A Tánc világnapja alkalmából az újabb beszélgetőpartnerem T. Nagy Rita, a kecskeméti Közgazdasági Szakközépiskola 13. d osztályának tanulója, most érettségizik a két tannyelvű osztályban. A tánchoz fűződő viszonyáról faggatom.

Hol táncolsz és milyen táncokkal foglalkozol?

A Szentkirályi Tánccsoportban táncolok már óvodás korom óta. Most 19 éves vagyok, de még mindig nem tudtam megunni, mert a tánc minden korosztálynak mást és mást jelent. A Szentkirályi Tánccsoport egy amatőr táncklub, ami a Kecskeméttől 18 km-re fekvő, kevesebb, mint 2000 lakosú falucska annál nagyszerűbb csoportja. Több korcsoport van óvodásoktól az ifjúsági csoportig, ami azt jelenti, hogy 4 éves kortól lehetőség nyílik a tánctanulásra, felső határ viszont nincs. Addig csinálja az ember, amíg ideje, kedve van hozzá. Az amatőr klub sokféle stílust felölel, és ezt sajátosan ötvözi. Néptánctól kezdve show-táncon át a standard táncokig mindenféle koreográfiát tanultunk már, szinte mindent egy kis humorral fűszerezve.

Ki vezeti a táncklubot?

Takácsné Kis Márta – aki egyébként a helyi általános iskola egyik kiváló tanítónője – már évtizedek óta foglalkozik velünk. Rengeteget köszönhet neki nemcsak a csoport, hanem az egész falu is, hiszen az iskolai feladatai mellett nagyon jó kirándulásokat szervez nekünk, és szívvel-lélekkel fölvállalja ezt a fárasztó munkát 3 gyermeke nevelése mellett.

Hetente mennyi időt töltesz tánccal? Mikor és hol vannak a próbáitok?

A táncpróbák többnyire a Szentkirályi Művelődési Házban zajlanak. A nagyterem kiválóan alkalmas a táncpróbákhoz, hiszen az egyik oldala teljesen felvan szerelve tükrökkel, és ez  megkönnyíti a gyakorlást. Ráadásul még fizetnünk sem kell a teremért az önkormányzatnak, hiszen olyan sok fellépést vállalunk a falu különböző rendezvényein. Általában pénteki napon próbálunk, és ez legalább 3 órát jelent. Az ifjúsági csoportban a gimnazisták és főiskolások mellett már vannak dolgozó táncosok is, így, ha valakinek nem jó a péntek, rugalmasak vagyunk, és szombaton próbálunk.

Milyen fellépési lehetőségeitek vannak?

Számtalan alkalmunk nyílik megmutatni tudásunkat itthon, Szentkirályon, a kulturális programok állandó fellépői vagyunk. Az évenkénti Táncos bál, a szüreti felvonulás, nyugdíjas összejövetelek, kistérségi találkozók, táncversenyek, egyéb találkozók – akár Magyarországon, akár külföldi viszonylatban – nagyon sok színes és maradandó élménnyel gazdagítanak bennünket. A tánc keretén belül többször is eljuthattunk Szlovákiába, vagy a szívemnek olyan kedves Erdélybe, a Székelyföldre.

Miért jó az, ha együtt kirándul a csapat?

A csoportot a közös nyári kirándulás nagyon-nagyon összehozza, bár így is nagyon szeretjük egymást. A táncos kirándulás mindig egy sokat ígérő program. Mártika ezt is lelkiismeretesen szervezi minden egyes évben, a mi korosztályunknak megfelelő programokkal színesíti, és persze velünk is konzultál a helyszínnel, az ötleteivel, a programokkal kapcsolatban. Mindig nagy hangsúlyt fektet arra, hogy megismerhessük az “itthont”. Magyarország olyan tájaira visz el bennünket, amiket nem lehet kihagyni, hiszen Magyarország is tartogat olyan szépségeket és izgalmas látnivalókat, mint akármelyik külföldi kirándulás.

Mit szeretsz a táncban? Miért meghatározó az életedben?

A tánc összehozza az embereket, ez kétségtelen. Összehoz korosztályokat, egyébként teljesen különböző embereket, legyen szó óvónőről, Mercedes-dolgozóról, informatikus-palántáról, ácsról, főiskolásról, egyszóval, bárkiről. A tánc az életem részévé vált, és ha egyszer abba is kell hagynom, soha nem fogom elfelejteni ezeket az éveket, amiket együtt tölthettem táncos társaimmal, akik egyúttal nagyon jó barátaim és nagyszerű emberek is.

A tánc, a zene az, ami mindig idomulni tud hozzánk. Benne megtaláljuk azt, amit keresünk, ami fáj, vagy ami hiányzik, de ugyanúgy megvan benne az örömünk, a kicsattanó boldogság, a jókedv. Felvidít, megért, nem kell magyarázkodni, csak átadni önmagunkat, hogy aztán a zene gyógyítsa, erősítse a lelkünket. És persze ott az együtt, a veletek, amikor a sok “te meg én”-ből mi leszünk. Mert együtt mindent sokkal könnyebb, és megosztani a közös pillanatokat a számunkra kedves és fontos emberekkel: talán ez az igazi boldogság.

Jager László: A zenéről Zsófikának

Mi is a zene? Nem is tudom
de érzem minden hangulaton
mely bennem rezdül, zeng, zenél
ha ritmus s dallam frigyre kél

Az eszköz nem is lényeges
hogy oboa vagy énekes
őserdő mélyek tamtama
trombita, ékes harsona
nyirettyű és fagott dalol
vagy csupán egy verkli szól

Az örvény számít, mi legbelül
bennünk támad, ha hegedül
egy virtuóz, mint Menuhin
játszva a lélek húrjain

Ábrándos, szelíd futamok
dübörgő komor hangzatok
ó, mennyi, mennyi variáns
gondunkban kedves lelki társ
emberi voltunk támasza
toccata, fúga, orgona
bölcsődal, halott sirató
örök álomba ringató
hangszer vagy ének – egyre megy
lelkünkben dalok csengenek

Weninger Endréné

Hozzászólások