Novemberben jelent meg DVD-n az Acélember c. mozifilm, mely számtalan érdekes kérdést vet fel. A rendező, Zack Snyder teljesen új koncepciót vitt bele a filmbe. A történet szálai természetesen ismerősek, hiszen a képregényhős sztorija hű maradt a DC comics által megteremtett karakterhez. Aki olvasott már Superman képregényt, annak nem sok meglepetésben van része. A cselekmény is viszonylag egyszerű. Superman (Henry Cavill) életéből elevenednek meg képek, a gyermekkorából, és hogy hogyan is került ő ide a Földre.

Szülőhazája, a Kripton bolygó haldoklik, s mielőtt még millió darabra robbanna, igazi szülei Jor-El (Russell Crowe) egy mentőkapszulában a Földre küldik. Eközben a Kriptonon forradalom zajlik, Zod tábornok próbálja magához ragadni a hatalmat, de elbukik és száműzik, e fordulatnak hála túléli Kripton pusztulását. Amint Superman fölfedi saját származása titkát, felkelti Zod figyelmét is. Zod a Földre érkezik, és megkezdődik a harc kettejük között. Zod célja egy új Kripton létrehozása.
A filmben nagy hangsúlyt kapnak a karakterek. Az eddigi Supermen filmekben a főhős meglehetősen gyengén volt kidolgozva. A Snyder-féle verzióban ez jobban kidomborodik. A főhős emberszerű. Félelmei vannak, és beilleszkedési problémákkal küzd. Emberi jellemvonásai és küzdelmei teszik plasztikussá az amúgy emberfeletti lényt.

Nézzünk meg néhány érdekes technikai és tudományos kérdést, melyet felvet az amúgy sci-fi film. Ezek egyike maga a Kripton bolygó. Egy 100 ezer éve fennálló civilizáció, mely mégis a bukás előtt áll. Megvalósult már minden olyan dolog, amelyről mi, emberek még csak álmodunk. A csillagközi utazás, a mesterséges reprodukció, a bolygók átformálása. A magasan fejlett társadalom azonban mégis hanyatlásnak indul, s nem kerülheti el sorsát. Ebben a feldolgozásban a bolygó magja robban fel, más feldolgozásokban a központi csillag pusztulása rántja magával a planétát.

A földi tudomány a civilizációk osztályozásánál veti fel azt a kérdést, hogy miért lehetnek olyan ritkák a galaxisban a magasan fejlett társadalmak. Erre azt a választ ötlötték ki, hogy az értelem ún. efemer jelenség, azaz idővel hajlamos arra, hogy elpusztítsa önmagát. Ez általában valamilyen belső ok lehet. A filmben is egy ilyen romlás következik be.

100 ezer év persze nagy idő. A modern ember megjelenése óta telt el ennyi idő. Az emberi civilizáció maga nem lehet több mint 10 ezer éves. A fejlett technikai civilizáció pedig még 200 éves sincs. (Most tekintsünk el az egyszerűség kedvéért Daniken és társai elméleteitől.) De a vég egyszer mindenkit utolér.
A csillagközi utazás ma elképzelt legfejlettebb módja a térhajtómű, amikor a tér meggörbítésének segítségével fénysebességnél nagyobb haladás érhető el, lehetőséget kínál arra, hogy egy értelmes civilizáció benépesítse a galaxist. Terraformáló gépek segítségével még a lakhatatlan bolygókat is lakhatóvá lehet tenni. Mi emberek is kidolgoztunk már programokat, hogyan lehetne a Marsot terraformálni. Persze kapacitásaink szerény volta miatt ez akár 1000 évet is igénybe vehetne, de lehet, hogy megérné.

Az sem teljesen lehetetlen, hogy már a történelem folyamán meglátogattak minket más értelmes civilizációk. Erről számtalan mítosz szól, s maga Daniken is egész életét ennek szenteli, hogy bizonyítékokat szolgáltasson. A filmben is ez történik. Superman, kriptoni nevén Kal-El, egy másik világból érkezik. Annyira emberszerű, hogy könnyen elvegyül közöttünk. Ez persze merész feltételezés, hogy egy másik világ szülötte ennyire hasonlítson külsejét tekintve az emberi fajra.

Superman persze szuper képességekkel is rendelkezik. Rendkívüli erejét annak köszönheti, hogy a Nap egy sárga csillag, ellentétben a Kripton napjával. Én magam nem hinném, hogy egy csillag mérete és színe befolyásolná oly mértékben az idegen lényt, hogy az a fizika törvényeit meghazudtoló erőre tenne szert. Azok mindenkire egyformán vonatkoznak. Persze a kisebb gravitációs erő, vagy a másféle fény sok mindent befolyásolhat, de a film azért túloz. Elvégre mégiscsak film, illetve a képregény adaptációja.

Összességében elmondható, hogy a film az eddig látott Superman filmek közül a legjobb. A rendező sajátos színt, erőt vitt bele, s bátran merített a DC-univerzum mítoszából. A stílus sötétebb és árnyaltabb.

-Garzó László-

2013. december 17.

Hozzászólások