Ars Poetica Könyvtári Versklub – A lehető legjobbkor került a kezembe a Kecskeméti Kínáló – a Város kulturális iránytűje, amelyben a Katona József Könyvtár programjai között rátaláltam az Ars Poetica Könyvtári Versklub éppen aktuális meghívójára.
Valóban jókor, mert éppen akkortájt szűnt meg a Kovács István József vezette BKKM, A Bács-Kiskun Megyei Költők és Írók Baráti Köre, valamint az Irodalmi Kávéház is, amelyet Ujvári Ferenc tartott. Ez nagy csalódást és hiányérzetet okozott bennem, mert magam is szeretem – és írom-olvasom a verseket, olykor szívesen felolvasok ilyen és hasonló rendezvényeken.
Néhány hónappal ezelőtt kíváncsian, és kellő nyitottsággal kerestem fel a könyvtárban a Vámos Tibor és Tuman Róbert által vezetett versklubot. Természetesen azóta is lelkes résztvevője vagyok ezeknek a délutánoknak.
Legutóbb, a Házasság hete alkalmából meghirdetett tanulságos és tartalmas összejövetel után tettem fel néhány kérdést Tibornak és Róbertnek:
Kinek az ötlete volt? Mióta működik az Ars Poetica Könyvtári Versklub? Miből gondoltátok, hogy lenne igény, és melyik korosztály lesz, aki szívesen időt szakít rá, és eljön?
Tuman Róbert:
Először is köszönjük a bemutatkozási lehetőséget! Az ötlet az én fejemből pattant ki. Valamikor 2022 elején, röviddel a könyvtárban való munkám megkezdése után érett meg bennem a gondolat, hogy szeretnék egy költészettel, versekkel foglalkozó klubot indítani. Magamról csak annyit, hogy mindig érdekelt az irodalom, a versek különösen. Volt olyan időszak, amikor én is próbálgattam költeményeket írni. Nagyon vonz a poézisben rejlő lehetőség a játékosságra és az a fajta kifejezésmód, sejtelmesség, amely szimbólumokkal, hasonlatokkal, metaforákkal dolgozik.
Az a tapasztalatom, hogy a versek sajnos valamilyen oknál fogva kevés embernél találnak értő fülekre. Keveseket érdekel, sokan kifejezetten utálják őket, valószínűleg azért, mert nem értik, nem tudnak velük mit kezdeni. Ennek sajnos nem tudom, mi lehet az oka, csak sejtéseim vannak, de ebbe nem mennék most bele, mert ez messzire vezetne, és egyébként sem tartozik a kompetenciáim közé ennek meghatározása.
Az a tapasztalatom, hogy nagyon kevés lehetősége van manapság egy alkotó embernek (egy költőnek főleg) arra, hogy műveit megmutathassa a nagyközönségnek. Nekem ez volt az elsődleges célom, hogy aki szeretné, elhozhassa és felolvashassa költeményeit. Hiszen aki ezzel foglalkozik, annak nagy élményt jelenthet, főleg ha még úgymond kezdő, vagy már régóta ír, de különböző okokból még egyáltalán nem volt erre lehetősége.
Vámos Tibor és Tuman Róbert
Vámos Tibor:
Róbert ötletét gondolkodás nélkül támogattam, és nagyon örültem, hogy én is részt vehetek a megvalósításban, a rendezésben, a lebonyolításban. És hogy van-e vagy esetleg lesz-e igény? Nem ez alapján közelítettem meg egy lehetséges versklub megnyitását. Azt láttam – főleg könyvtárosként -, hogy egyre kevesebben olvasnak verseket, hogy egyre kevesebb verseskötetet kölcsönöznek ki, vagy vásárolnak meg az emberek. A célom a költészet hétköznapivá tétele volt.
Gyakran hangzik el az olvasók részéről, hogy „nem értek a versekhez, ezért nem is olvasok verseket.” Ezt a mottót elutasítom. Nem érteni kell hozzá, hanem befogadni és véleményt alkotni az alkotásokról, mert lehet és kell is, mert a kultúra mindenkié és mindenkinek jár. És a líra sem kivétel. Nem szakma, csak éppen szakmai szekcióval is rendelkezik. Reméltem, hogy beszélgethetünk a versekről, a versírásról, a költőkről, mert – ha csak Kecskemétre szűkítek – alig van minderre esély és lehetőség. Beszélgetés a líráról! Ez az, amit relevánsnak tartottam.
Fiatalok és idősek egyaránt alkotunk és kulturálódunk. Nagyon fontosnak tartottam és tartom jelenleg is, hogy a korosztályok kommunikáljanak egymással. Különbözünk. Ez tagadhatatlan! De miért ne köthetnének össze minket az univerzális értékek? Nyilvánvaló, hogy vendégeink többsége idősebb, elvégre – a gyermekvilág kivételével – a könyvtári látogatóink jelentős része nyugdíjas vagy a középkorosztályba tartozik.
Rendelkezünk visszatérő fiatal versklubosokkal is, és eddig sohasem okozott problémát a fellépő generációs sokszínűség. Összességében elmondható, hogy a fiatalabb látogatóink nehezebben mozgósíthatóak, de ez nem restség, inkább leterheltek, és nagyon kötött a napirendjük.
Úgy tapasztaltam, hogy tematikusak az összejövetelek. Melyikőtök „álmodja meg”, hogy mikor ki vagy mi legyen a fókuszban? Hogyan zajlik egy-egy klubdélután?
