Az Oxfordi Egyetem kutatói megfejteni készülnek azt az 5000 éves titkait őrző írásrendszert, mely eddig minden értelmezési kísérletnek ellenállt. A nemzetközi kutatási projekt már eddig is komoly eredményeket ért el egy elveszett közel-keleti bronzkori társadalom feltárásában, melynek rabszolgasorban dolgozó munkásai az éhenhaláshoz közeli szinten éltek.

Az ős-eláminak nevezett írásrendszert Kr. e. 3200 és 2900 között a mai Irán délnyugati részén fekvő területen használták. A jelrendszert a környező, Mezopotámiában élő népektől vették át. Jobbról balra haladva nedves agyagtáblákra írtak. Több mint ezer tábla maradt fenn, amelyeknek nagy részét 19. századi francia régészek gyűjtötték össze és szállították a Louvre-ba. Míg más ókori írásokat, mint például az egyiptomi hieroglifák, a sumér vagy a mezopotámiai írás, már megfejtették, az ős-elámi esetében a próbálkozás mindeddig sikertelennek bizonyult.

Jacob Dahl, a kutatócsoport egyik tagja szerint a kutatás közel jár az áttöréshez. Titkos fegyverük egy olyan műszer, melynek segítségével az írást az eddiginél sokkal pontosabban és tisztábban láthatják.

Az Oxfordból a párizsi Louvre-ba átszállított eszköz biztosítja az agyagtáblákba vésett tünékeny szimbólumokról készült eddigi legrészletesebb és legszínvonalasabb képeket. A kutatók a gép belsejébe helyezett agyagtáblákon elhelyezett írásjelek virtuális képét minden szögből megtekinthetik különböző fénykombinációk segítségével.

Dahl professzor szerint félrevezető lenne azt hinni, hogy a kódok feltörése egy magányos zseni tevékenysége. Sokkal célravezetőbb a türelmes csapatmunka és az elméletek megosztása. A képeket interneten teszik elérhetővé, egyben a közönség és más kutatók segítségét is kérik. Fáradságos munkával idáig 1200 különböző jelet fejtettek meg, de állításuk szerint még 10 év után is rengeteg az ismeretlen kifejezés.  
Az írás megfejtésének nehézségét a professzor részben abban látja, hogy az eredeti szövegek számos hibát tartalmaznak, ami jelentősen megnehezíti az összefüggések feltárását. A hibák valószínűleg nem az írnokok egyszeri tévedésén alapultak, hanem az írók tanulatlanságán. Az oktatás alulfinanszírozása végzetesnek bizonyult: az írásrendszer változott, elromlott, így lassanként használhatatlanná vált. Néhány száz évvel később teljesen el is tűnt.

A másik nehézséget az okozza, hogy a jelrendszer minden más ókori írásfajtától különbözik. Nincsenek kétnyelvű szövegek, sem átfedések, amelyek kulcsot jelenthetnének az egyébként önkényesnek tűnő vonalak, körök és szimbólumok megfejtéséhez. Arra sincs mód, hogy megtudjuk, hogyan hangzottak a leírt szavak.

A szimbólumok ismerete nélkül is ki lehet találni az üzenetek nagy részének szövegkörnyezetét. A számrendszert már ismerték, a táblákon megjelenő információk birtok-elszámolások, tulajdonról és társadalmi állásról szólnak.

Az írást létrehozó közösség egyszerű agrártársadalom volt, az uralkodó réteg alatt egy erős középosztály állt, még lentebb pedig a munkások tömege, akiket névvel ellátott jószágnak tartottak.


Dr. Dahl a civilizáció legmélyebb gyökereihez ásott le.  Reményei szerint két éven belül ezt az utolsó, jelentős, elveszettnek tűnő írást is teljesen meg fogjuk érteni.

 

Forrás: www.bbc.co.uk

Weninger Nóra

2012. november 25.

Hozzászólások