Vágatlanul – Archív fotók kiállítása – „Különös dolog a fénykép: mindig jelen időben van, mindent, mindenkit egyetlen pillanatban ábrázol, és az a pillanat soha többé nem jön el.” /Szabó Magda/

Vágatlanul - Archív fotók a Néprajzi Múzeumban

Szoktak elmerülni néha régi fotók szemléléseben? Felfedeznek-e olyan részletet a képen, amit eddig nem láttak meg? Őriznek régi fényképalbumokat?

Most olyan kiállításra invitálom Önöket, amelyiken bőven adódik lehetőség ilyen időutazásra. (1890 -1920) A tárlat az 1910-es évek vidéki fotográfusainak világát mutatja be, mégpedig nem a megszokott, retusált, kivágott papírképeken, hanem az eredeti, vágatlan üvegnegatívokon keresztül. Ezek a negatívok sokszor többet árulnak el, mint a később kivágott családi fényképek. Milyen volt a korabeli a műterem berendezése, mik lehettek a fotós instrukciói, véletlenül a háttérben maradt tárgyak bukkannak fel, amiket elfelejtettek elrejteni.

Ha figyelmesen vizsgálódunk, feltűnnek a pózok előtti és utáni pillanatok. A gyűjtemény 700 település életét dokumentálja, így a kiállítás valójában egyfajta vizuális néprajzi térkép is. (A padlón meg is találjuk Magyarország térképét felrajzolva, és megjelölve a fotók feltalálási helyét.) Minden nagyobb tájegység képviselve van. A gyűjtemény nemcsak a mai Magyarország, hanem a történeti ország teljes területének életét dokumentálja.

Vágatlanul - Archív fotók a Néprajzi Múzeumban

A látogatók megtudhatják, hogyan vált divattá a fényképeszkedés a 19. század végére. A polgárság státuszszimbólumnak tekintette, a paraszti világ ünnepi megkoronázásának, – mindenki a családi emlékezet egyik legfontosabb dokumentumának vélte.
🖼 Mit láthatunk?
• Vasas Sándor váci műhelyének felvételeit, amelyek különösen gazdagok és művésziek.
• Katonák, menyasszonyok, varrónők, regruták, nagypapák, gyerekek – egy szétszakadt ország mindennapi hősei.
• • A negatívokon megőrzött „hibákat”: repedéseket, emulzióleválást, fényfoltokat – ezek adják a „törékeny valóság” esztétikáját.
• Miért különleges ez a kiállítás?
• Ritkán látható fotótörténeti anyag
• A kéttonnányi üvegnegatív-gyűjtemény a magyar fotótörténet egyik legnagyobb és legértékesebb együttese.
• 🎞 A „vágatlan” nézőpont
• A kiállítás nem a megszokott, esztétizált képeket mutatja, hanem a teljes negatívot – így a látogató olyan részleteket is észrevehet, amelyeket a korabeli fotósok eltakartak volna.

Vágatlanul - Archív fotók a Néprajzi Múzeumban

A képek beszélnek a háború utáni szétszakítottságról, a családok szétszéledéséről, a társadalmi változásokról, boldog és boldogtalan pillanatokról. A cél az volt, hogy megőrizzék a trianoni határváltozások miatt veszélybe került vizuális örökséget. A látogató így egy országnyi sokféleséget lát: paraszti világot, kisvárosi polgárságot, katonákat, ünneplő családokat, mesterségeket. A kiállítás a vidéki közösségek életét, hagyományait és arcait mutatja meg – „vágatlanul.”

A Facebookon egy riportot találtam az egyik fényképész unokájával:

„Ezeknek lelkük van, és egy olyan világot őriznek, amely már eltűnt. Vámos Judittal arról beszélgettünk, milyen mély és összetett érzés szembesülni azzal, hogy a Vágatlanul. Törékeny fényképek valósága című kiállításon nagyapja, Vámos Aladár felvételei is szerepelnek. Sokáig nem is tudott róla, hogy a Néprajzi Múzeum 620 üvegnegatívot őriz a fotográfus hagyatékából. Ennek felfedezése leírhatatlan büszkeséggel tölti el, különösen azért, mert a nagyapját személyesen sosem ismerhette.” (Facebook)

Vágatlanul - Archív fotók a Néprajzi Múzeumban

Kinek ajánlható? A fotótörténet és néprajz iránt érdeklődőknek, tanároknak, diákoknak, közösségeknek. Mindazoknak, akik szeretnék megérteni, hogyan nézett szembe egy ország a 20. század eleji változásokkal.

Vágatlanul. Törékeny fényképek valósága
Látogatható: 2026. február 13. – július 5.

Néprajzi Múzeum

 

Farkas Ferencné Pásztor Ilona

Fotók: A szerző múzeumban készült felvételei

Kapcsolódó cikkünk