Vele kezdtem a gimnáziumot, persze nem tananyagként. Bérmaapám húgának a hagyatékából elhozhattam a Családi album és a Téli sport közös, 1934-es kötetét. Az előbbiből, melyet több irodalmár is a talán legjobb művének tart, sok mindent megtudtam. Azt az általa sem titkolt tényt is, hogy Hunyadi Sándor Hunyady Margit kolozsvári színésznő fia; apja pedig a híres író, Bródy Sándor.

 

hunyadi5

Bródy Sándor és Hunyady Margit

Vidor Miklós író összeveti kettejüket. Megállapítja: Hunyadiból „hiányzik a robbanó lendület, az éles társadalomkritika, a forradalmi szenvedély. Az elé kerülő alakok érdeklik, az egyéniség titkára kíváncsi, széles körkép helyett egy-egy arcban, gesztusban éri tetten a karaktert…” Réz Pál szerint: „Már első novelláiban (…) megmutatkozik sajátos művészete, a mikszáthi anekdotizáló hang és a modern lélekelemzés könnyed, természetes egysége. (…) Nagyobb terjedelmű írásaiban pedig (…) a részletek szépsége, a stílus természetessége, a nyelv közvetlensége ragad magával. (…)

Tegyük hozzá mindehhez Szász Bélával együtt: „Mondatai cifrázatlanok, áttetszőek, tárgyilagosak és lágyan ringatva, észrevétlenül sodorják magukkal az olvasót. Hömpölygésük az élőbeszéd üteméhez, lélegzetvételéhez, pihenőihez igazodik. Még szóhasználatukat is az élőbeszéd határozza meg.”

 

hunyady2

 Hunyady Sándor író

Kortársunknak érezzük Hunyadi Sándort, bármely munkáját vesszük is kézbe. Pedig immár százhuszonöt esztendeje, 1890. augusztus 15-én született. Két év múlva meg arra emlékezünk, hogy már háromnegyed százada nincs közöttünk. Nyelvi rovat lévén: illő, hogy nyelv/stílus dolgában szólaltassuk meg őt magát. Nem is annyira a szépprózája, mint inkább a publicisztikája tartalmaz magvas fejtegetéseket.

Íme egy szókimondó példa erre: „(…) Odavagyok, émelygek attól a körmönfont, beteg, talaj nélküli stílusmodortól, amely napjainkban tenyészik a különböző »izmusok« svindlerjeinek jóvoltából. (…) Boldog voltam hát, hogy a huszonöt esztendővel ezelőtt hűtlenül elhagyott Jókaiban olyan édes barátot és jóságos mestert leltem újra. Benne aztán nincs semmi új frazeológiai csodabogár, és azért mégsem avult el. Az igealakjai néha régiesek egy kissé, de a mondatai olyan bámulatos harmóniában vannak, mintha minden könyve az első betű iniciáléjából folyna végig, megszakítatlanul, egyetlen, csodálatos arabeszk módjára. (…)”

 

hunyady1

 

Jókain kívül más irodalmi nagyságokra is tisztelettel néz föl, némiképp etalonnak tekintve őket. Ám mégse válik epigonjukká, nagyon is megőrzi szépírói egyéniségét. Figyelemre méltó, ahogyan egy akkoriban jubiláló írónkat köszönti: „ Az egész magyar irodalomban nincs senki, aki olyan közvetlen összeköttetésben állana a természettel, mint ő. (…) Minden jelzőjét, színét, hangját belülről veszi. Nem komponál, nincsenek problémái. (…) Könyveinek nincs gerince, csak zenéje. (…) Csudálatosan ír meg zúgó nádasokat, kis budai kocsmákat, vénkisasszonyokat, gíbiceket, nagyurakat, vándorokat, akik megfagynak, belvárosi utcákat. Azért mert sohasem olvasott zúgó nádasokról, megfagyott vándorlegényekről. Az ég tudja, mi lehetne, ha egy nyugati író ismereteivel volna fölfegyverezve. Talán óriássá nőne, talán elveszítené zsenijét. Így azonban mindenesetre óriásnak hat. (…)”

… Írta mindezt az általa igen nagyra becsült Krúdy Gyuláról. És egy kissé talán önmagát is megrajzolta benne…

 

Holczer J. Pompiliusz

 

 

Hozzászólások