A betlehemezés múltja és jelene

Betlehemezés – Pásztorok, angyalok, csillagfény – A betlehemezés a karácsonyhoz kötődő magyar keresztény népszokás, dramatikus pásztorjáték, amely Jézus születésének történetét eleveníti fel. A magyar karácsonyi néphagyomány egyik legősibb és legismertebb formája. Lényege, hogy pásztorruhába öltözött fiatalok – gyakran gyerekek – járják a házakat karácsony táján, és eljátsszák Jézus születésének történetét. A játékban rendszerint szerepel József, Mária, az angyal, a pásztorok, néha Heródes vagy a három királyok is.

„Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Adjon isten jó estét, jó egészséget!
Mi csak szegény pásztorok vagyunk,
de hoztunk hírt a mennyei angyalkától:
megszületett a kis Jézus Betlehem városába’.
Ha beengednek, elmondanánk a szép karácsonyi örömhírt.”

Talán van, akinek ismerősek ezek a sorok gyerekkorából. Igen, a betlehemező gyermekek beköszönése.

A betlehemezés története

Európában a középkorban, a 13–14. században alakult ki az egyházi pásztorjátékokból. Magyarországon már a 16–17. századból vannak rá utalások. A falvakban különösen elterjedt volt, mert a betlehemesek érkezése „jó hírt” és áldást hozott a házra.

Jellemzői a magyar hagyományban

• Házi betlehemes járás: a csoport kézről kézre adott, fából készült „betlehemmel” (jászol-díszlettel) járt házról házra.
• Pásztorok tréfái: a pásztorok gyakran humoros, játékos párbeszédeket adtak elő.
• Énekek: tradicionális karácsonyi énekek hangzottak el (pl. „Pásztorok, pásztorok…”).
• Köszöntés és jókívánságok: a végén áldást, jó termést és békét kívántak a háziaknak.

Magyarországon a falusi közösségek egyik legfontosabb karácsonyi hagyományává vált. A dramatikus játékot általában fiatal legények adták elő házról házra járva, énekkel, párbeszéddel, tréfás jelenetekkel.

A szereplők:

• Mária, József, angyal, pásztorok, háromkirályok,
• valamint jelképes állatok: ökör, szamár, bárány.

A betlehemezés célja eredetileg a gonosz szellemek elűzése volt zajkeltéssel és jelmezekkel. Később a hangsúly a bibliai történet átadására, a közösség összetartására és a karácsony misztériumának átélésére került. A játék a magyar népi vallásosság egyik legfontosabb eleme lett, amely generációkon át öröklődött. A betlehemezést hagyományosan advent utolsó napjaiban és karácsony estéjén adták elő.

Főbb változatok:

1. Pásztorjátékos betlehemezés – A legismertebb, leggyakoribb forma: pásztorok, angyal, háromkirályok, szálláskeresés, ajándékozás.
2. Bábtáncoltató betlehemezés – Bábokkal előadott változat, különösen jellegzetes egyes vidékeken.
3. Heródes-játékot is tartalmazó változat – A betlehemes játék része lehetett a Heródes-jelenet is, amely dramatikusabb, hosszabb előadás volt.
4. Szálláskereső játék – József és Mária házról házra járnak, de mindenhol elutasítják őket — ez külön jelenetként is megjelenhetett.

A néprajzi kézikönyv egyértelműen úgy fogalmaz, hogy ez volt „a legnépszerűbb karácsonyi szokás a magyar nyelvterületen”. Sok településen újraélesztették a betlehemezést, főleg iskolákban, óvodákban, egyházi közösségekben. A dramatikus játék ma is része a karácsonyi műsoroknak, táboroknak, hagyományőrző rendezvényeknek.

A néprajzi kutatás és a hagyományőrző mozgalmak igyekeznek megőrizni a táji változatokat. A klasszikus házról házra járó betlehemezés ritkább. Egyes falvakban és hagyományőrző közösségekben ma is élő gyakorlat.

Kisfilm a betlehemezésről

 

Ha megérkeznének Önökhöz a betlehemezők, tárják ki az ajtót, invitálják be őket, s fogadják játékukat szívesen! Egy autentikus jókívánsággal zárom a témát. Ezzel búcsúztak a szerepelés végén a betlehemezők:

„Adjon Isten a ház népének békességet, áldást, boldog ünnepet!”

Ugyanezt kívánja az Olvasóknak a Montázsmagazin…

 

Farkas Ferencné Pásztor Ilona

 

Kapcsolódó cikkünk