Tisztelt Vendégek és kedves Kadafalviak: Mindannyian, akik ezt a 2025-ös falu- és szüreti kettősnapot örvendve ünneplik/ünneplitek! Most sem leszek hűtlen a már jól ismert szokásomhoz, sőt a bőség zavarával küszködök, mert idén még több neves íróra/költőre illő emlékeznünk: kinek-kinek valamilyen rangos évfordulója jött el. Egyáltalán nem haladok a születésük, haláluk évének vagy akár a működésük idejének sorrendjében; ellenben a táj, illetve konkrétan Kecskemét nevének előfordulása – mindjárt itt az elején — tegye e megemlékezésünket egy kicsit kadafalvivá is…

Alföld, Kecskemét; szüret, szőlő és bor néhány idei irodalmi évforduló tükrében

Induljunk el a talán legmesszebbről errefelé a 125 éve született költő, SZABÓ LŐRINC „Repülőgép az Alföldön” című versének néhány sorával:

„A vén magyar Alföld az istenek barátja, / … / a vén magyar Alföld a meséket imádja. / … / A vén magyar Alföldnek semmi se kell, / így is nagy, gazdag, ő a legnagyobb, / és nyugalmában testet ölt az ige, / az első, az állandó, a Vagyok.”

Vörösmarty év-társa, a 225 esztendeje született bencés szerzetes költő, CZUCZOR GERGELY ma is meglep bennünket ama versével, melyből itt csak részletet idézhetünk. A címe ez: „Kecskeméti legény”. „Az alföldnek sík mezején / Ott terem a magyar legény. / Sugár leány szőtte, varrta / Gyolcs üng gatya lobog rajta. // Pörge kalap nyomja fejét, / Cifra suba válla hegyét. / S ha felpattan a lovára, / El-kinyargal a tanyára.”

Kadafalva nevű tanyahelység akkoriban még nem volt, de az iménti utolsó sort hallva, szemünk előtt azért mégiscsak megjelenik egy hasonló sík vagy éppen buckás, netán kevésbé járható terület. IIyesfélét idéz föl az is, amikor a kerek 200 éve született JÓKAI MÓR-ra, fiatalsága itteni éveire gondolunk. Tőle magától nincs időnk citálni, mert az bizony hosszas lenne. Ám a lényegre nagyon is fölfigyelhetünk Vargha Balázs irodalomtörténészünk jóvoltából, aki ezt is írja:

„… Jókai szállása Gyenes Mihálynál volt, a városi mérnöknél, aki a homokos kecskeméti határ fásításával szerzett hírnevet. … Jókai itt [tehát Kecskeméten] szerzett élő tapasztalatokat, többek közt akkor, mikor házigazdájával kocsin járták a város országrésznyi határát. …”

Legalábbis átutazóban más, szintén idei jubilánsok is megfordultak városunkban. A 130 éve született katolikus pap-költőnek, MÉCS LÁSZLÓ-nak föltehetőleg kevésbé ismert verse a „Kecskeméti emlék-könyvbe”. Ebből pár sor mindenképp ide kívánkozik: „Hogy tetszett nékem Kecskemét? / … / Négyféle templom, négy titán vigyázza tágas főterét. / … / … Két napig hagyott itt az élet-vonat. / Ittam barátság-borukat, ízleltem jó kenyerüket. / …”

Szinte ugyanilyet mondhatunk el a 225 éve született VÖRÖSMARTY MIHÁLY-ról. Sajnos se verse, se útinaplója nem örökíti meg itteni látogatását. De, Istennek hála, Horváth Döme városatya „A forradalom végnapjaiban” c. emlékezésében kitér erre:

„… 1849 júliusában a magyar kormány és országgyűlés Pestről [el]költözött. … Vörösmarty[t] mint képviselő[t] és Bajza József[et] … Kecskeméten átmenőben lévén egyenesen házamhoz szállították, s öt napon át … kedves vendégeim voltak. … [A] már borongósan mutatkozó napokat elég tűrhető kedéllyel … valódi boldogságban töltöttük. …” Bizonyára helyi vagy környékbeli kenyér és bor is kerülhetett az asztalukra…

