A kenyeri olimpikon, Németh Nyiba Sándor

A kenyeri olimpikon, Németh Nyiba Sándor – Nagy kihívás napjainkban, a XXI. században élni azoknak, akik nagyjából életük felét az előzőben töltötték, és így szívükben, zsigereikben magukkal hozták a szülőföldről, a szülői házból való értékeket. Nem kincsekre, gazdagságra gondolok, hanem arra, ami akkor természetes volt, ma viszont már ritka kincs: tisztelet, becsület, emberség, szerénység, szorgalom.

Sorolhatnám még a mára már elavult, érthetetlenné és értéktelenné vált fogalmakat, de nem teszem. Inkább arról az emberről beszélek, akinek volt bátorsága, hite és kitartása mindezeket megőrizni, és ezek által alakítani az életét. Úgy hívják, hogy Németh Nyiba Sándor.

Azóta ismerem, amióta 2014-ben bekapcsolódott a Krúdy Gyula Irodalmi Kör munkájába. Vezetőségváltás okán először a Kör titkára, majd elnöke lett. Nem sok időbe telt megismerni elképzeléseit, terveit, amelyeket azért igyekszik folyamatosan valóra váltani, mert sosem szerette a langyosságot, az állóvizet, a változtathatatlannak tűnő dolgokat.

Az elmúlt pár évtizedben mintha beszorultunk volna a volt és a majd közé: se előre, se hátra! Mintha földbe gyökerezett volna a ma lába. És az is fájdalmas élmény, hogy a világban az embereket eleve erősekre és gyengékre, sikeresre vagy lúzerra osztják.

Ezen akar változtatni Németh Nyiba Sándor.

Kezdjük talán előbb a különösen hangzó nevével. Pintér Péter, a Benkó Dixieland ex. zongoristájának írását olvasva megtudtam, hogy a beceneve „égboltot” jelent. Egy alkalommal tőle, magától az illetékestől tudtam meg a „Nyiba” név történetét: iskolás korában váratlanul felszólították felelni oroszórán. Kétségbeesetten nézett körül súgást várva, de csak egy szó jutott eszébe: „nyíbá”. Ezt ismételgette, míg a tanár le nem ültette. Azóta maradt rajta ez a név, amit felvett hivatalosan is az apjától örökölt mellé.

Amikor 1957-ben Kenyeriben meglátta a napvilágot, még senki nem gondolta, hogy ebből a kis településből indul el a jövő egyik birkózó olimpikonja, sportedzője, ezek mellett még író, költő is lesz, hatalmas verskészlettel a következő évszázadra. Mindezek mellett előadóművész, zenész, zeneszerző. 1996-ban a De-Pression Zenekar alapítója is lesz és háromszor lépnek fel a sitkei koncerten. Munkássága elismeréséül megkapta a Magyar Kultúra Lovagja kitüntetést.

Milyen életút kanyarog hát mindezek által egy sport, irodalom és zene tehetségével megáldott kisfiú előtt? Ezt leginkább az 1000 oldalú, 5000 verset számláló, 2022-ben megjelent „Követ a vénség” c. kötetéből tudjuk megismerni.

Aki személyesen is gyakran találkozik vele, tudja, hogy nyugtalan, örökké cselekvő, önmagáért és másokért is kiálló, mindig új és érdekes-értékes dolgokon fejét törő ember, aki úgy száguld végig az életen, hogy magával sodorja-ragadja a visszafogottabbakat.

Németh Nyiba Sándor megosztó egyéniség: nem lehet mellette szó nélkül elmenni, hogy ne legyen róla és a munkájáról véleményünk. Újra csak a hatalmas versgyűjteményre hivatkozom: ritka, hogy valakinek még életében megjelenik az életműve.

Nyilván nem lehet egyszerre elolvasni nemcsak terjedelme, de tartalma, mondanivalója miatt sem. Helyet kap benne a zene, a sport és az irodalom iránti talentumának esszenciája, képzelő- és akaratereje, elhivatottsága és életcélja. Ezekből ismerhetjük meg igazán az elért sikereket, az átélt nehézségeket, de Németh Nyiba Sándor nem ismeri a lehetetlent.

Elszántan teszi le a voksát a győzelem mellett, hiszen mindhárom művészetben – amelyeket Ő űz – számára ez a lényeg. Eddigi életében minden siker mellett ott volt az emberhez méltatlan megalázás, kapzsiság, alávalóság elleni küzdelem is. Így tud nála minden álom valósággá válni, mert nem felejtette el átértelmezni és aktualizálni magában a múltat, amit hazulról, a szülői házból hozott.

