Biró Krisztiánt, a BIRÓ family Nyomda és Könyvkiadó ügyvezető igazgatóját a nyomtatott betű életünkben betöltött szerepéről, a könyvnyomtatásról, az örökül kapott nyomdai munka szépségéről, nehézségéről kérdeztük. Véleményem szerint a könyvnyomtatás, a könyvkiadás az ember szellemi megnyilvánulásának közvetítője, a kultúrához vezető út kapuja. Tárjuk föl ezt a jelképes kaput, és induljunk el a kezdetektől!

biro krisztian a nyomtatott betu

Tudom, hogy édesapádtól, Biró Endrétől vetted át a nyomdai tevékenységet. Érdekesnek vélem a vállalkozásotokat, hiszen benne dolgozik, dolgozott az egész család. Nevezetesen kik vesznek, vettek részt a munkálatokban? Mondj erről a családi vállalkozásról néhány gondolatot!

Kedves Margit! Jól tudod, én a 90-es évek elején kerültem a nyomdába. Majd édesapámtól kb. 12 évvel ezelőtt vettem át a nyomda vezetését, melyet 1989-ben alapított édesanyámmal (Biró Endréné Éva) és testvéremmel (Biró Gabriella). Később együtt dolgozott az egész család, beleértve sógoromat és a feleségemet is, akik azóta már máshol tevékenykednek. Így a múltban, jelenben és a jövőben is biztosítani tudtuk/tudjuk a családias hangulatot a nyomdában dolgozó kollégákkal, illetve megrendelőinkkel szemben.

Mondhatjuk, hogy beleszülettél ebbe a szakmába. Nem is „kacsingattál” másfelé? Mindig is nyomdász szerettél volna lenni?

Igen, beleszülettem. Mint látható, nyomdász családból származom, hiszen szüleim nyomdászok voltak. Ott ismerkedtek meg, majd először a nővéremből, aztán belőlem is nyomdász lett. Gyerekkoromban többször bevittek az akkor még üzemelő Ofszet és Játékkártya nyomdába, ahol nagyon megtetszettek a gépek, no és a targoncázás.

Akkor már tudtam, hogy nyomdász szeretnék lenni. Jó volt az illat, a légkör, az egész miliő. Az is tetszett, hogy rengeteg különféle dolog készül egy ilyen helyen, legyen az könyv, plakát, poszter, névjegy, stb… Később, ahogy nőttem, a nyári munkákat a szüleim mellett végezhettem az akkori maszek nyomdájukban, és ott kezdtem elsajátítani a szakmát.

biro family alapito

A Biró Family megalapította a nyomdát

Mint édesapád, te is lelkes kedvelője vagy a művészeti könyvek, újságok készítésének. Ám szerteágazó a nyomdai tevékenységetek. Milyen nyomdai termékeket készítetek?

Édesapám nemcsak kedvelője, hanem valamennyire szakértője is volt a művészetnek. Saját maga is írt verseket, illetve foglalkozott művészetekkel. Jelenleg helytörténeti kutatást végez, s az egyes településekről összegyűjtött anyagot nálunk jelenteti meg könyv formájában. Sajnos a művészi hajlamból nem sokat örököltem, mégis megpróbálom tovább vinni a művészethez való ragaszkodását. Bár én nem írok, festek, ettől függetlenül csodálom ezeket az alkotásokat. Nagyra becsülöm azokat a személyeket, akik ebben a rohanó világban ápolják eme tevékenységeket.

Igyekszem hozzátenni legalább annyit, hogy segítve a művészeket, versenyképes áron, (a kis példányszámban készülő kiadványoknál sok munkafolyamatot inkább fel se számolva) jó minőségben adjuk át termékeinket. Nálunk minden egyes kiadvány maximális odafigyelést kap, függetlenül attól, hogy az mekkora volumenű munka. Próbáljuk lefedni a teljes szakmát a tevékenységünkkel, legyen az névjegykártya, szórólap, könyv, katalógus, újság vagy plakát. Ha esetleg valamit itt helyben nem tudunk megcsinálni, azt régóta bevált alvállalkozóinkkal együtt oldjuk meg.

Több irodalmi körrel tartottátok, mai napig tartjátok a kapcsolatot. Honnan indultak ezek a szálak? Melyek azok az irodalmi csoportok, amelyekkel már régi időkre visszavezethető a közös munka? Együtt működtök-e új irodalmi körökkel, szerzőkkel?

A nővérem tanulmányait befejezve a Műcsarnokban helyezkedett el. Eleinte onnan kerültek nyomdánkba a művészeti anyagok, melyek végig kihatással voltak ránk. A korábbi években rendeztünk könyvbemutatókat, festménykiállításokat. Régi művészeti megrendelőink között tartjuk nyilván a Művészet és Barátai Alapítványt, a Krúdy Gyula Irodalmi Kört és a Cserhát Művészkört. Szerencsére azóta már több művészeti körnek is dolgozunk ajánlások alapján, szerzőink is nagyrészt innen kerülnek ki. Szerintem máshogy nem is lehet, hiszen a legjobb reklám az elégedett ügyfél.

Valóban, a neves Krúdy Irodalmi Körrel és azok alkotóival már több évtizedre tekint vissza a közös munka. Számtalan antológiát és egyéb kötetet készítettetek az irodalmi csoportnak, illetve a tagoknak. Színvonalas munkátok elismeréseként édesapád után te is megkaptad a Krúdy Bronz Emlékérmet. Az idén májusban a nővéred, Gabika is ebben az elismerésben részesül. Említs néhány antológiát, kiadványt, ami a ti nevetekhez fűződik!

