„Az ünnep az élet rangja…” – vallja Márai Sándor

A januári hónap az ünneplés jegyében zajlott. Ünnepeltünk. Márai Sándor szerint pedig „Az ünnep nem más, mint az élet rangja, felsőbb értelme.”

1989. január 22. óta ünnepeljük a Magyar Kultúra Napját annak emlékére, hogy Kölcsey Ferenc ezen a napon, 1823-ban fejezte be, tisztázta le nemzeti imádságunk, a Himnusz szövegét.

Ám nemcsak nagy nemzeti énekünk születésnapját ünnepeljük ekkor, hanem felidézzük hagyományainkat, kulturális, szellemi értékeinket, kifejezzük tiszteletünket anyanyelvünk iránt, és mindezek erősítik nemzeti tudatunkat. A kultúra tehát az emberi teremtés része, hagyományaink, kulturális, szellemi örökségünk összessége. Településünkön, Bánhorvátiban és a környező városokban, falvakban is méltóképpen emlékeztünk a Himnusz születésnapjára.

A kultúra napján közösségünkben, Bánhorvátiban is életre keltettük hagyományainkat, szellemi, kulturális értékeinket. Az ünnepélyen a művészetek minden ága – zene, vers, ének, festészet, szobrászat – és minden korosztály, a legkisebbektől a szépkorúakig, képviseltette magát.

Az ünnepi alkalomból a község polgármestere, Deák-Szinyéri József köszöntője után Demeter Zoltán országgyűlési képviselő mondott ünnepi beszédet, majd kulturális programokkal folytatódott az ünnepi együttlét. A Bánhorváti Szivárvány Óvoda és Bölcsőde csoportjának néptánca, a Kazinczy Gábor Általános Iskola diákjainak versmondása, Zsuponyó Maxim zenei előadása, a Levendula Nyugdíjas Klub dalcsokra, Szabó Béláné, Editke szeretetről szóló verselőadása az élményeken túl mind-mind hozzájárultak hagyományaink, gyökereink erősítéséhez.

A megtisztelő felkérésnek eleget téve jómagam, Orosz Margit köszöntöttem az ünnepség résztvevőit. Az ünnepi gondolatok és verseim elhangzása után a Magyar Kultúra Napja alkalmából kiállítás nyílt Belső tűz címmel a helyi Berkes János Művelődési Házban.

Az ünnepélyes megnyitón két jeles, Miskolcon élő alkotót, Csontos Éva festőművészt és Kavalecz Lajos szobrászművészt mutattam be a szépszámú érdeklődőknek. A különféle művészeti ágak felmutatásával éltük meg a kultúra, a szellemi hagyaték sokszínűségének erejét.

Ugyancsak az ünnep jegyében került megrendezésre Berentén a Szépkorúak Színes Világa címmel a nyugdíjas Ki Mit Tud? Gála. A rendezvény az Újkazinci Baráti Kör és a Berentei Művelődési Ház és Könyvtár szervezésében valósult meg. A hagyományőrző szeánszon Szabó Gergely, a Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye alelnöke köszöntötte az érdeklődő közönséget, a fellépőket.

A megnyitó ünnepségen mint a Magyar Kultúra Lovagja köszöntöttem a vendégeket, a hallgatóságot, kiemelve szellemi, kulturális értékeinket, anyanyelvünk megtartó erejét. Ünnepi megemlékezésem verscsokorral zártam. A Magyar Kultúra Napja alkalmából mondott méltatásom után kezdetét vette a gálaműsor.

A vármegye minden tájáról érkeztek csoportok, fellépők: Miskolcról, Encsről, Csobádról, Kistokajból, Boldogkőváraljáról, Mezőkeresztesről, Kurityánból, Sajókazáról, Kazincbarcikáról, Berentéről. Különlegesebbnél különlegesebb, színvonalas produkciók nyújtottak feledhetetlen élményt a szépszámú érdeklődőknek. Az ünnepi alkalmon különös hangsúlyt kapott a közösségi együttlét öröme.

Amikor a nemzeti imádságunk születését ünnepeljük, megkerülhetetlen a hit kérdése. A Himnuszban Kölcsey is az Istenhez fohászkodik, segítségül hívja az Urat, akihez abbéli meggyőződésében fordul, hogy méltányolja a nemzet szenvedését: „Megbünhödte már e nép / A multat s jövendőt!”

Hit nélkül a mindennapi életünk nehezen működik. Hinnünk kell, hogy a világ jóra fordul, hinnünk kell az emberben és nem utolsósorban önmagunkban.

A hit és a hála hangján folytatódott Bánhorvátiban az ünnepségsorozat: Január 29-én a Platthy-kastély mellett álló Bánfalvi Református Templom felújítása alkalmából hálaadó istentiszteletet tartottak. Igét hirdetett Pásztor Dániel püspök, beszédet mondott Soltész Miklós államtitkár, aki kiemelte a béke fontosságát, a hit, a közös imádság erejét. A hála hangján megszólaló versmondásra történő felkérés megtiszteltetést jelentett számomra.

Január utolsó napját, 31-ét is ünnepi hangulatban zártuk. A Magyar Kultúra Napja alkalmából szerzői délutánon mutattam be hét kötetem kis szeletkéjét Miskolcon, a Vörösmarty Művelődési Házban. A teltházas ünnepi, majd később családias hangulatú szeánszot Magyar vagyok című versem záró sorának üzenete – „Itt nőhetsz égig, itt érnek fények!” – ölelte körbe.

A hagyományok tisztelete, hazánk, szűkebb pátriánk iránti szeretet, a múlt és a jelen értékeinek összekapcsolása a jövő reményében, a hit ereje, a magyar nyelv őrzése, szerelem, szeretet, derű, játékosság és a gyermekversek, melyek a gyermekek világában, a gyermeki lét rejtelmeiben segítenek eligazodni – költészetem opuszai.

Szabóné Nagy Julianna meghívásának köszönhetően feledhetetlen élményt adott az olvasókkal való találkozás. Nagy örömmel töltött el az irodalmat kedvelő közönség érdeklődése, írásaim értő befogadása, a versek világában tett közös utazás kalandja, amely tovább erősítette hitemet, amit már első kötetemben megfogalmaztam:

Hiszem, hogy a vers örök, mert mindenkihez szól. Lelki táplálék, mely az öröm húrjait pengeti, de belőle erőt is meríthetünk életünk nehéz napjaiban. Nyelvünk szellemében él, s általa valamennyien összetalálkozunk.

Ünnepnapok sorozatát, az ünneplés, a lelki feltöltődés felemelő élményét, erejét éltük át együtt, közösségben. Az ünnep varázsát, miként Márai Sándor írja:

„Mert az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás.”

A Magyar Kultúra Napja jegyében rendezett ünnepek alkalmat adtak arra, hogy továbbra is figyelmet szenteljünk évezredes hagyományainknak, felmutassuk értékeinket, továbbadjuk szellemi örökségünket.

 

Orosz Margit

 

Kapcsolódó cikkünk Orosz Margit tollából:

„A hagyomány nem a hamu őrzése, hanem a láng továbbadása!”