A United Media Features ügynökség 1978. június 19-én kötött szerződést Davis-szel, melynek  értelmében 41 amerikai lapban jelentették meg a képregényt. Egy hónap múlva levették az újságokból, ám a közönség tiltakozására hamarosan visszakerült. 1982-ben már az egyik legnépszerűbb képregény figurának számított.

Garfield egy olasz étteremben született, így már érthető, miért kedveli
az olasz konyha remekeit, különösen a lasagnát. Reggelenként szívesen
kávézik. Utálja a hétfőket, a februári hónapot, a postásokat, a
kutyákat, a pókokat, a vekkerét és a mazsolát. Kedvenc időtöltése az
evésen kívül az alvás és a tévénézés. Ubult, a kutyát nem kedveli, bár
némelyik részben kénytelen összefogni vele, sőt nemegyszer kisegítik
egymást a bajból.

A szerző tudatosan választott macska-főhőst, hiszen elmondása szerint sikeres kutyahősből már jó néhány akadt. Jól döntött. 1987-től kétezerre bővült a Garfieldot közlő lapok száma szerte a világon, 2000-re ez a szám 2600-ra nőtt és most már több mint negyedmilliárdos olvasói tábora van. Még a Guinness Rekordok Könyvébe is bekerült, mint a legtöbb újságban szereplő képregény.

Davis szerint a történet sikerének titka az, hogy sok embert érintő, általános témák fordulnak elő benne, és a közérthető viccekre törekszik.
1982-től 1991-ig készültek el a ma is számos csatornán látható Garfield-rajzfilmek a Jim Davis által alapított Paws cégnél. 2007-től már három dimenziós változata is létezik.

Weninger Nóra

2013. június 20.

Hozzászólások