Közeledik a Mindenszentek / Halottak Napja, ekkor tájt kicsit többet gondolunk elhunyt szeretteinkre, barátainkra, ismerőseinkre. Bizonyára az olvasó vizuális memóriája is őriz olyan képeket, amikor e kegyeleti alkalmak után ezer meg ezer mécses pislákoló fénye világítja meg a „halottak városát.” Az idillikus falusi temetők mellett vannak emblematikus helyek Magyarországon, ahol nagy temetők fogadják be az elhunytakat, s ezekben még egy sétát tenni is élmény. Egyik ilyen lokáció a fővárosban a Farkasréti temető.

A Farkasréti temető Budapest és Magyarország egyik legjelentősebb sírkertje, melyet 1894-ben nyitottak meg, azaz 125 éve. Több nevezetes magyar személyiség nyugszik itt, mint a kolozsvári Házsongárdi temetőben és a budapesti Fiumei Úti Sírkertben együttvéve. A régi budai sírkertek, főleg a Németvölgyi temető tehermentesítésére kijelölt Farkasréti köztemető hivatalosan 1894. április 1-jén nyílt meg. A temető nevét a területről, a Széchenyi-hegy délkeleti lejtőjéről kapta. A Kerepesi úti temetőt 1952. szeptember 30. után lezárták, majd 1956 májusában Nemzeti Sírkertté nyilvánították. Egyházi szertartás 1988-ig nem kísérhette az itt folyó temetéseket. Ezáltal Farkasrét értéke, rangja fokozatosan nőtt, végül helyet is cserélt a Kerepesi úti temetővel a fővárosi temetők szimbolikus hierarchiában. Farkasrét a hatvanas-hetvenes években a legfontosabb fővárosi elittemetővé vált, hivatalosan máig köztemető. A Farkasréti temető rangját páratlan természeti környezetű fekvése, több száz kimagasló jelentőségű személy itteni eltemetése, valamint a Tabáni és a Vízivárosi temető megszüntetése alapozta meg.

MTI Fotó: H. Szabó Sándor – Farkasréti temető

1952-ben a Farkasréti temető vált a régi politikai, egyházi, gazdasági és katonai elit, valamint általában a tudós- és művészvilág első számú fővárosi temetkezési helyévé. 1952-től Farkasrét fogadott be szinte mindenkit, aki 1948 előtt fontos pozíciót töltött be, tekintet nélkül az egykori társadalmi rétegre és foglalkozásra. A legszembetűnőbb azonban a történelmi, politikai sokszínűség és eklekticizmus: az 1952 után elhunyt és itt eltemetett politikusok között megtaláljuk például a dualizmus egyes veteránjait, a Horthy-korszak politikai elitjének nagy részét, továbbá a kisgazdákat vagy a polgári és a szociáldemokratákat. A sort hosszasan lehetne folytatni, egészen a szélsőségekig, a nyilas kormány termelési miniszteréig vagy Rákosi Mátyásig. Mindemellett a Kádár-korszakban állami-munkásmozgalmi temetkezőhelyek is létesültek Farkasréten, amelyek a hierarchiában elfoglalt pozíciójukat leszámítva nem sokban különböznek a Kerepesi temető hasonló részeitől.

Kodály Zoltán zeneszerző síremléke

A nagyon régi farkasréti síremlékek jelentős része más temetőkből került ide, számos olyan is akad köztük, amely régebbi, mint maga Farkasrét. Fő jellemzője, hogy a 20. század nagy részében befogadó temetőként működött, elsősorban a régi budai temetők öröksége révén, de temérdek síremlék került ide a Kerepesi úti temetőből, s jó néhány a Rákoskeresztúri temetőből is.

Farkasrét, ha a korai síremlékeket vizsgáljuk, döntően a két világháború közötti korszak temetője. A síremlékek ikonográfiai megformálásában a túlnyomóan nemzeti és a katonai szimbolika mellett visszaszorult a profán (főként antik) megformálás, és előretört a keresztény jelképek használata. Mindezt a vallásos feliratok elszaporodása kísérte. Máig őriz egyfajta konzervatív, „budaias” miliőt, amely a fennmaradt régi emlékek mellett megmutatkozik az újabb síremlékeken, illetve a sírjelek használatában, a kultuszgyakorlásban is. Ez utóbbi megnyilvánulása volt például, hogy 2002 tavaszán megjelentek a sírokon a kokárdák, nemzeti szalagok, továbbá, hogy az újonnan létesülő síremlékek egy részén máig fennmaradt az előnév- és címerhasználat, illetve a családnemesítési év feltüntetésének szokása.

Egy régi dokumentumból:

Budapestnek nincs nagyobb szabású temetője s a meglevőkben nevezetesebb műemléke. De hogy ez jövőre ne így legyen, arra nézve végre valahára mégis megvan már az igyekezet. Ennek köszöni majd létesülését a farkasréti temető ravatalosháza. A farkasréti temető a főváros határában a legszebb fekvésű. Félkörben a budai hegyvidék lankás hegyoldalai védik barátságtalan légáramlattól, a Duna felé pedig innen olyan kilátás nyílik a szemlélőnek, a milyenhez hasonlót a világ kevés városában lehet találni. Az egész ragyogó pesti oldal millió szinben verődik vissza a Duna tükrén, a melyről mint valami délibáb hullámzik a csöndes temető előtt. A fővárosi tanács ebben az új, szép fekvésű temetőben akarja megkezdeni a temetői újításokat egy nagyobb szabású építkezéssel.
(Vasárnapi Ujság – 18995. Hazai táj- és néprajzok; közintézetek; népszokások; műtárgyak – A budai farkas-réti temető halottasháza)

A Farkasréti temető kis temploma a két világháború közötti fővárosi egyházi építészet egyik kiemelkedő példája. A Farkasréti temető főbejáratával szemben 1913-ban avatták fel az első közös kegyeleti helyet, Horvay János Jó Pásztor-szobrát, amely az ostromban semmisült meg a templommal együtt. Helyén 1989 óta Mészáros Mihály közismert Főnixe áll: az újjászületés, a feltámadás és az idő mitikus megtestesítője.

A temetkezési szokások változnak az idővel. Ma már van hamvasztásos temetés,de lehetséges az elhunyt hamvainak hajóról a Dunába történő szórása is, esetleg a hamvak szóróparcellában történő szórása hamvasztással, és természetesen a hagyományos koporsós temetés is gyakori.

Ravatalozó – Tervezte Makovecz Imre

A közelgő szomorkás ünnepre gondolva olvassák és szívleljék meg e pár sort:

Rohannak a percek, rohannak az órák,
itt már nem hervadnak el a márványrózsák.
Hallgasd meg a csendet, ülj a gránitpadra,
állj most meg békésen csak egy pillanatra! (Horváth Piroska)

 

Farkas Ferencné Pásztor Ilona

 

Hozzászólások