955. augusztus 10-én zajlott az augsburgi csata, amelyet sok történész sorsdöntőnek tart nemzeti történelmünkben. A Lech folyó melletti ütközetben a kalandozó magyarok súlyos vereséget szenvedtek a német uralkodó, I. Ottó seregétől. Ez az összecsapás véget vetett a magyarság nyugat-európai hadjáratainak.

 

A honfoglalás után a bajorok elleni győztes pozsonyi csata 906-ban megszilárdította helyzetünket a Kárpát-medencében. Ezután indultak meg azok a zsákmányszerző hadjáratok, melyeket kalandozásoknak nevezünk. Fő irányuk Nyugat-Európa és Itália volt. A magyar harcosok megdöbbentően messzire eljutottak, még a Pireneusokon is átkeltek, és elérték Hispániát.

 

augsburg07

 

Elődeink eleinte nagy sikereket értek el. Ezeknek két fő oka volt. Nyugat-Európa nem ismerte a nomád népekre jellemző harcmodort. A magyarok kiváló lovasok voltak, mesterien bántak az íjjal, és gyakran alkalmazták a színlelt megfutamodás taktikáját. Feldúlták a falvakat és városokat, sok embert hurcoltak fogságba. Félelmet keltettek Európában, ahol az emberek azért imádkoztak Istenhez, hogy mentse meg őket a magyarok nyilaitól. A sikerek másik oka a Nyugat-Európában uralkodó anarchia volt. Hiányzott az erős központi hatalom, a hercegek egymás vagy a király ellen hadakoztak, és gyakran a magyarokat hívták segítségül.

 

augsburg08

 

A kalandozók első nagyobb vereségüket 933-ban szenvedték el a merseburgi csatában. A szász uralkodó, Madarász Henrik megszilárdította a királyi hatalmat, és így le tudta győzni a támadó magyarokat. Ez a vereség azonban nem volt döntő, a hadjáratok az ezt követő években is folytatódtak. Az új német királynak, I. Ottónak belső problémákkal kellett megküzdenie. Első házasságából származó fia, Luitpold fellázadt ellene, és megnyerte a lotharingiai herceg, Vörös Konrád támogatását. A lázadók segítségül hívták a magyarokat is. Ottó azonban hamar úrrá lett a lázadáson, és Vörös Konrád már a magyarok megérkezése előtt visszatért az uralkodó hűségére, és az augsburgi csatában hősiesen harcolt a magyarok ellen.

 

augsburg9

Nem ismerjük a hadjáratban részt vevő magyar harcosok számát. Valószínű, hogy a sereg nagyobb volt a kalandozásokat általában végrehajtó csapatoknál. Német forrásaink, Widukind és Augsburgi Gerhard krónikái túlzó adatokat közölnek, százezres magyar seregről beszélnek. A történészek becslései is nagyon különbözőek, de ezeknek nincs is értelme. Az biztos, hogy a magyarok létszáma nagyobb volt, mint a szembenálló németeké, de a nehézlovasság katonailag magasabb szintet képviselt. A csata közben az is kiderült, hogy Ottó már jól ismerte a magyar harcmodort, és megfelelő taktikát dolgozott ki. A magyarokat Bulcsú vezette a nyugat-magyarországi csapatok parancsnoka, míg alvezére, Lél, vagy ismertebb nevén Lehel a nyitrai kabarok vezére volt. Bulcsú már korábban is részt vett a kalandozásokban, a Vérbulcsú név arra utal, hogy rettegték Nyugat-Európában.

A döntő csata előtt a magyarok három napig ostromolták Augsburg városát, amelyet a később szentté avatott Ulrik püspök védett. Ennek érdekessége az, hogy korábban a kalandozók nem vállalkoztak hosszú ostromokra. Ottó a város segítségére sietett. A csata a magyarok számára jól kezdődött, egyik csapatuk a német sereg hátába került, és szétverte a málhát védő cseheket és szlávokat.

 

augsburg10

Bulcsú vezér

Vörös Konrád azonban a frankok élén súlyos csapást mért a zsákmányolással elfoglalt magyarokra. Ezután Ottó parancsot adott a fősereg támadására. Mindkét fél súlyos veszteségeket szenvedett, a küzdelemben Konrád herceg is elesett. A magyarok színlelt visszavonulással próbálkoztak, de Ottó nem engedte a hadrend felbomlását. A nehézlovasság zárt rendben nyomult előre, a magyar sereg elmenekült a csatatérről. Vezérei, Bulcsú, Lehel és Sur a német király fogságába estek.

Később a német krónikások azt terjesztették, hogy a magyar sereg teljesen megsemmisült. Ez így nem igaz, inkább arról van szó, hogy az üldözők és a helyi lakosság súlyos veszteségeket okoztak a kisebb csoportokra bomlott magyaroknak. Ottó kíméletlen volt az elfogott vezérekkel szemben. Nem kért értük váltságdíjat, hanem felakasztatta őket, ami a leggyalázatosabb halálnemnek számított. Ezt a tényt próbálták enyhíteni a magyar krónikák a Lehel kürtje legendájával.

 

augsburg06

Képes Krónika – Lehel  fejbevágja a német uralkodót a kürtjével

A Képes Krónika szerint Lehel vezér utolsó kívánsága az volt, hogy még egyszer megfújhassa kürtjét. Fejbevágta vele a német uralkodót, hogy a magyarok hite szerint az a szolgája legyen a másvilágon. A Krónika azonban Konrád császárt említ, de a csatában részt vevő Konrád csak herceg volt, és hősi halált halt. A német sereg vezére, Ottó még sokáig élt, és 962-ben német-római császár lett. A kürt egyébként a jászberényi múzeumban látható, és a monda szerint a rajta lévő repedés akkor keletkezett, amikor Lehel megölte vele a császárt.

 

augsburg05

Lehel kürtje

A másik Augsburggal kapcsolatos legenda a gyászmagyarok története. E szerint a csatát csak hét magyar fogoly élte túl, akiknek a német uralkodó levágatta a fülét, és elrettentésül megcsonkítva küldte őket vissza a hazájukba. Otthon nem fogadták őket szívesen, gyáváknak tartották, amiért megadták magukat az ellenségnek. Koldulniuk kellett, leszármazottaikat megfosztották a vagyonuktól, és szolgaságra ítélték. Később Szent István megkönyörült rajtuk, és az esztergomi Szent Lázár kolostorban helyezte el őket.

 

augsburg011

Gyászmagyarok

Bár nem valószínű, hogy az augsburgi csata megsemmisítő vereség volt, de fordulópontot jelentett a kalandozások történetében. A nyugat-európai hadjáratok abbamaradtak. A magyarok még próbálkoztak dél felé, Bizánc irányába, amelynek emléke a Botond legenda. Géza fejedelem azonban belátta, hogy népe két nagy birodalom (Német-Római Császárság, Bizánc) harapófogójába került, így a túlélésért békét kell kötnie.

 

augsburg02

Az augsburgi csata

973-ban követséget küldött a német-római császárhoz, az augsburgi győztes Ottóhoz, és felajánlotta a magyarok csatlakozását a nyugati kereszténységhez. Ez fia, Szent István uralkodása alatt meg is valósult, és lehetővé tette a magyarság fennmaradását a Kárpát-medencében. Így lett pozitív hatása a vesztes augsburgi csatának.

 

Weninger Endre

 

 

Hozzászólások