Maksa Zoltánnak a humor iránti fogékonysága közismert. Azt már kevesebben tudják, hogy jelenleg is aktív zenész, korábban még szintetizátorlemezt is kiadott. A festészethez való vonzódásáról azonban eddig mit sem tudtunk…

 

maksa1

 

A gondolat, az érzés, a hangulat, ami alkotásra inspirálja a művészt, természetesen mindig valahol mélyen a szívünkben, lelkünkben születik meg. Az út viszont, ahogy ezt eljuttatjuk embertársainkhoz, ahogy megtaláljuk az adott gondolat legmegfelelőbb kifejezési formáját, na, ott kezdődik a művészet, amit másként úgy is fogalmazhatnék, hogy a “gondolat közvetítésének képessége…”

Ehhez az én esetemben a legfőbb eszköz a humor, de vannak olyan érzések, hangulatok, amelyek egy zeneszámban ölthetnek igazán testet, míg más ecsetet ragad, s a színeket és a formákat hívja segítségül, hogy kifejezze, mi van ott mélyen legbelül. Felelősségteljes munka ez a kifejezési mód keresés, mert bizony hibás értelmezést kaphat az üzenet, ha nem a megfelelő szállítóeszközön érkezik…

 

maksa2

Maksa Zoltán és Baktai Marika

Miért éppen Baktai Marika lett a kiválasztott, akit pályáján támogat? Hiszen rendszeresen ön nyitja meg a művésznő kiállításait.

Marikával és kedves férjével egy fellépésemen ismerkedtem meg, ahol a közönség között ültek, s amíg vártam a soromra, mellettük, az ő asztaluknál mutatott helyet a szervező. Nagyon jó hangulatú beszélgetés kezdődött, ami folytatódott a Facebookon, ahol először szembesültem Marika képeivel. S mivel szép lassan kiderült, hogy rengeteg közös van bennünk, hiszen mindketten mély elhivatottsággal, hittel és alázattal dolgozunk a műveinken, s a személyes megjelenések alkalmával is ezt közvetítjük emberszeretetünkkel, s az adni akarás képességével, kialakult egyfajta együtt gondolkodás.

Nekem az első perctől imponált, hogy a valóságot fesbaktai5ti meg Marika, minden túlzás, szürrealizmus, vagy furcsa színhasználat nélkül. Magam is két lábbal a földön állva elsősorban azokat az alkotásokat preferálom a művészet minden ágában, amit értek. Ahol első pillantásra átjön az előbb említett üzenet, s utána már csak a gyönyörködés marad.

Együttműködésünk egy éve alatt több témát is javasoltam Marikának, sőt, jómagam is egészen más szemmel járok pl. egy idegen városban, szinte keresve a megfesteni való témákat, különlegességeket vagy szituációkat. S máris kattan a fényképezőgép, s érkezik Marika e-mail címére a képötlet.

Mindezek után adódik a kérdés: sohasem próbálkozott festészettel? Ahogy kedves kolléganője, Bach Szilvia ecsetet ragadott a közelmúltban, Maksa Zoltán nem érzett késztetést, hogy fessen?

Érdekes kérdés. Tulajdonképpen még nem gondolkodtam el ezen, bár nekem valahogy a humor után mindig a zene “esett kézre”, mint önkifejező eszköz. Valahogy belém íródott, mint egy gyermekkori viselkedésminta, hogy ha pl. olyan téma foglalkoztat, ami nem éppen humoros, de ahhoz kapcsolódóan szeretnék valamit elmondani, akkor a humor helyett előkapjam a gitáromat, vagy bekapcsoljam a szintetizátoraimat, s ezek varázslatos világán keresztül kiabáljam ki magamból, mennyire aggódom a Földért, az emberiségért, vagy éppen a hazámért…

 

maksa7

No meg persze az is kérdés, hogy kezdeti festményeimet nem poénnak vennék-e a tárlatlátogatók… Ilyen szempontból veszélyes szakma a miénk, humoristáké. Jártam úgy anno, hogy udvarolván egy lánynak mondtam valami nagyon szép bókot neki, erre ő: – Ez is valami vicc, ugye?

Mostanában keveset látjuk a televízióban. Hol találkozhat önnel a humorért rajongó közönség?

Hogy Nagy Bandó Andrást idézzem: “Zoli, ez már nem az én világom…” Amikor András ugyanerre a kérdésemre ezt válaszolta, nem gondoltam volna, hogy valaha én is kénytelen leszek ezt válaszolni. Sajnos, ma már a médiákban a 76. helyen van a közönség. Láthatjuk, hogy hányféle érdek érvényesül akár egy műsorvezető kiválasztásánál is, belekeverve ma már a politikától kezdve az illető személyes “erényeit”, csak éppen a szakmaiság, a hozzáértés, vagy a hitel a közönség előtt nem szempont. Ma már celebek vannak, ami én azért sem tudnék lenni, mert ehhez túl sok osztályt végeztem. Marad az országjárás, amit immár 35. éve töretlenül csinálok, és a Rádiókabaré, amely 1982-ben felfedezett engem…

 

maksa8

 

A nyár a falu- és városnapok szezonja, ilyenkor egy-egy település főterén a lehető legközvetlenebb kontaktus alakul ki az adott közönséggel, hiszen olykor csak dobogón állunk 1–2 méterre az első sortól. Ott aztán minden reakció azonnal és egészen közelről lemérhető. A vidék humorából magam is szívesen merítek. A legújabb estem, az “Apám megmondja!” éppen ezért pont a falunapokra lett kitalálva, s amolyan tiszteletteljes főhajtás a vidéki ember észjárása, problémakezelő képessége és humora előtt. S számomra a legszebb dicséret, amikor egy 80 éves paraszt bácsi a műsoromat hallgatván, s elnyomván egy mosolyt a bajsza alatt elismerően csettint: “Úgy van biza… Jól mondja!…”

 

Baktai Mária

Szerkesztette: Weninger Endréné Erzsébet

 

 

Hozzászólások