Az Alien trilógia és előzménye, a Prométheusz (szándékosan hagyom ki a Feltámad a Halált) érdekes alapötletet vetett fel már a kezdet kezdetén, amikor megjelent az első rész, a Nyolcadik utas a halál. A film ugyanis a legősibb emberi ösztönre, a félelemre épít. De vajon miféle félelem ez?

A történet az elképzelt jövőben játszódik, de nagyon is valós alapokon nyugszik. Olyan ősi, az emberiség múltjában gyökerező rettegésre épít, melyet egyszerűen nem lehet megkerülni. Az embert mint gazdatestet használó szörny alakja a földi élővilágból merít. Számos parazita létezik a bolygónk ökoszisztémájában, de ezek közül is figyelemre méltóak a rovarok. Egyes fürkészdarazsak petéiket még élő, legtöbbször elkábított hernyókba rakják, majd a kikelő lárvák élve falják fel áldozatukat. A filmben is ez történik. Az idegen organizmus az emberi testet használja keltetőnek. A Prométheuszból megtudhatjuk, hogy az emberiség teremtői, az Alkotók, egy biológiai fegyvernek szánták ezt a minden jel szerint mesterségesen létrehozott lényt, hogy megbüntessék az emberiséget és kiirtsák. De azután nem minden sikerült úgy, ahogyan azt eltervezték. A palackból kiszabadított szörny ellenük fordult.


A film átvitt értelemben egy metaforát használ fel, az anti magzatot. Ha csak szigorúan ebben a jelentésében vizsgáljuk meg a dolgokat, akkor arról van szó, hogy az ember önmagától fél a legjobban. A benne lakozó gonosz előtörésének allegóriája ez. Az emberi lélek mélységeit tárja fel, a belső szörnyeteg munkálkodásának lehetünk tanúi. Ugyanakkor a lélek démonai jelennek meg. Más értelemben az ember mindig is rettegett a parazitáktól. Egy olyan eseménynek lehetünk tanúi a filmben, amikor a gyanútlan áldozatból egyszer csak életre kel a gonosz: a Halál. A természeti népeknél gyakori ez az elképzelés. Bolygónknak még ma is vannak olyan vidékei, ahol paraziták kínozzák az embereket. Ennek a szálnak a továbbgondolásáról van szó. Egyben tagadhatatlan, hogy az alapötlet, mely az élővilágból ered, továbbgondolásáról van szó.


Térjünk ki az anti magzatra. A magzat az új élet képét jeleníti meg, amely az anya testéből születik meg. Ennek a fordítottja a filmbéli jelenet, amikor is az életet felcserélik az ellentétére, a születés a halál. A Végső megoldás Halál című részben a börtönbolygón lévő szekta vezetője ismerteti is tézisét. Minden halálban ott van az új élet –mondja. Ez esetben lehet értelmezni úgy is a szavait, hogy ez az új élet a szörny, mely azonban a halál megtestesítője. Tudja ezt jól Ripley is. Amikor tudatára ébred annak, hogy benne is ott van a rettegett ellenfél, akkor megszületik benne a döntés, hogy fel kell áldoznia önnön életét azért, hogy elpusztítsa legnagyobb ellenségét, melytől életében rettegett. Az olvasztó tüze, mely jelképezheti jelen esetben a poklot, az, amely megszabadítja a világot. A megváltást hordozza Ripley. Egyfajta Krisztusi értelmet nyer azzal, hogy életét adja az emberiségért. Ő az egyetlen, aki tudatában van ennek. Vállalja sorsát, tudja, hogy ez az egyetlen megoldás.


Érdekes megvizsgálni a szörny metaforikus és valós alapját. Egy tökéletes gyilkológépről van szó. Mint tudjuk, ennek szánták. Ám általában az ilyen fegyverek egy idő után önálló életet kezdenek élni, s kikerülnek az ellenőrzés alól. Az Alkotók is rádöbbentek erre. Az emberiség is szeretné megszerezni ezt a fegyvert, amint tudomást szerez róla. Azonban csak Ripley az, aki tisztában van a valós veszélyekkel. Ő az, aki testközelből ismeri a halált. Kétszer legyőzte, harmadjára csak úgy sikerül felülkerekednie, hogy ő maga is elhamvad.


Első hallásra a szörny biokémiája meglehetősen bizarr. Savas vére van, és ellenáll azoknak a behatásoknak, mely egy normál élőlényt elpusztítanának. Azonban a Földön vannak olyan extremofil lények, melyek képesek megbirkózni a szélsőséges életkörülményekkel. Savas, sós, extrém meleg vagy sugárzás értendő ezen. Összetettebb életformákkal itt a Földön még nem találkoztunk, azonban egy idegen csillag bolygóján létrejöhetnek ilyen lények, melyek magasabb rendű, biológiailag komplexebb megnyilvánulásai az életnek.


Persze kétségtelen, hogy ez a filmben egy dramaturgiailag sem elhanyagolható tényező. Ettől az idegen faj még félelmetesebb, még bizarrabb. Az egyén vagy a közösség, amikor szembe kerül a potenciális veszéllyel, a lény rájuk szabadítja a rettegést. A félelem neve: Halál. A lény kifejlődésnek összetett mivolta igen érdekes. Hasonlít a földi rovarvilág átalakulásaira, vagy az egyes paraziták életciklusaira. Megkülönböztethetünk kifejlett alakot és lárva alakot, melyek köztes állomást képviselnek. A filmben ügyesen használják fel ezeket az állapotokat. A Prométheuszban egyenesen szépnek találja a kígyószerű lényt a tudós. Persze nem sejti, hogy olyat tesz, amit nem kellene, és ezzel magára szabadítja a bajt.


Összességében elmondható, hogy az Alien filmek remekül hatnak alapvető ösztöneinkre, jól kihasználják legbelsőbb félelmeinket és a rettegést a haláltól, melyet talán nem győzhetünk le soha sem. Jól operál a földi biológia tárházából vett mintákkal, és azokat ügyesen használja fel saját koncepcionális céljaira.

-Garzó László-
2014. június 14.

Hozzászólások