettem a voksomat (FIDESZ) 2002-ben, és azóta is minden erőmmel e párt győzelméért munkálkodom. Az elveimmel megegyező programot kínált ez a párt, s azt is el kell mondanom, hogy akik ma magas pozíciót töltenek be az ország vezetésében, azok elveit és munkáját a kilencvenes évek elején alaposan megismertem, s az évek folyamán sem csalódtam bennük. Ma is ugyanolyan szorgalommal és intenzitással végzik a munkájukat, mint akkor.

sara1

Ünnepi Könyvhét, Budapest, 2008.

Kitől örökölted humán beállítottságodat?

Amikor édesanyám megismerte édesapámat, a Szegedi Színház ösztöndíjas mezzoszoprán énekese volt. De aztán jött a szerelem! A szüleimet csodálatos hanggal áldotta meg a jó Isten, s ha elmentek egy társaságba, ahol dalra fakadtak, akkor az étteremben a turisták azt hitték, hogy ők voltak a művészek, hogy ez volt a műsor. Egészen kicsi voltam, amikor a családom legnagyobb megdöbbenésére kijelentettem, hogy sziésző/színésznő/ leszek, s e szándékomról senki semmilyen eszköz bevetésével (csoki vagy játék) nem tudott lebeszélni. Elhatározásom mellett végig kitartottam. Általános iskolában is sokat mondtam verseket, és a gimnáziumban egészen közel kerültem a színjátszáshoz, hiszen Bácskai Mihály és családja sok segítséget adott ahhoz, hogy a színpadon jó legyek. A Színház és Filmművészeti Főiskolára akkoriban harmincszoros volt a túljelentkezés. Előszörre nem sikerült, de itt kerültem közvetlenül kapcsolatba az ország nagy neveivel: Kállai Ferenccel és Bessenyei Ferenccel. Nagyon sokat tanulhattam tőlük.

sara2

Falunap, Kocsér, 2008.

Elmondok egy történetet: Kállai Ferenc művész úr néha a saját házában fogadott. Éppen oda igyekeztünk a szüleimmel, amikor a Tűzoltó utca sarkán nem vettük figyelembe a jobb kéz szabályt jelző táblát és koccantunk. Hála Istennek nem lett nagy baj, de én remegve hívtam fel a művész urat, hogy késni fogok. Amint megtudta, hogy mi történt, azonnal kocsiba ült és segített mindenben édesapámnak, sőt felvitt minket a Turista úti lakásába.
Bessenyei Ferenc művész úr, ha kocsijából meglátott, hogy gyalogolok, számtalan esetben megállt és elvitt az úti célomhoz (stúdió, színház, vagy a Lumumba utcába forgatásra). Stúdiósként és tanítványként egyet megtanultam a nagyoktól: Semmit sem ér a szakmai tudás és a tehetség, ha nincs benned ALÁZAT! S ez nemcsak a színház világára igaz, hanem az életben minden területen.

A Nemzeti Színház Stúdiója után modellként is dolgoztam, és az akkor még létező Magyar Néphadsereg Művész Együttesénél helyezkedtem el, mint segédszínész. Ezután kerültem szakmai kapcsolatba Bubik Istvánnal, akitől szintén rengeteget tanultam. A színészvilágban tett utazásom során nagyon sok becsületes és tisztességes emberrel találkozhattam, és ezért hálás vagyok a jó Istennek. S hogy miért nem lettem mégsem színész? Nem tudom, így alakult. Előadóművészként viszont sok helyen megfordultam. A közönségtől a mai napig nem tudok elszakadni, mert a közönség tapsa számomra „lélekmelegítő létszükséglet”!

sara3

Könyvbemutató, Múzeumok éjszakája, 2009.

Tudom, hogy mélyen vallásos ember vagy. Kérlek, mondj erről is egy pár szót!

