A 20. század hatvanas éveiben a II. vatikáni zsinat ugyan május 31-re helyezte át a találkozásról (Visitatio) való megemlékezést, néhány országban azonban –így Magyarországon is – napjainkban is július 2-án ünneplik. S mivel ez a nap az aratás kezdetének ideje, ezért magyarul a Sarlós Boldogasszony nevet viseli.

A magyar nép Mária eme ünnepnapjához kötötte az aratás tényleges elkezdését, így kenyerét elsősorban Máriának köszönte. E két esemény összekapcsolódott az egyházi megemlékezésben, hiszen az ünnepi misét követően a hívek ’kikerültek’ a határba, hogy a pap a négy égtáj elé hintve a szenteltvízből megáldja a gabonát.

A Felvidéken szokás volt az úton lévő kismamát, Máriát jelképesen megvendégelni: ki-ki egy virágokkal díszített széket állított háza elé, hogy az arra járó Mária megpihenhessen rajta. A gyermeket váró nők imája e napon kétszeresen is meghallgatásra talált Mária előtt, aki közbenjárásával segítette a szülést, gondoskodott a gyermek és az anya egészségéről.

E nap hiedelmei, melyen az édesanyát, Mária ünnepelték, természetesen a nők életére, egészségére vonatkoztak. Így például Szeged környékén fodormentát szenteltek e napon, ami egész évben kifejezetten a női betegségek gyógyítására használt. A nap másik jellemzőjét viseli magán a ’búzaborona’, vagyis az ekkor szentelt búzából való marok, amit otthon őriztek mindenféle baj elhárítására.

Forrás: Hungarotheka – A magyar hagyománytár

2013. július 1.

Hozzászólások