Turbók Attila: Gyűrött délibáb című új kötetének margójára – Új év, új lehetőség, ugyanakkor vannak dolgok, amik nem változnak, s ez az irodalom, az irodalmi délutánok adta élmény. Ezt a szellemi-lelki elmélyülést nyújtotta a Lengyel János író, szerkesztő, újságíró vezette Mitracsek Presszó című kulturális programsorozat idei első rendezvénye, amelyre 2026. január 12-én került sor a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Eötvös úti Tagkönyvtárában.

Turbók Attila: Gyűrött délibáb című új kötetének margójára

Turbók Attila költő

Turbók Attila költő, újságíró, a Magyar Múzsa kulturális folyóirat szerkesztője volt az író-olvasó találkozó vendége. Lengyel János üdvözlő szavai után a Záporban fürdő verőfény című Turbók-verssel köszöntöttem a költőt. Miért éppen erre a versre esett a választásom? A benne megfogalmazott érzelmi kettősség miatt. Az élet nehézségei és a megélt boldogság, öröm pillanatai a képi gazdagság erejével végigvonul a vers egészén. És mi másról szól az életünk, ha nem erről? A nehézségek, a szomorúságok, az örömök összekovácsolt egysége az életünk. Úgy érzem, ez az érzelmi kettősség jellemző Turbók Attila egész költészetére.

Turbók Attila: Gyűrött délibáb című új kötetének margójára

Orosz Margit költő köszönti Turbók Attilát, középen Lengyel János

Verselőadásom után Katzler Hilda költő tolmácsolta a szerző Lepke és tenyér című gyönyörű versét, majd Lengyel János kérdezte Turbók Attilát az indulás éveiről, irodalmi életútjáról, a hallgatás éveiről.

„Hova lesz a hiteles, igaz emberi szó, ha a Föld lakóit ebben az új, kifordított nyelvezetű, zagyva, arc- és mi minden mást váltó korszakban a maszlag erős fonatai ölelik-szorítják…” – aggódik a költő a 2021-ben megjelent Elsüllyedt tanú című könyvében. E gyötrő töprengések hitelességét erősíti az apa korai elvesztése, a nehéz gyermekkor, a megélt történelem árnyoldalai, félelmei. Versgyűjteményét talán költészete betakarításának szánta. S lám, mégis lett elég idő, erő a folytatáshoz, hiszen 2025-ben napvilágot látott Turbók Attila új kötete Gyűrött délibáb címmel. E verseskötet bemutatójának élményével gazdagodtak az irodalomkedvelők január 12-én a Mitracsek Presszó rendezvényén.

Turbók Attila: Gyűrött délibáb című új kötetének margójára

Lengyel János, Turbók Attila és Ambrus József

A köszöntő után Turbók Attila verselőadásaival végigjárhattuk a múlt tájait, átélhettük annak emlékképeit a gyermekkortól egészen napjainkig.

„Most, hogy tudom, műtétre várok, / pókhálózódó szürke hályog / borít szememre hamuleplet, / képzelem magam kisgyereknek. / Megszólítom homályba omló / arcom mögött fénypazarló / kölyköt, egykoron arra gondolt, / ujjai közt szunnyad az újhold, feje alatt a kicsiny párna / gyulladni kész, imbolygó máglya, / ám átlát rémisztő meséken, / eltűnt apját sejti az égen,” – írja Csukott szemmel című versében.

A gyermekkor fájó évei, „a perzselő szabadság égett szaga” kel életre az alábbi sorokban, amikor a kamasz fiú, az asztalteniszben ígéretes tehetség álmainak füsté válása, szó szerint és átvitt értelemben, az ütő elégetésével megelevenedik előttünk, amikor a fiú „egyetlen szíjas puskája a dac”. (Az ütőt a térdén törte szét)

Turbók Attila: Gyűrött délibáb című új kötetének margójára

Jelenünkről is hiteles képet nyújtanak a Turbó-versek: a rendszerváltási időszakról, a határon túl élő magyarok sorsáról, a háború borzalmairól, de korunk közönye is fel-felvillan a versekben, csakúgy, mint a kultúraromboló népvándorlási hullám.

„Először a szemet méreg marja szét, / káprázat a neve, vakító beszéd, / aztán a fülek hallójáratát / bombázza, perzseli sunyi sanda vád,” (Óvatos légy, hazám!)

A magánélet és a közélet keserű hangjai mellett a fény, a kozmikus rezgés összetartó erejére is ráirányítja a figyelmet: „Mégiscsak van rend a létezésben,” (Lepke és tenyér)

Turbók Attila: Gyűrött délibáb című új kötetének margójára

A sorok között olvasva némi remény, délibáb is kiolvasható Turbók Attila versüzeneteiből, ha a költővel együtt nem járunk csukott szemmel, hanem a belső énünk által irányított úton haladunk tágra nyílt szemekkel, reményt hordozva.

Gyűrött délibáb? Kérdi a költő a vele azonos hullámhosszon rezgő olvasóval együtt. Lehet. De a reményt, a jó szándékot, a bizalmat hordozzuk mindaddig, amíg szemünk végleg lecsukódik. Turbók Attila új, hetedik kötetének fülszövegében így vall minderről:

„Hogy délibáb-e a reménykedés, nem tudom. De hogy igencsak gyűrődni látszik, az bizonyos. Hogy aztán e torz háború végeztével kisimul-e újra, vagy egy cirkáló rakéta végleg „levadássza”, kiderül utólag. Idegrendszerem és szándékom mindenesetre reménnyel és bizalommal teli.”

Turbók Attila: Gyűrött délibáb című új kötetének margójára

Az érdeklődő hallgatóság a Gyűrött délibáb című kötet bemutatóján

 

Turbók Attila: Gyűrött délibáb

Tudtuk, egy napon megérkeznek hozzánk,
sejtettük azt is, átrobognak rajtunk,

de nem hittük, a ligetes határszél
évekig lesz pokluk szállásvidéke.

Gázoltak lejtőn, taposott vetésen,
utak bogáncsa sebezte a lábuk,

álmodtak szellős, nőillatú várost,
leányok keblén biberéző napfényt,

Seherezádé ezeregy éjét is
berlini nimfák táncára cserélték.

Már tudják, gyűrött délibáb az álmuk,
tengődnek tornyos, kényes városokban,

csupán a délkör változott, a háttér,
lézengők itt is, végleg számkivetve.
*
Mi más a tenger? Mély zsebek dagálya.
Ringatja hasznát túltömött hajókon,

s a jövevények jönnek, mint a birkák,
a renyhe kéz, a satnya öl helyébe,

lapul kezükben cinkos álsegítség,
bankkártya, térkép, talmi adományok.

A gyarmattartó tempó üt ma vissza,
az ostor rojtja foszlik bűntudattá.
Tudják-e mindezt, értik-e a népek?
A Rajna partján, a Loire völgyében?

Vagy jól van így, ha lángot vet a vakság?
Mást zagyvál a bérenc, mást suttog a nép?

 

Orosz Margit

A szerző korábbi cikkei