Alessandro testvérrel alig több mint egy éve különleges dolog történt, gyönyörű hangjával meghódította a világot. 2012 októberében megjelent, La voce di Assisi (Assisi hangja): ez volt a címe első lemezének, amelyen az ifjú ferences testvér a szívét elárasztó boldogságról tett tanúságot.

9 éves korától kezdve játszott különböző hangszereken (zongora, orgona és ütőhangszerek), illetve énekelt kórusokban, de sosem szólóénekesként. 21 évesen lépett be a ferences rendbe, ahol felfedezték gyönyörű tenor hangját. Néhány felvételét megmutatták Mike Hedges-nek (ő többek között a U2 producere is), aki ezek után segített Alessandro első lemezének elkészítésében, melyen hagyományos és modern egyházi zeneszámok szerepeltek.

Alessandro Brustenghi az első szerzetes a zene világában, akivel egy élvonalbeli lemezkiadó, a Decca szerződött. Nagy sikere lett, hamarosan megjelenik második lemeze is Voice of Joy címmel, amelyen főként ismert karácsonyi dalokat hallgathatnak majd rajongói. „Bábeli zűrzavar” – mondja nevetve, hiszen hét nyelven (latin, olasz, spanyol, angol, francia, német, svéd) énekel.

Amióta megjelent az első CD, megváltozott az élete. A nyilvános szereplést nem tartja ellentétesnek a ferences lelkülettel, hiszen éppen az éneklés által valósíthatja meg a ferences küldetést: megy és hirdeti az evangéliumot az egész világon. „Hónapokig voltam távol a kolostortól, sok emberrel találkoztam, sokan kérték, hogy imádkozzam értük” – mondja. Megvallja, hogy állandóan keresnie kell az egyensúlyt a szerzetesi élet és a média, a koncertszervezők, a lemezkiadók világa között. Pedig inkább otthon ülő típus: korábban csak akkor hagyta el Assisit, amikor más kolostorokba látogatott. Most pedig amerikai turnéra készül: saját bevallása szerint ez egyelőre inkább félelemmel tölti el, nem szokott a hosszú utazásokhoz.

Szerzetestársaival sokat beszélgetett arról, mit jelent számára és számukra, hogy a világot járja dalaival. Hálás érte, hogy soha nem akadályozták, nyugodt légkörben tudták közösen mérlegelni az esetleges negatív következményeket. A bírálatok inkább kívülről jöttek, nem belülről, a kolostorból.

Az éneklésről így vall: „Minden alkalom a színpadon olyan számomra, mintha az első lenne. Nagyon meghatódom, amikor látom az emberek tekintetét, szemükben a szenvedést, a nehézségeket, aztán az örömöt is. A zenével egy másik világba lépünk be: aki nem próbálta még, nem is érti.” Álma pedig az, hogy keresztény együtteseket hívjon Assisibe, hogy tanúskodjanak arról, milyen szép dolog együtt zenélni.

Alessandro testvér honlapja

Forrás: Magyar Kurír

2013. november 20.

Hozzászólások