Bemutatjuk Wieber Marianne Balázs Béla-díjas, Érdemes Művészt, a Magyar Köztársaság Lovagkeresztjével kitüntetett iparművész-jelmeztervezőt.

Kérem, röviden mutassa be önmagát az olvasóknak!

Érsekújváron születtem, tanulmányaimat a Budapesti Képzőművészeti Gimnáziumban és az Iparművészeti Főiskola jelmeztan szakán végeztem. A diplomám megszerzése után a Magyar Televíziónál kezdtem dolgozni.

Ezzel párhuzamosan fővárosi és vidéki színházaknak készítettem jelmezterveket. Hosszú ideig a Thália Színház és az Operaház tervezője voltam. Tanítottam jelmeztervezést a Színház-és Filmművészeti Főiskolán. Több hazai és külföldi kiállításon szerepeltem a munkáimmal.

Szeptember elseje óta hat szombat délután nagyszabású eseményeknek lehetünk tanúi a hírös városban. A nagyszabású program címe: Zenés viselettörténeti képeskönyv, Wieber Marianne ruhakölteményei Kecskemét főterén. Kik kérték föl szakmai vezetőnek erre a nagyszabású eseményre?

A program szervezői és házigazdái a Nők a Nemzet Jövőjéért Egyesület és a Kecskeméti Kaszinó Kulturális Egyesület. Nagyon örülök, hogy erre a programra itt Kecskeméten sor kerülhetett. Az, hogy ez így létrejött, maga a csoda. Ennyi embert mozgósítani hatalmas munka, a helyszínbiztosítástól a hangosításig, a részt vevő személyekkel, kulturális és hagyományőrző csoportokkal való egyeztetés mind több hónapos szervező munkát igényelt.

Kiket láthatunk a kosztümök alatt? Önkénteseket?

Tulajdonképpen mindenki önkéntes, aki viseli a kosztümöket. Ez külön megható a mai világban, amikor minden arról szól, hogy mi mennyibe kerül, és mit kapok érte. Hogy egy ekkora tömeg lelkesedésből csináljon valamit, az hihetetlen. Ez olyan példamutató, hogy be kellene mutatni az egész rettenetes lelkiállapotban lévő országunkban, hogy mire képes egy város. A szereplőktől még fizikai áldozat is ilyen hőségben ezeket a kosztümöket viselni. S milyen fegyelmezetten teszik! Egy szó nem hangzott el, hogy nem akarják felvenni a szőrmét, egy grimaszt nem vágtak. Pedig ezek elég kényelmetlen darabok ilyen nagy melegben.

Honnan érkeztek a ruhák, a kosztümök?

A ruhák tv-filmekhez készültek, a magyar televízió jelmeztárában vannak. Nagyon hosszú ideig az MTV vezető tervezője voltam, és a művészeti osztálynak voltam a főosztályvezetője, amíg az MTV-ben filmek készültek. Sajnos, 1996-ban azt mondták, hogy nincs szükség többé televíziós filmekre, mert a nézőket nem érdekli a művészet. Mi lett az eredménye ennek? Elmúlt az az időszak, amikor az emberek magvas és értelmes módon töltötték az idejüket. Hiszen mennyi koncert-közvetítés és milyen sok drámabemutató volt!

Melyik filmeknek a jelmezeit tervezte? Melyek a legemlékezetesebbek?

Ha jól belegondolok, tulajdonképpen végigterveztem az egész világirodalmat. A Gilgames eposztól az ’56-os forradalomig a teljes történelmet feldolgoztam. Az utolsó film két évvel ezelőtt készült. Zsolnay Vilmosról szólt, ez volt az utolsó magyar kosztümös film az MTV-nél. Egyébként mozifilmet is nagyon sokat csináltam. Egyik legismertebb volt a Fekete Gyémántok, ez volt Várkonyi Zoltán utolsó nagy filmje. Az az érdekes, hogy az MTV-nél még őrzik ezeket a jelmezeket, pedig állandóan ápolni meg frissíteni kell őket, foglalkozni kell velük.

Színházban is sokat dolgozott, dolgozik.

Igen, színházban is sokat dolgoztam. Sok budapesti és vidéki színházban is terveztem az előadásokhoz jelmezeket. A budapesti Operaház előadásaihoz is. Aztán készítettem jelmezeket például a Jézus Krisztus Szupersztár magyarországi bemutatójához is. Gyakorlatilag ez az életem.

Van különbség aközött, hogy ha valaki Tv-ben vagy filmhez készít jelmezeket?

Óriási! Például a Szegedi Szabadtéri Játékokhoz sok nagy produkciót terveztem. A Jézus Krisztus Szupersztárt is Szegeden mutattuk be. Egy szabadtéri produkcióhoz és egy filmhez való tervezés között hatalmas a különbség, mert más távolságban látják a nézők. Ha egy ilyen hatalmas távolság van a színpad és a nézők között, akkor nekem úgy kell beállítanom az agyamat, mint egy olyan optikát, mely messziről kicsi figurákat mutat. Vagy amikor csináltunk Könyves Kálmánról egy nagy történelmi tablót Szegeden, akkor ott a bizánci ruhán nagyobbak voltak a gyöngyök, mint egy pingpong labda. Messziről egyáltalán nem tűnt túlzásnak. A szabadtérin ilyen nagy a távlat.