A hitet a Jó Istentől 30 éves korom után kaptam meg oly módon, hogy bibliai jeleneteket kezdtem el rajzolni. Persze előtte a szüleimmel jártam templomba, és ők mindent megtettek az Istennel való jó kapcsolatom kialakítására. Egészen kicsi koromban már imádkozni tanítottak. De mégis azt mondhatom, hogy az igazi csoda felnőtt koromban történt velem. Bármilyen bajban voltam, Jézus szeretetére mindig számíthattam. Sokszor a legkilátástalanabb helyzetben jött az Égi segítség. Nagyon sok csoda történt velem, amelyet a könyvemben leírok. A jó ISTEN nélkül ma nem tudnál velem beszélgetni….

Amint észrevettem, nagyon szívesen mondasz a Baráti Kör tagjaitól is verset. Mit jelent számodra egy–egy vers elmondása, főleg ha még jelen van a költő is?

Nagyon szeretem a kortárs verseket is. Számomra külön kitüntetés, ha a költő is jelen van. Különösen kedvelem F. Szakállas Anna, Nagy L. Éva, Antalfy István, Buda Ferenc, Kovács István József, Király Lajos és Weninger Erzsike verseit. Az külön kitüntetés, ha maga a szerző is hallja. Bár az adrenalinszint a testemben ilyenkor az egekig szökik. Úgy gondolom, hogy az úgynevezett „amatőr költők” egyáltalán nem amatőrök, hiszen a művészetet nem lehet a „kategória ketrecébe” bezárni! Egyedül a produktum számít, és csak a közönség kezében van a döntés joga.

sara4

Latabár Kálmánnal

Most beszéljünk az írásról! Úgy tudom, hogy egy könyved már megjelent. Kérlek, mondj nekünk valamit erről a könyvről! Mikor látott napvilágot? Miről szól ez a könyv?

A könyvem címe a Táltos Dobok Regéje, amely 2007-ben a Magyar Ház Kiadó gondozásában jelent meg. Egy időben kényszerpályára kerültem, az újságírást nem művelhettem itt a városban, és ezért édesanyám méteráru üzletében segítettem, de ez nem elégített ki. S eszembe jutott az ősi hagyományaink összegyűjtése egy bizonyos módszer szerint. Akkoriban ritka volt még az ilyen jellegű gyűjtemény. Nagy segítségemre volt Ipolyi Arnold Magyar Mythologia című munkája, amely a Katona József Könyvtár polcain valósággal megszólított. Hihetetlen élmény volt ez a 2 és fél éves munka. A Néprajzi Múzeumban sokszor katarzis fogott el, amikor egy régi kiadást a kezembe foghattam.

A Katona József Megyei Könyvtárban a művem megszületéséért minden lehetségest és még a lehetetlent is megtették a dolgozók. Édesanyám is sokat segített (köszönöm, Anya)! Sokszor reggelig fennmaradtam. Egykori főnökeimnek, akiket mind szakmailag, mind emberileg nagyon tisztelek (Seszták Ágnes és Bencsik András, Pesti Hírlap) köszönhetem a könyv kiadásának megvalósítását. Sokan megkérdezték a megjelenés után, hogy mennyit fizettem a könyvem piacra kerüléséért. Itt szeretném leszögezni, hogy a könyvem megírásáért és ábrázolásáért én tiszteletdíjat kaptam! Az író-olvasó találkozókon gyakran megkérdezték tőlem, miért van szerzőként még egy nevem. Nem művésznévként indult. Anyai nagyapám, amikor a fia, Bottyán Mihály a hadifogságból hazaérve meghalt, akkor elkeseredetten felsóhajtott: „Kihal a Bottyán név!” Előtte akartam tisztelegni e névvel…
Sajnos, Édesanyám már nem érhette meg a könyvem megjelenését, de hála Istennek, sok becsületes és tisztességes ember segített át a városban e nehéz időszakon.

sara6

Itt már szőkén és bizakodóan

Hogy állsz az írással mostanában? Van netán kész munkád, ami kiadóra vár?

Könyvet írok az életemről, s ezzel teljesítem a szüleim egyik kívánságát, mert sokszor, amikor hazamentem, nem tudták meg igazán, hogy mi történt velem. Még nincs kész, de alakul….

Sára, soha nem próbálkoztál a versírással?

