Kertész Edina neve nem teljesen ismeretlen az irodalomszeretők, az olvasni szeretők körében. Író, szerkesztő, fordító. Jelenleg az Athenaeum Kiadó csapatát erősíti. Első diplomáját magyartanárként, másoddiplomáját PR-szakértőként szerezte. Már kamaszkorában versei jelentek meg, több gyermek- és ifjúsági regényt és gyerekeknek szánt életrajzi könyvet írt neves magyar személyiségekről.
A szerző, Kertész Edina – Fotó: Facebook
Kertész Edina könyveinek fókuszában izgalmas női alakok állnak. Első felnőtteknek szóló regénye, a Jóga Budán is ebben a témában született. A ’Magda menekülése’ a második regénye.
Ez a regény önéletrajzi ihletésű. Magda az írónő nagymamája. A szerzői utószóban elmondja, hogy a szülői ház padlásán kutakodott régi „kincsek után”, amikor rátalált egy nyolcvanoldalas gépelt kéziratra, amit a dédmamája hagyott hátra ilyen címmel: „Életutamból.” Mindenki számára ellenállhatalan olvasmány lenne, ha ilyen irat a kezébe akadna.
Természetesen a dédunoka, Kertész Edina végigolvasta, és számos olyan adatot, adalékot tudott meg belőle, amit a szóbeli családi legendák véletlenül vagy szándékosan elhallgattak. A regényírási terv felmerülése után tudatosan kutatni kezdett a fennmaradt levelezés, fotók és szóbeli közlések alapján. Faggatta az élő családtagokat, idősebb ismerőseit, végigjárta a nővérével a regény fontosabb helyszíneit.
Kertész Edina: Magda menekülése – Könyvborító – Fotó: Líra
Már menet közben is megfogalmazódtak kérdések… Pl.: Milyen lehetett a nagymamának húszéves fiatal lányként végigélni a 2. világháborút? Hogyan találkoztak a nagyszülők, volt-e elsöprő szerelem közöttük? Miért váltak el? Hogyan alkalmazkodhatott a nagypapa – aki a köralakú logarléc,(számítókorong) kidolgozásán fáradozott – az új rendszerhez? Kertész Edina kutatásai elágaztak Dániába, Kanadába és a Zeneakadémiára is. A hiteles korrajzot a történelmi források tanulmányozásával érte el. Sokszor van szó zenéről, – mivel Magda zongoratanár, – ehhez föltétlenül szükség volt zeneelméleti alapokra, ismert zeneszerzők, zeneművészek munkásságának alapvető ismerésére.
Hol rejtőzhetnek a családi szőttes csomói, amelyek befolyásolják életutunkat? Vajon kibogozhatjuk őket, és megtalálhatjuk saját sorsunkat? Milyen fordulatok jelentenek gyökeres változást a nagymama /Marianne/ és Magda életpályáján? Mely tulajdonságokat hozunk magunkkal több generáción át? A regény elbeszélője, az írónő válás után próbálja összerakni élete darabjait, dédnagymamája visszaemlékezéseinek hatására.
Izgalmas követni a nagymama életének fonalát. Titkos szerelmek, menekülési kísérletek történetére derül fény, amelyek hátteréül a negyvenes évek, Budapest ostroma és a háborút követő évek szolgálnak. A regény, amely több női generáción átívelő motívumokat tár fel, egyúttal a továbblépés története is. „…a család történetét úgy kell elképzelni, mint valami szép szőttest. Minden egyes családtag egy színes szál benne, ezekből a színekből adódik ki végül a szőttes mintája… ahogy a színek összefonódnak, úgy hatnak egymásra a sorsok is.”
Ez a szőttes-allegória végigkíséri a főhős sorsát, s az olvasót is elgondolkodásra készteti. (Vajon mi van örökségként a mi képzeletbeli tarisznyánkban? Tudunk-e változtatni a „mintázaton”?) A 3 női generáció más-más traumákkal küzd meg, az élet kihívásai megtalálják mindhármukat. Jellemző rájuk a jólneveltség, a becsületesség, az érzékeny lelkivilág.
Budapest ostroma – Fotó: Wikipédia
Megelevenednek a szemünk előtt egyszervolt karácsonyok, randevúzó egyetemisták, a zeneiskola tehetséges diákjai, akiknek sorsát Magda szerette volna végigkísérni. A zsidóüldözés mint mellékszál rávilágít a tehetséges zenészek, tudósok mellőzésére, szenvedésére. Budapest utcái kirajzolódnak előttünk, amikor nyomon követjük a női szereplők útját.
Az idősíkok váltakoznak a műben: filmkockaként egyszer a nagymama élet-epizódjait látjuk, másszor Magdát kísérjük végig életeseményein, s néha szerényen, de az írónő is megszólal. Stílusa mindvégig irodalmi, szemléletes, plasztikus. Mondatai sallangtól mentesek. Párbeszédei élők, pergők, néha humorosak. Romantikus szálak is fogva tartják az olvasó figyelmét. Nyelvezete gördülékeny, finom, tárgyilagos.
