Minden két évvel ezelőtt kezdődött, amikor egy barátnőm élménybeszámolóját hallgattam az Egyesült Államokban töltött fergeteges nyaráról. Rögtön eldöntöttem, hogy én is belevágok a kalandba, amit a CampLeaders program kínál magyar egyetemisták számára. Akkor még nem is sejtettem, hogy új fejezet kezdődik az életemben: azóta már két tapasztalatokkal és kalandokkal teli nyár van a hátam mögött, és remélem, hogy új élmények reményében 2015-ben is visszatérhetek az USA-ba.

fodor_vivien8

Az elmúlt két nyaram a következőképpen alakult: májusban már alig vártam, hogy véget érjen a vizsgaidőszak, és végre az utazás előkészületeivel foglalkozhassam. Június elején megpróbáltam a lehető legkevesebb, a tábori túléléshez és az utána következő utazáshoz, túrázáshoz feltétlenül szükséges dologgal megtölteni azt az egy bőröndöt, amit magammal vihettem a 3 hónapra. Aztán június közepén végre eljött a nap, amikor egy hajnali órában megérkeztem a budapesti reptérre, kérdésekkel és izgalmakkal telve. Persze mire már a helyemre kerültem a gépen, megismerkedtem legalább 5 sorstársammal, akik szintén hasonló nyári kalandok reményében tartottak az USA legkülönbözőbb államainak gyerektáboraiba, én pedig már nem is éreztem magam olyan egyedül.

fodor_vivien2

Az átszálláskor újabb CampLeaders-karkötős barátokat szereztünk, akik Szlovákiából, Csehországból, vagy éppen Lengyelországból tartottak New Yorkba. A hosszú utazás után sok szerencsét kívántunk egymásnak, és mindenki elindult a saját táborába.
A Massachusetts állambeli Eisner Camp-ben az első napjaink ismerkedéssel teltek: új emberek, a személyzeti lakóhely, avagy a „pink house”, a konyha, ahol dolgozni fogunk és maga a tábor, ami rengeteg épületével és sportpályájával inkább egy kisvárosra hasonlított. Júliusban aztán beindult az élet, amikor megérkezett mind a 600 (!) kis lurkó, és az addig csendes tábort gyerekzsivaj töltötte be.

fodor_vivien3

A kosáredzések, falmászás, tóban úszkálás, tenisz, gitárórák, kerámiázás és még sok más foglalkozás fáradalmai között meg tud ám éhezni az ember fia! A 600 kis éhes száj megetetéséért mi 20-an dolgoztunk a konyhán általában reggel 6-tól késő estig. Az ebédlő naponta háromszor telt meg a táborozókkal és gyerekfelügyelőkkel, akik evés közben is szívesen énekelgettek Taylor Swift-slágereket, sőt néha még táncolni is kedvük támadt. Szabadidőnkben aztán mi is kihasználhattuk a tábor nyújtotta lehetőségeket, a munka fáradalmait gyakran az edzőteremben vagy éppen a medence mellett vezettük le.

fodor_vivien10

Észre sem vettük, olyan gyorsan elszaladt a munkával töltött két és fél hónap. Talán mondanom sem kell, hogy ez alatt az idő alatt kis csapatunk teljesen összekovácsolódott. Életre szóló barátságok köttettek magyarok, lengyelek, csehek, szlovákok, izraeliek és amerikaiak között. Soha nem fogom elfelejteni a közös karaoke-estéket, a marshmallow-sütést a tűznél, a kajacsatát az utolsó munkanapon és az éjszakába nyúló beszélgetéseket a kis tábori kuckónkban.

fodor_vivien1

Mosolyogva gondolok vissza az első utazásomra sárga iskolabusszal, arra a napra, amikor 80 darab tortát kellett elkészítenem, az estére, amikor nem mehettünk ki a konyhából, mert egy medve ólálkodott az ebédlő körül, vagy a keddi napokra, amikor golfkocsival mehettem a Day Camp épületéhez a BBQ-ra.

fodor_vivien6
A barátokon és vidám emlékeken kívül sok tapasztalattal és önállósággal is gazdagabb lettem, megismerkedtem egy számomra addig ismeretlen vallással és különböző kultúrákkal, valamint olyan helyekre jutottam el, amelyekről még csak álmodni sem mertem eddig. Az utazások során átélt élményeimről a cikk következő részében fogok beszámolni.

Folytatjuk…

Fodor Vivien

Hozzászólások