Az író NÉMETH LÁSZLÓ kerek 50 éve nincs már köztünk. Az 1960-as évek elején írt „Pusztuló kertek” című nagyobb esszéjében a hajdani egyszemélyes Tanú folyóirat Kecskeméten nyomtattatója elmondja: a 30-as években itt „ismerked[ett] meg Mathiász János életével”. És épp „a Tanú utolsó évéért egy hold erdőirtást kap[ott] Móricz Zsig-mond … szomszédjaként, a kisnyíri parcellázáson, Kecskeméten”. Mondanunk se kell: nagyon is van valami közös a hetényegyházi táj-ban és szőlőtermő homokban a mi Kadafalvánkkal.

…És még három jeles évfordulósunk, aki akár Kecskeméten is írhatta volna azon mondatokat, melyeket idézni érdemes tőle-tőlük. MÁRAI SÁNDOR, aki 125 éve született, nemcsak prózaíró volt, de költő is. Álljon itt Ujjgyakorlat sorozatának 8. darabja: „Orbán napja már elszelelt, / Virágja hullt a venyigének. / Azt mondják, dús lesz a szüret / És hangos a szüreti ének. / No, töppedj szőlő, mint a vér, / Nyugtass, taníts bor, mint a vének. / Egyszer mindenki hazaér, / Ember vagyok s a földön élek.”

Szintén 1900-as születésű a sokak által tisztelt FEKETE ISTVÁN. Az „Augusztus végén” című kisprózai remekében találtam ezen nagyon is ideillő sorokat: „… A dombon szőlők vannak és fák. … / A fürtük megbújnak a gálickék levelek hónalja alatt, gyűjtik a cukrot, amiből boldogság lesz és gyűjtik a cukrot, amiből boldogtalanság lesz, és gyűjtik a cukrot, amitől elmúlik mind a kettő. A kis pince vak ablak-szeme nézi a szőlőt és várja a mustot, hogy megforrjon, hogy újbor legyen, amitől a pince is félrevágja a zsupkalapját. …”

Utoljára hagytam a 100 éve született költőt, NAGY LÁSZLÓ-t. Neki sincs ugyan hosszabb kötődése Kecskeméthez, ám az „Ősz van újra” című költeményének egy részlete mégis kiválóan illik az itteni szüreti napokhoz:

„Ősz van újra, lehervad a környék, / fenn a dombháton növények zöldjét / elönti halálos pirosság. / De szöllő és körte édesebbek, / állatok hízva vérmesednek, / a rétet jóllakva tapossák. // Megmérhetetlen verejték elfolyt, / ez a nyár mégis gyönyörűszép volt, / gyümölcsöt nevelő szerelem. / Sürög az ember nekigyürkőzve, / Kincseit hordja pincébe, csűrbe, / s mosolya ragyog a kincseken.”

Kedves Jelenlévők! Ez a Nagy László-i idézet világít rá talán a legjobban, hogy azok is, akik annyit fáradtak a kenyér és a bor asztalunkra kerüléséért, és azok is úgyszintén, akik mint fogyasztók rájuk köszönettel és szeretettel gondolnak: megérdemlik az áldást. Azoknak is, akik most itt vannak, itt vagytok, de a valami miatt otthon maradottaknak is örömmel közvetítem tehát katolikus részről a teremtő-fenntartó Úristen áldását. És köszönöm, hogy meghallgattak, meghallgattatok.

Alföld, Kecskemét; szüret, szőlő és bor néhány idei irodalmi évforduló tükrében

HOLCZER JÓZSEF

(A 2025. szeptember 20-án Kadafalván elhangzott beszéd teljesebb változata)

 

Kapcsolódó cikkek a szerzőtől