Mindig is írtam, de nagyon kritikus vagyok önmagammal szemben. Az írásaim sokszor a fiókban landolnak. A szüleimnek nagyon sok verset írtam, de azokat gyászomban elégettem, mert úgy éreztem, az csak egyedül nekik szólt. Mindenről írok, ami megérinti a lelkem. A legszebb szerelmes sorokat életem férfijának köszönhetem: „Halálom halála / Ha hallom hangodat!”

sara8

Király Lajos könyvbemutatóján a Bács-Kiskun Megyei Költők és Írók Baráti Körében

Milyen terveid vannak, hogyan szeretnéd még kamatoztatni drámapedagógiai végzettségedet sokunk örömére?

Szeretnék színjátszó köröket létrehozni, s oktatni a felkért kollégákkal együtt a versmondás és a színpadi játék örömét. Az Ujvári Ferenc által alapított vasárnap délutáni klubba, az Irodalmi Kávéházba pedig várunk minden művészt és művészetet kedvelő embert! Olyanokat, akik szívesen tesznek egy utazást az irodalom és a zene színes vonatán!

Sárám, mire gondolsz, ha ezt a két szót meghallod: álmok és vágyak?

Egy ház, amely az otthonom, egy szerető család, amely már félig megvan, még egy kutya, sok-sok versmondás és kiadott írás!

sara11

Nagyon szépen köszönöm, hogy bepillantást nyerhettünk életedbe. A magam és a szerkesztőségünk nevében kívánok neked erőt, egészséget, töretlen alkotókedvet. Szeretném, ha még nagyon sokáig dolgoznál velünk, alázattal a kultúráért. A Teremtő segítse minden napodat!

Harang Halál…

Ma ne zúgjanak a harangok,
Ma a fekete gyász furulyája szóljon!
Közel két és fél hónap leforgása alatt
Elvesztettem két szeretett rokonomat!
Ma ne zúgjanak a harangok,
Ma a fekete gyász furulyája szóljon!
Táncolok gyásztáncot gyászvirággal, gyászruhában
Halál hideg lehelet lelkem jégcsap fedte zugában.
Ma Zúgjatok lélekharangok,
Ma a furulya ne szóljon!
Ma néma üvöltésem Holdugró legyen!
Ma a mély gyász csendje, lelkem leple legyen!

A kín
Húsomba martak, szétmarcangoltak
Az irigység kénsárga démonai.
Testem tehetetlenül tetszhalottként fekszik
S a Te kezedben is ott az árulás kardja!

Mire vársz?!!! Add meg a kegyelemdöfést,
Szabadíts meg e kénköves kíntól!
Nem félek már a kimondott szavak fájdalmától!
Mondd ki a szót, mert a hallgatásod halálölelés!

Száguldás

Tövig nyomom a gázpedált, száguldok,
s mégis mintha egy helyben állnék.
Nem értek már semmit a józanok józanságából!
Csak száguldok a setét Végtelen felé!

Hazudtak, elárultak, megcsaltak, elhagytak,
Koldus lettem e számító számos világban!
Én vagyok a Katicabogárka a sóskútban!
Szállj el, Szállj el Katicabogárka!

Tövig nyomom a gázpedált! Száguldok!
Összemosódik élő és holt! Zuhanok!
A reménytelenség ablaktalan alagútjának végén
Hirtelen felsejlik egy templom sziluettje,
A Remény szivárványa, az Isten háza….

Szerelmemnek

Te vagy az a férfi, akire egész életemben vártam!
Fáradt vándor voltam, de végre rád találtam!
Szétszakadt „szerelemszoknyám” szögre akasztom
S kezemet kezedbe, lelkemet lelkedbe adom.
S azt kívánom, hogy földi létem végeztével,
A „Délceg Argentin” ha eljön értem,
S csontkarját a Végzetes tangóra nyújtja,
A Te szemed kékje kékítse majd,
Sötét végtelenbe zuhanó táncomat!

Hiányzol!

Hiányod a halálom!
Halálom halála,
ha hallom hangodat,
s látom arcodat!

Nagy L. Éva

Szerkesztette: Weninger Endréné Erzsébet

Hozzászólások