Vámos Tibor:
Közös ötleteinkből és elképzeléseinkből választunk ki minden alkalomra egyet. Igyekszünk mindig valami aktuálisat kiemelni. Például a márciusi alkalom a Tavasz címet fogja viselni, várva a tavaszt és remélve, hogy ténylegesen véget fog érni a tél. Idén – tematikai szempontból – az évszakok mindenféleképpen ki lesznek emelve, ahogy azt tettük tavaly az érzékelésekkel, ezért szerepelt a témák között az Illat, a Színek, az Ízek és a Hangok.
Van azonban egy másik alappillérünk is, ami nem más, mint a kerek évfordulók. 2024-et Váci Mihály születésének 100. évfordulójával kezdtük, megemlékezve a 20. századi költőről, és biztosak vagyunk benne, hogy a jövőben is ki fogunk választani olyan szerzőket, akik említésre méltóak, vagy éppen méltatlanul elfeledettek. A téma mindig egy kapaszkodó, egy támpont.
Nem vagyunk szigorúak. Eseményeink két körből állnak. Egy bemutatkozó képezi az első kört, amit egy rövid játékkal vagy asszociációval szoktunk összekapcsolni. A második körben a vendégeink verseket olvasnak fel, amiről beszélgetni is szoktunk. Igyekszünk közbevetett kérdésekkel fűszerezni az alkalmakat, de a legtöbbször olyan dinamikus eszmecserék zajlanak, hogy kérdésekre sincs szükség.
Tuman Róbert:
Ahogyan Tibi is mondta, mindig közös ötlet alapján határozzuk meg a tematikát, amelynek általában van aktualitása, legyen az egy évszak, vagy egy híres (vagy kevésbé híres) költő évfordulója. A lebonyolítás terén valóban nem vagyunk szigorúak, ez egy kötetlen beszélgetés, a Tibi által említett kétkörös jellegen kívül semmilyen szabály nincs.
Könyvtárban dolgoztok. Bizonyára nagyon szerettek olvasni. A vers vagy a próza áll hozzátok közel? Tibor, rólad tudom, hogy most jelent meg az első versesköteted. A versklubban néhány szép versedet is felolvastad. Gyűlnek-e már a következő kötetre valók?
Vámos Tibor:
Az olvasási szokásom fegyelmezett, viszont sokszínű is. Verseskötetet állandóan olvasok, ahogy szakirodalmat és szépirodalmat is. Az utóbbit tematikusan válogatom meg, például 2024-ben a magyar honfoglalást helyeztem a fókuszba. Prózát könnyebb olvasni, mint verseket vagy szakirodalmakat, emiatt olykor olyan regényeket is a kezembe veszek, amelyek ha nem is limonádék, de hétköznapibbak, vagy közelebb állnak korunkhoz. Az Ars poetica azért is fontos számomra, mert alkotok is: verset és prózát.
13 éves korom óta írok verseket, és hosszú idő múlva, vagyis 2023-ban egy korszakot koronázhattam meg első önálló verseskötetem debütálásával, amely Az élet halált okoz címet viseli. Nagy eséllyel idén fog megjelenni a második könyvem, amely egy novelláskötet lesz, és folyamatosan írok verseket a már készülő második verseskötetembe is.
Eseményeink során leginkább saját verseimet olvastam fel, és nagyon jólesik, ha pozitívan fogadják résztvevőink. Nem is hiába, elvégre már kiadott kötetekkel rendelkező poéták is járnak hozzánk, és nem elhanyagolható egy nálam tapasztaltabb személy reakciója, biztatása vagy éppen tanácsa. Összességében az írás az életem része, és sodorjon bárhová is az élet, nem akarok lemondani róla.
Elég idő áll rendelkezésetekre, hogy ezzel foglalkozzatok? Szándékotokban áll-e valamin változtatni a jövőben? Hogyan tovább? Vannak-e konkrét terveitek, elképzeléseitek?
Vámos Tibor:
Az idő sohasem elég. Sajnos! Gyors, és nem lehet visszapörgetni. Azt tudom elmondani, hogy igyekszünk kiaknázni lehetőségeinket, az Ars poetica a munkánk, sőt a hivatásom – ezt a magam nevében jelentem ki – szignifikáns része. Több mint egy éve működünk, állandó a látogatottságunk, és mint aktív klub képviseljük a Katona József Könyvtárt. Viszont változtatás vagy újítás nélkül napjainkban aligha van fennmaradás.
Új témákat fogunk a felszínre hozni, újabb szerzőkről emlékezünk meg, és ha engedélyt kapunk rá, akkor a térségi – leginkább kecskeméti – alkotókkal interakciót és kommunikációt kezdeményezünk majd. A könyvtárhoz és a városhoz tartozunk, de – ami számomra a legjelentősebb, hogy – a költészethez is. A jövőt illető koncepciómat az alapelveim határozzák meg: a lírának élnie kell, és nem szabad hagyni, hogy elhaljon, vagy éppen egy réteg kiváltsága legyen. Legyen mindenkié!
Tuman Róbert:
Igen, az időből sosem elég, de valahogy muszáj a mindennapi feladatok mellett időt szakítani erre is, próbálunk minél többet. Mindenképpen szeretnénk folyamatosan megújulni, ez lehet a kulcsa annak, hogy ne laposodjon el a klub, ne váljon unalmassá.
A legfontosabb újítást Tibi már leírta, helyi (kecskeméti vagy környéki) alkotókat szeretnénk meghívni, rövid interjú keretében bemutatkozási lehetőséget biztosítani számukra.
Kedves Robi és Tibi, nagyon köszönöm, hogy mindezt elmondtátok! Munkátokhoz további sok sikert kívánok, és talán a Montázsmagazin olvasói között is lesznek olyan verskedvelők, akiket kíváncsivá tettetek, és valamelyik következő rendezvényeteken már őket is körünkben üdvözölhetjük!
Kökény Éva
Fotók: Kökény Éva és Vámos Tibor
