Ősz Ilona az Iparművészeti Főiskolán 1968-ban végzett. Mestere: Eigel István volt. A festőnő hazai karrierjét elhagyva 1976-ban Dániába költözött, és ott lett ismert képzőművész.

Ősz Ilona: Vissza a nyeregbe

A festészet és a grafika mellett díszlet- és jelmeztervezéssel, könyvillusztrációk készítésével foglalkozott, és országos sikereket ért el. Európában több nagyvárosban volt kiállítása.

2015-ben költözött végleg haza. Hazatérését követően a Kultúrkúriában került sor a művésznő első hazai, újbóli bemutatkozó önálló tárlatára. Ősz Ilona különleges hazatérő életmű-kiállításán a Jelenések könyve alapján készült illusztrációi, szakrális festményei, valamint zene- és táncművészet és cirkuszművészet keltette ihletettségből készült festményei láthatók.

Ősz Ilona: Szent Margit

Tom Jörgensen művészettörténész, a Jullands Posten művészeti kritikusa, a Kunstavisen dán művészeti folyóirat főszerkesztőjének gondolatai a festőművészről:

„Ha egy szóval kellene jellemezni Ősz Ilona munkásságát, akkor ezt a szenvedélyes kifejezéssel tenném. Noha klasszikusan képzett alkotóról van szó, aki az arány, a kompozíció, a perspektíva tanok fegyelmével a vérében alkot, képei szétrobbantják kereteiket.

Művészettörténeti inspirációit tehát nem az újklasszicizmusban kell keresnünk, hanem a manierizmusban, a barokkban, az expresszionizmusban. E korszakok, irányzatok azok, melyek dinamikai, érzelmi, kompozícióbeli határokat törtek át. A művésznő minden nézőpontján, aspektusán érezhetőek, s melyeken átsüt ez irányú elkötelezettsége.

Olajképei, akvarelljei, rajzai mind-mind látványok, víziók, álmok és emlékek feszítő magjából erednek. S ami létrejön: kitörésre váró, kényszerítő, örvénylő, megállíthatatlan folyam.

Mindez mindent áttörő szenvedély, ellentétben azzal, ahogy az emberiség zöme szinte szakaszosan éli a kiszabott idejét. (Most boldog vagyok, most szerelmes vagyok, majd gyászt érzek, talán utána dühöt, most extázisban vagyok, majd kétségbeesem). Ősz Ilonánál mindezek csupán különböző oldalai egyazon fogalomnak, melyet emberi létezésnek nevezünk.

Ősz Ilona: Cirkusz pihenő

Témái között megtaláljuk az Énekek énekét és a Jelenések Könyvét. Az első gyönyörű, érzékeny és érzéki. Láttató fogalmazásban magasztalja a szerelmet, a világ szerelmi költészetének egyik alapköve. A másikban minden iszonyatával jelenik meg az Apokalipszis, a Jó és a Rossz utolsó, mindent eldöntő leszámolása, világunk összeomlása, s az új menny és föld születése… Jutalom és büntetés.

Rendkívül figyelemreméltó e két mű képi megjelenítésében az intenzitás. Egyik oldalon az önfeledt, eksztatikus szerelem, másik oldalon a borzalom, a félelem, az ítélet. Mint két oldala egyazon éremnek. A nappal és az éjjel. Az emberi létezés Janus-arcú.

Ősz Ilona egész munkásságát átszövik a kemény kontrasztok, gyakran paradoxonok. Sok képzőművésznél beszélünk – valamiféle zeneiségre utalva – zenei érzékenységről, vagy hogy munkáik valóságos „szín szimfóniák”. Ősz Ilona esetében ezek egészen rendkívüli mértékben jellemzőek. Nem csodálkozunk azon, hogy több festményén felbukkan az ördög muzsikusa, Niccolo Paganini.

Ősz Ilona: Notre Dame

Van azonban egy hely a festményeinek világában, ahol a csend uralkodik. és ez a csend nagyon beszédes, totális és fájdalmas. Egy sor festményén ábrázolja gyerekek magányát. Gyerekekét, akik talán árván maradtak a történelem számtalan háborúinak egyikében. Sérültek, menekülnek az éhség, nyomorúság, a kétségbeesés elől.

Vagy áldozatai annak az egyedüllétérzésnek, magánynak, amit paradox módon éppen a mi, mai, jóléti társadalmainkban ismerünk. Ahol bőségben vannak az anyagi javak, de szűkében vagyunk az emberi közelségnek, meghittségnek. Ezekre a képekre nehéz – kemény feladat – ránézni, de fontosak, szükségesek!

Ősz Ilona életműve soha nem lankadó szenvedélyt, kielégíthetetlen kíváncsiságot, gátlástalan humort képvisel, s mindehhez párosul embertársaival mély empátiája. Mindez, együtt fölényes mesterségbeli tudásával teszi őt egy teljességgel hasonlíthatatlan, a szó legnemesebb értelmében unikális, parázsló művésszé”.

Ősz Ilona festőművész: Álmok az emberről című kiállítását 2020. január 14-től február 9-ig, naponta 10-18 óráig láthatja a nagyközönség a budapesti Klebelsberg Kultúrkúriában (1028 Budapest, II. kerület, Templom u. 2-10.).

 

Forrás: Klebelsberg Kultúrkúria

(A Montázsmagazin számtalan programról ad hírt a Kultúrkúria rendezvényei közül. ITT is olvashatunk egy érdekességről.)

 

 

Hozzászólások