Noverre a 18. században élt táncos és balettmester volt, akit az utókor a modern balett előfutáraként és elméleti írójaként tisztel. Már egészen fiatalon fellépett a párizsi Opéra Comique-ban, Berlinben táncolt II. Frigyes porosz király előtt, Bécsben pedig Mária Terézia udvarában. 1775-től a francia forradalom kitöréséig Marie Antoinette királyné felkérésére a Párizsi Opera balettmestere volt.

Barátai közé tartozott Mozart, Voltaire, Nagy Frigyes és a híres angol színész, David Garrick, aki Noverre-t „a tánc Shakespeare”-jének nevezte. Az ő hívására állított színpadra néhány balettet Londonban a Drury Lane Színházba

                                                                                  Degas: Táncóra (1874)

Leggyakrabban idézett műve az 1760-ban Lyonban megjelent „Levelek a táncról és a balettekről” című tanulmány. Tézisei forradalmasították a balettművészetet, és még ma is hivatkozási alapot jelentenek.

  • A balettnak a drámai mozdulatokon keresztül kell kibontakoznia, melyek a szereplők közötti kapcsolatokat fejezik ki. Ezt a műfajt cselekményes balettnak (ballet d’action) nevezték szemben a cselekmény nélküli, csak szórakoztató tánccal.
  • Noverre elutasította a korabeli párizsi balett sztereotip jelmezeit és a mimikát eltakaró maszkjait, régimódi zenei stílusát és koreográfiáját. A jó táncos az érzelmeit is beleviszi a mozdulataiba, melyhez az arcjáték is hozzátartozik.
  • A cselekmény logikus kibontakozásáért szállt síkra, és hogy a történet tematikusan kapcsolódjon a mozgáshoz. Nincs szükség a felesleges szólókra. A zenének is a drámai cselekményhez kell illeszkednie.
  • A tánctanárnak bátorítani kell a tanulókat, hogy saját tehetségükből merítsenek, és ne a mesterük vagy egy népszerű táncos stílusát utánozzák.
  • A jelmezek tekintetében a természetes anyagokat részesítette előnyben: az egyik előadáson például tigrisbőrt és fakéregből készült cipőt viseltek a táncosai.
  • A tánc technikájának kidolgozott szabályai mellett a táncos testfelépítését, személyiségét és stílusát is figyelembe kell venni.

                                                                         Jean-Georges Noverre arcképe

A világnap fő célja a tánc népszerűsítése annak érdekében, hogy a táncok ismerete és gyakorlata minél inkább bekerüljön az oktatási rendszerbe is. A Nemzetközi Táncbizottság szerint a kormányzatok nem támogatják eléggé a táncművészetet, jóllehet az már ősidők óta az emberi kultúra része.

A Nemzetközi táncnapon minden évben egy ismert és kiemelkedő koreográfus vagy táncos üzenetét közvetítik világszerte. A tánc abból a szempontból is fontos, mivel egyetemes nyelve átlépi a politikai, kulturális és etnikai határokat, és összekapcsolja az embereket.

Weninger Nóra

2013. április 28.

Hozzászólások