Ha mozifilmre tervezek, főleg ha szélesvásznú és sok a közeli kép, ott a kamera mindent lát, tehát a finomságokra kell figyelni. Sokszor még az anyag minőségét is meghatározza, esetenként úgy kellett megszövetni a hozzá illő méterárut. Még arra is vigyázni kell a tv-képernyőnél meg a mozinál is, hogy ne lehessen látni a varrógép munkáját, mert az abban a másodpercben már illúzióromboló.

Biztosan vannak nagyon egyedi, különleges ruhák a tervezései között.

Készítettem olyan ruhákat, amelyeknek az értéke ma már milliós nagyságrendű. Van egy olyan öltözékem, amely egy Mátyás királyról szóló filmhez készült. A királyné ruhája, teljes mértékben kézzel gyöngyhímzett. Jó 15 kg a súlya. Eddig mindenhová magammal vittem, ahol kiállítottam. Bízom benne, hogy majd október 6-án be tudjuk itt is mutatni.

Ez a kedvenc ruhája?

Kedvencem, mert magyar reneszánsz és fontosnak tartom. Büszkék lehetnénk a magyar öltözködéskultúrára. Vannak dolgok, amiket mi csináltunk először. Árpád népét sokszor nomád csürhének mutatják, és ezért nagyon haragszom. Először is keresztények voltak. Ezen kívül olyan kézművességgel rendelkeztek, hogy bár most olyan lenne. Olyan bőrművészetük volt, olyan selyemvékonyságú öltözékeket tudtak csinálni, olyan hímzett ruhákat tudtak varrni, hogy az irigylésre méltó. Gyakorlatilag ez a kultúra tökéletesen elenyészett. Lényegében Rákosi színrelépésével meg is szűnt.

Mit tart a mai öltözködésről?

Szomorú vagyok, mert nem látom senkin a nyomait sem magyar öltözékeknek. Sajnos van egy pejoratív értelme, ha valaki nemzeties viseletben jelenik meg. Pedig kell, hogy legyen egy alapstílusunk, amire a magyar divat ráépülhet. Ebből lett a sajátságos magyar öltözék.

A magyar divatipar és Budapest divatszalonjai világhírűek voltak. Érdekesség, hogy II. Erzsébet édesanyja sok olyan öltözéket viselt, amelyet Hűvös Klára tervezett, aki egy nagyon híres divattervező volt. Kimaradt gyakorlatilag hatvan év. Ami most jelenik meg a magyar ruházatban, az sem nem autentikus, sem nem korszerű. Mi a mai divat? Nincs. Azt szokták mondani, hogy az a nagyszerű benne, hogy mindent lehet viselni. Igen, mert nincs stílus. Ami a kezem ügyébe kerül, azt felveszem.

Az a tragédia, hogy vannak fillérekből összerakott méregdrága és ízléstelen rongyok. A rajta lévő felirat miatt olyan drága. A viselője gyakran nem is tudja, mi van a mellére írva. De talán jobb is. Az öltözködés az önbecsülés megjelenítése, de ennek a kornak az a sajátossága, hogy az emberek kutyába se veszik magukat. Nincs a kornak jellegzetes motívumkincse. Mindenki ugyanúgy néz ki.

Arra nem gondolt, hogy utcai ruhákat tervezzen?

Ehhez kellene egy ipari háttér, de ez is megszűnt Magyarországon. Szoktam tervezni, de rendszerint a határainkon túl élő emberek kérik ezt tőlem. Itthon össze kellene szedni azokat a szabászokat, akik még nem öregedtek ki a varrásból, és iskolát teremteni velük. Tanítani kellene mindazt, amit ők tudnak, mielőtt magukkal viszik a sírba.

Régen azt mondták, hogy Budapest puccos város. Sok divatszalon volt még a legnehezebb időkben is. Ott volt például az ötvenes években a Rotschild szalon, ami tényleg egy minőséget jelentett. Kádár János felesége is ott csináltatta a kosztümjeit. Igazán jó anyagból voltak és gyönyörűen megvarrták őket.

Ha én terveznék mai ruhát, akkor összeszedném az ügyes kezű embereket és a luxusipar számára csináltatnék velük ruhákat, amiket drága pénzért eladhatnánk külföldön. Itt úgyis lenéznék, ami itthon készül. Inkább elmennek külföldre vásárolni méregdrágán.
A magyarokat igényességre kellene nevelni.

Milyen korokat jelenítenek meg Kecskeméten szombat délutánonként?

Elmegyünk egészen a harmincas évek végéig. A barokk kor nagyon látványos művészettörténeti korszak, az főleg nőies program. Az 1800-as évek eleje, a szabadságharc is érdekes, a századforduló és a 30-as évek pedig egyre közelítenek időben hozzánk..

A hatodik este programja nem szabadtéren zajlik, hanem belső téren. Az egy divatbemutató lesz, én fogom végigkommentelni. Mesélni fogok a legszebb ruhákról, a ruhák történetéről. Arról, hogy melyik filmben volt látható és ki viselte. Ez egy összefoglaló lesz, minden korból 15 darabot mutatunk be.

Köszönjük szépen a beszélgetést! Boldog születésnapot és jó egészséget kívánunk!

További képek a galériában:

{gallery}Wieber{/gallery}

Weninger Endréné

2012. szeptember 30.

Hozzászólások