Nem behemót igazságokat „mantrázik”, hanem ráérez, hogy gyorsabban gyarapodnak életünkben azok a pillanatok, amikor egyre nagyobb felelősséggel kell magyarnak lennünk. Nemcsak Németh Nyiba Sándor, de mindnyájan érezzük, akik szintén aggódva nézünk jövőnk elé, hogy bomlik, erjed körülöttünk minden érték, egymásra licitálnak a szorongások, tapinthatóbb lett a félelem.

Bizonyára azért tartja fontosnak, hogy minden lehetőséget megragadva, határon innen és túl magyar költők verseit adja elő. Ezért készítette el a „Költőóriások árnyékában” c. négy CD lemezt 20 verssel, amelyen Petőfi, József Attila és Ady versei saját előadásában hallhatóak. Évente 4-5 irodalmi alkotótábort vezet, amelyek nem öncélú elmélkedéssel, hanem író-költő nagyjaink megismerésével és megismertetésével foglalkoznak.

Csak a felszínes műveltségűek hiszik: ha beleszövik a mondatukba, hogy „szeretném, ha szeretnének”, akkor máris megközelítették Adyt. A résztvevők örömmel osztják meg ismereteiket és alkotásaikat egymással és minden érdeklődővel. Az általa vezetett Krúdy Gyula Irodalmi Körben egyre több új alkotó művészt találhatunk, akik egyetértenek a Kör szellemi és etikai elképzeléseivel.

A hajdani, Kenyeriből indult kisfiú mára elérte, hogy mindhárom művészeti ágban (a sportot is annak tekintve) világversenyek díjait, érmek és elismerések sorát mondhatja magáénak. Oldalakat tölthetnék meg azok felsorolásával, szaktekintélyek méltatásával, ezért csak kiragadva néhány „kilométerkövet” az életéből:

19 éve alapította a Magyar Rocklegendák Vándorkiállítást, több, mint 20 éve vezet rádió- és TV-műsorokat, ahol a zene és irodalom mindig kapcsolódik egymással. Megzenésített verseiből, dalaiból 380 CD-nyi anyag gyűlt össze, amit már sikeresen kiadott. 1970-ben lépett be a Meteor Egyesületbe.

Antológiákban, évkönyvekben, szakmai kiadványokban jelentek meg írásai, oktató filmeket készített a jövő sportolóinak, amelyek 100 országba jutottak el. 28 világversenyen képviselte Magyarországot, mint sportoló, edző és szövetségi kapitány. Mindezek előtt elvégezte a Testnevelési Egyetemet, Vendéglátói Szakközépiskolát és a Jedlik Ányos Gimnáziumban érettségizett.

 

A felsorolt élethelyzetek mennyiségüknél, minőségüknél és sokféleségüknél fogva szinte hihetetlennek tűnnek előttünk, hogy egy ember fél élet alatt minderre képes legyen! Hihetetlennek tűnik az a sokirányú tehetség is, akaraterő, sodró munkamánia, amivel önmagát és környezetét „üzemelteti” 1000 fokos energiával. Nem ismeri a megállást, a szürkeséget, az egyhangúságot, amelyet egy kiragadott versidézettel támasztanék alá: „…Tudom, vesztesekre nincs szükség a Földön”…”Alkossunk, míg létünk engedi!”

Ha időnként nehéz gondolatok is sóhajtanak a párnáján, amire lehajtja éjszakára a fejét, és ha álmatlanul forgolódna mindezektől, talán azon is elgondolkodik, hogy az írói világ mélységeiben még nem ment végbe a forró-folyékony anyagok megszilárdulása, az összetörtek elrendeződése. Tehát bőven van még mit tenni! Bárhová nézünk, a lehetségesbe ütközünk, és nem a lehetetlenbe. Akárhogy forgatjuk is, a lehetetlen az, ami Németh Nyiba Sándornál devalválódott.

 

Németh Nyiba Sándor Baranyi Ferenc költővel és Vikidál Gyula énekessel

Képességei, munkaeszközei, természetének dinamikája olyan, hogy a megoldási helyzetek, lehetőségek végleteit súrolja. Talán ráillik, ha Einsteint idézem: „Nem lehet megoldani a problémákat ugyanazzal a gondolkodásmóddal, amivel csinálták őket.”

Időnként kérges tenyerű apjára, szép szemű anyjára gondol, (akiket megörökített verseiben, zenéjében) amikor az is eszébe jut róluk, hogy nem változni nehéz, hanem ugyanolyannak maradni, amikor minden megváltozott körülöttünk.

Befejezésül most következzen egy Gondolatnyi csend, ahogy Kertész Imre írja, és írásomat zárja egy régi ugur mondás: „A nyelv az ész ablaka”. Úgy legyen!

 

Stancsics Erzsébet

 

Kapcsolódó cikkünk:

A Krúdy Gyula Irodalmi Kör estje a Petőfi-év jegyében