Az utópia, mint oly sok minden, görög találmány. A szó jelentése: sehol sincs. Az egyik legnagyobb és talán leghíresebb utópista Platon volt, aki számos művében felvázolta a politikáról és a társadalomról alkotott ilyen irányú nézeteit. Minden valószínűség szerint a Timaiosz-ban leírt Atlantisz is egy valójában nem létező elképzelt társadalom megörökítése, mely példaként szolgálhatott. Egy olyan fejlett kultúráról, civilizációról folytatnak eszmecserét a szereplők párbeszédes formában, mely Platón korában is csupán idea volt.

Platón maga egyébként úgy képzelte, hogy a társadalom és a politika romlott, hajlamosak az emberek megromlani, a társadalom pedig elkorcsosulni. Ezért úgy vélte, hogy a társadalmat tagolni kell, s az állam élén családjuktól és vagyonuktól megfosztott filozófus királyoknak kell állniuk. Mi ez, ha nem sci-fi? Már akkor is tisztában voltak vele, hogy ez lehetetlenség. Úgyhogy a gondolat, mely anno szárba szökkent, elindult világhódító útjára. A középkori és újkori gondolkodók is sorra fogalmazták meg utópiáikat. Az Artúr-mondakör Avalonja egy sehol sem megtalálható eszményi hely.

Machiavelli pedig a Fejedelemben a jó és etikus uralkodó és kormányzás lehetőségein gondolkozik. Az utópista szocialisták a tudomány által átformált és áthatott társadalom tükörképét alkották meg a falanszterekben, ahol mindenki egyenlő.


Majd a 20. században a modern sci-fi irodalom megszületésével elözönlöttek minket a régi-új utópiák. A. Huxley Szép új Világjában egy genetikai alapon kasztosodott társadalomról ír. Orwell pedig az 1984-ben a Nagy Testvér kommunisztikus víziójával ajándékoz meg minket. Érdemes megjegyezni, hogy az utópia alapvetően valami pozitív dolog, de létezik számtalan negatív utópia, melyek a filmekben és a könyvekben rendszerint valamilyen posztapokaliptikus világban játszódnak. Ilyen ikonikus világok a Terminátor, ahol a gépek szinte teljesen kiirtják az emberiséget, de megemlíthetjük a Mátrixot is, ahol a gép energiaforrássá degradálja le az embert. Mindkét filmben közös a totális gépi uralom, melynek alapjául az a feltevés szolgál, hogy egy nap az intelligens gép túlszárnyalja az alkotóját, az embert minden téren. Ekkor már nem lesz szüksége rá, s valamiféle parazitának tekinti, melyet jobb, ha kiirt.


Ezek a negatív utópiák mély nyomokat hagytak az emberiség kollektív tudatában. A társadalom egyfajta eltorzult tükrei ezek, akárcsak Philip K. Dick novellájából készült film, a Szárnyas fejvadász. Ezek is egyfajta posztmodern társadalomban játszódnak, ahol a gépek meghatározó tényezők, miközben az emberek teljesen elidegenednek egymástól, és maguk is elgépiesednek.

Ugyanezen szerző művéből adaptált Különvélemény című film is egyfajta idegen és szörnyű világot tár elénk, ahol a régi római jogi jogelv látszik sérülni, azaz: a gondolatok szabadok, még ha azok tiltottra vonatkoznak is. A filmben a gyilkosokat már akkor elkapják, amikor azok még csak kigondolják a gyilkosságot, azaz el sem követik, csupán a Precogoknak nevezett torz lények látják előre mindezt.


Természetesen pozitív utópiák is akadnak, noha ezekben is elrejtenek a szerzők némi negatív felhangot, hiszen attól izgalmas a cselekmény és a felvetett filozófiai mondanivaló. Az egyik nagy modern utópisztikus mondakör a csillagszövetségek világa, amikor az emberiség eljut arra a színvonalra, hogy képes utazni a csillagok között, és létrehozhatja a maga fejlett társadalmát. Erre jó példa a Star Trek.


A közelmúltban két új mozifilm is készült. A Csillagszövetség és a Csillagflotta, melynek büszkesége az Enterprise űrhajó, és legénysége nem más, mint egyfajta utópia, mely az ember béke és jólét iránti olthatatlan vágyát kívánja kielégíteni. Egyben kivetíti jelen társadalmunk leképződését a távoli jövőbe. Az utópiák fontosak az emberi gondolkodás számára, tudták ez jól a görögök is. Rajtuk keresztül megélhetjük álmainkat és vágyainkat, elmondhatjuk embertársainknak, hogy hogyan gondolkozunk a jövőről. A jövő fontos elem, élni tanít mindannyiunkat. Megmutatja, hogy mivé lehetünk, s olykor görbe tükröt tart jelen civilizációnk elé. Ha a sci-fi nem volna, mely felkarolta az utópista gondolatokat, s általuk tovább él, sőt újakat teremtett, akkor az egész kultúra lenne szegényebb. Sőt gondolkodásunk és a tudomány, valamint a technika is sokszor nélkülözni kényszerült volna egy fontos hajtóerőt.

-Garzó László-

2014. április 9.

Hozzászólások