Nagyon nagy megtiszteltetés számunkra, hogy a Krúdy Gyula Irodalmi Kör szinte összes antológiájának nyomdai munkálatait mi végezhettük. A kör tagjainak kiadványai is jórészt hozzánk kerülnek. Elismerésüket először édesapám kapta meg, aki a Magyar Kultúra Lovagja, s erre büszke is. Aztán az én, majd a nővérem munkáját is elismerték ily módon. Mindannyian nagyon büszkék vagyunk rá, szívesen emlegetjük ezt másoknak.

20 évvel ezelőtt saját antológiával jelentkeztünk, ebből három különböző is megjelent, majd ennek pozitív hatására kezdtünk el foglalkozni a könyvkiadással is. Az irodalmi körök antológiáiból már megszámlálhatatlan mennyiség készült, ezért nem szívesen emelnék ki egyet sem közülük. Újpesti nyomda lévén nagy örömünkre szolgál, hogy Gróf Károlyi Istvánnak, Újpest alapítójának az életéről szóló könyvet a mi nyomdánkban rendelték meg.

Úgy tudom, hogy Király Lajosnak, a Krúdy Kör elnökének segítségével a Montázsmagazinnak is több antológiája került ki a kezetek alól. Így aztán tartós, gyümölcsöző együttműködés alakult ki Weninger Erzsikével, a Montázsmagazin tulajdonos-szerkesztőjével. Ha jók az információim, kitüntetésben is részesültetek Kecskeméten. Szólnál erről néhány szót?

Weninger Erzsike egy tündéri hölgy, és nagyon könnyű volt vele együtt dolgozni már az első munka alkalmával is. Tőle kaptunk egy gyönyörű Montázsmagazin díjat 2018-ban, melyet a nővérem vett át Kecskeméten az antológia bemutatásakor. Hat antológiát készítettünk számukra eddig. Mára már több művészeti kiadvány elkészítését is neki köszönhetjük, hiszen a mi nyomdánkat szokta ajánlani.

a nyomtatott betu

A Montázsmagazin hat szép antológiája kiváló referencia a Biro family Nyomda részére – Minőségi munka (A szerk.)

Kaptatok-e másoktól is elismerést a színvonalas munkátokért?

Szerencsére elismerést és dicséretet folyamatosan kapunk, és őszintén szólva ez nagyon jólesik, könnyebbé teszi a munkánkat. Igyekszem ezeket a dicséreteket megosztani dolgozóinkkal is, hiszen ez nagyban köszönhető az ő szakmai hozzáértésüknek

Remek, jó minőségű munkák kerülnek ki a kezetek alól, ezt bizton állíthatom. Ismerem az általatok nyomtatott kiadványokat, könyveket, sőt két kötetem is kikerült már a nyomdátokból. Gondosan, megbízhatóan dolgoztok, együttműködtök a megrendelővel. Aztán az sem utolsó szempont, hogy a művészetet, a művészembereket szeretitek. Honnan ez a szeretet? Miből táplálkozik a kultúra, a művészet iránti érdeklődésetek? Gondolom, pusztán a művészeti kiadványokból megélni irracionális vágy.

Úgy vélem, jó minőségű munkát csak úgy lehet végezni, ha az ember szereti a szakmáját, és ezek mellett megfelelő tudással is rendelkezik. Nyomdánkban mindenkinek több évtizedes szakmai múltja van, és többen is második generációs nyomdászok vagyunk. Munkáink nagy részét teszik ki a művészeti kiadványok, azonban megélni nem lehetne belőle, így szükségünk van nagyobb cégek megrendeléseire is.

Jelmondatunk – „A művészetért – a művészekért”– mindenkor jelen volt nyomdánk pályafutása során, és ma is tartjuk magunkat ehhez!

Tagja vagy a Székesfehérvárott működő Magyar Alkotók Nemzetközi Egyesület vezetésének. Miért vállaltad ezt a megbízást, és hogyan segíted a munkájukat?

Igen, a MANE tagja lehetek, és a kérdésben talán a válasz is benne foglaltatik. Azért vállaltam el, hogy munkásságommal segíthessem a nyomdai kiadványukat, antológiájukat. Szerintem nagy fába vágták a fejszéjüket, hiszen ma a művészetből megélni nehéz, ezért az emberek keveset tudnak áldozni arra, hogy bemutassák alkotásaikat.

A nyomtatott betű, a könyvnyomtatás a kultúrához vezető út kapuja. Ezzel a gondolattal indítottam és ezzel zárom a beszélgetésünket. Mielőtt becsuknánk ezt a jelképes kaput, tudni szeretném, mi a véleményed erről az állításról? Igaznak véled-e ma, a 21. században?

Nemcsak nyomdászként, hanem olvasóként is vallom: egy könyv ma még mindig sokkal közvetlenebb és rangosabb dolog, mint az elektronikus média, ugyanis az internetre feltöltött anyagok idővel elvesznek a rengetegben. Persze nem becsülöm alá az internet szerepét, ebben az irányban mi is nyitni fogunk e-book formájában, de egy szép könyv örökre érték marad, és még ajándékozható is. Évek múlva a könyvespolcról levéve is megmarad az illata és a varázsa!

Kedves Krisztián! Köszönöm a beszélgetést, és gratulálok az általatok végzett nagyszerű munkához, melynek célja az irodalmi, művészeti alkotások közkinccsé tétele. További sikereket kívánok a magam, a művészek és a Montázsmagazin olvasói nevében!

 

Orosz Margit költő

Kapcsolódó cikkünk:

Jó hangulatú, telt házas Krúdy-est az újpesti Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban

 

 

Hozzászólások