Kertész Edina könyvének minden sorát élvezettel lehet olvasni. Kortól függetlenül élvezhető, izgalmas és emberi. Értékes tartalom bújik meg a kötetben, szép kiállítású, ízléses kivitelben. (Borító: Földi Andrea)
A regény megírását 12 forrásmunka tanulmányozása segítette, tette alapossá, hitelessé. Levéltári kutatások, korabeli dokumentumok beillesztése fokozza az autentikus élményt.
Szeretettel ajánlom Kertész Edina művét – ami az idei Könyvhét egyik újdonsága – a Montázsmagazin olvasóinak figyelmébe.
Az ATHENAEUM Kiadó munkája.
Zeneakadémia – Fotó: pestbuda.hu
Kertész Edina: Magda menekülése
Részlet
„A kis csomag a postaládában vár, a torkomban dobogó szívvel veszem ki. A feladó egy angliai név és cím. Hetek óta vártam erre a csomagra. Nem bontom ki azonnal, pedig legszívesebben megtenném, de úgy döntök, majd délután, ha egyedül leszek. Az a néhány óra a könyvtárban hamar eltelik, álmosító tevékenységek között, a csomag csak akkor jut megint az eszembe, amikor már a kerékpárt tekerem. Most viszont rám tör a mohó kíváncsiság, erőteljesen nyomom a pedált, hogy minél előbb hazaérjek, még a szomszéddal sem állok le beszélgetni a csigákról, amelyek az éjjel lezabálták az apró előkertbe ültetett bíbor kasvirág illatos szirmait. Margit néni nyugdíjas, és éjjelente fejlámpával oson ki a kertbe, hogy nyakon csípje a sötétben lakmározó csigákat. A jelenléte valahogy megnyugtat, de most csak intek neki, és besietek a házba.
Az üvegcse, ami a tasakból előcsúszik, meglepően kicsi. A képen valahogy nagyobbnak látszott, persze nem volt hozzá viszonyítási tárgy, mondjuk, egy gyufásskatulya. Ez az üveg egy gyufásdoboznak nagyjából a fele. Nem igazi parfüm, csak illatminta, azért ilyen kicsi. Nekem így is elég, nem szeretném használni, csak megszagolni.
Tudni akarom, milyen volt Magda illata. Óvatosan letekerem a kis üvegcse apró kupakját, és beleszagolok a kölnibe. Meglepően erős, fűszeres, szinte férfias aroma. A csuklómra pöttyintek belőle, várok egy kicsit, és újra megszagolom. Azt mondják, nincs két egyforma illat, mert az emberek bőre különbözőképpen módosítja őket. Az én bőrömön másmilyen, mint Magda bőrén volt. Megszagolom újra. Talán azt remélem, Magda ettől megelevenedik.
A nagymamám dolgai. Nekem ereklyék. Ami neki hétköznapi tárgy, az számomra muzeális darab. Egy üres púderesdoboz, benne tükörrel, egy fekete muff. Ma már senki sem hord muffot. Röhejes maga a szó is. A Bohéméletben is addig-addig énekelt Mimi a muffjáról, míg ki nem tört belőlem a röhögés. Lajos persze megrovóan nézett rám, hiába magyaráztam neki a szünetben, hogy mégiscsak képtelenség egy elveszett muffról énekelni, hát nem? Képeslapok, levelek, fényképek.
Magamba szívom az illatát, a nagymamám illatát.
Minden bőrön más és más a kölni illata. Hogy az ő bőrén milyen volt, már sosem fogom megtudni. Nem maradt belőle semmi. Talán csak néhány csont, valahol mélyen a föld alatt.
Nem újították meg a sírját, ki tudja, temettek-e már rá másokat, és hogy melyik csont kié lehet. Mindegy is. Egy hajfürt az imakönyvben. Úgy képzelem, ha ilyen sokat gondolok rá, háborgatom. Pihent volna már, én meg a gondolataimmal megzavarom a nyugalmát. Azt hiszem, ha túl sokat gondolunk a halottakra, nem hagyjuk őket elmúlni. Visszarángatjuk őket létünk posványába.
Gondolkodom, milyen lehetett a nevetése, hogyan szerethetett. Tényleg sikerült-e annyira elcsúfítani, hogy a katonák ne akarják elvinni krumplit pucolni? Vagy csak Mamu szerette volna azt hinni?
Hát nem volt mindegy nekik, hogy csúnya-e felül? Odalent mind egyforma. Ezekkel a gondolatokkal háborgatom az ő pihenését. Próbálok nem gondolni rá, vagy csak kevesebbet. Mondjuk, naponta csak kétszer. Háromszor. Többször. Ha meggyújtok egy gyertyát az emlékére, vajon az is zavarja-e? Vagy szelíd elnézéssel fogadja el a kutakodásaimat? Úgysem fogom megtudni.”
Farkas Ferencné Pásztor Ilona
