A magyar belpolitika 1956 első felében folyamatos változásokat élt meg. Elég, ha arra gondolunk, hogy Moszkva 1956 júniusában végleg töröltette Rákosit a magyar vezetők sorából. Ezek természetesen nem voltak függetlenek a keleti tömbben lejátszódó folyamatoktól.
Hruscsov pártfőtitkár a Szovjet Kommunista Párt XX. kongresszusán 1956 februárjában nyíltan elítélte a sztálini személyi kultuszt, azzal hivatalosan szakított. Mindeközben a Szabad Európa Rádió hullámhosszán rendszeresen szónokoltak a műsorvezetők a felszabadulás és a demokrácia fontosságáról és szépségéről. Az amerikai diplomácia pedig sem hivatalos, sem informális úton nem próbálta lecsillapítani az esetlegesen fellobbanó lelkesedést, illetve mérsékletre inteni a nyugati sajtó munkatársait.

 

Hruscsov 1953-tól volt szovjet pártfőtitkár

 A fenti két tényező hatására először a Lengyelországban, Varsótól mintegy 100 km-re nyugatra található Poznan városában vonultak utcára az emberek 1956. június 28-án, hogy a lengyel kommunizmust a nemzet érdekeinek megfelelő irányba tereljék. A lengyelországi kommunista fejlődést mi sem jellemzi jobban, minthogy 1956 októberéig egy szovjet marsall is a lengyel kormány tagja lehetett a hadügyi tárca élén. A lengyel belbiztonsági erők a júniusi tüntetésen mintegy 57–100 embert lőttek le és a későbbi napokban több száz embert tartóztattak le.

A lengyel pártvezetés azonban 1956 októberére megértette, hogy nagyobb személyi és ideológiai változások nélkül komolyabb kihívásokkal kell szembenéznie, ezért az 1951-ben a párt vezetőségéből menesztett Wladyslaw Gomulkát választották meg a párt első emberévé, és eltávolították a hadügyi tárca éléről Konsztantyin Rokosszovszkij szovjet marsallt. A varsói hírek hatására Hruscsov már kiadta a parancsot arra, hogy a lengyelországi szovjet tankok induljanak meg a legfontosabb lengyel városok ellen. 1956. október 20-án a Varsóba érkező Hruscsov az utolsó pillanatban egyezett ki a nemzeti irányba forduló lengyel kommunistákkal. A megállapodás szerint Gomulka biztosította a szovjeteket arról, hogy Lengyelország bent marad a szocialista táborban, de saját nemzeti útját járhatja.

A lengyelországi eseményekről szóló híradások már október 22-én megjelentek a Szabad Nép hasábjain (a mai Népszabadság korabeli elnevezése) a 3. oldalon. A másnapi lapok (Magyar Nemzet, Szabad Nép, Szabad Ifjúság, Dunántúli Napló stb.) ismét a vezető hírek között foglalkoztak a varsói változásokkal. A kora délutáni előbb engedélyezett, majd betiltott, végül ismét engedélyezett felvonulás résztvevői tehát azzal a bizakodással vonulhattak utcára, hogy van értelme a nyilvánosság előtt kifejteni véleményüket, mert a rendszer megreformálható. Mindehhez hozzájárult, hogy az emberek évek óta éheztek, és a folyamatos hazudozásoknak köszönhetően a teljes kétségbeesés állapotába kerültek.
Ilyen háttérből indult útjára a magyar forradalom és szabadságharc 1956. október 23-án.

Schramek László

2013. október 22.

Hozzászólások