KÖNYVESPOLC – André Aciman: Kivonulás Egyiptomból – Képzeletbeli könyvespolcunk új könyvvel gyarapszik. Az a szándékunk ezzel a virtuális könyvespolccal, amire az első kötet könyvet képzeletben elhelyezzük, hogy ismert és kevésbé ismert szerzők művei töltsék be a helyet, s felhívják az olvasók figyelmét egy-egy érdekes olvasnivalóra.

andre aciman

ANDRÉ ACIMAN: Kivonulás Egyiptomból (regény, memoár)
(Könyvismertető)
Fordította: Szigethy- Mallász Rita
Athenaeum Kiadó

André Aciman (Alexandria, 1951. január 2. –) amerikai író. Egyiptomban született törökországi zsidó és olasz ősöktől. 1965-ben Olaszországba, 1968-ban az Amerikai Egyesült Államokba költözött családjával, azóta ott alkot. Leghíresebb műve első regénye, a 2007-ben megjelent Call Me by Your Name, amelyből 2017-ben film is készült. Ugyancsak 2017-ben jelent meg a regény Szigethy-Mallász Rita által készített magyar fordítása Szólíts a neveden címmel.

Jelenleg a New York-i City University Graduate Centerének kiváló professzora, ahol irodalomelméletet, irodalomtörténetet és Marcel Proust műveit tanítja. Aciman korábban kreatív írást tanított a New York-i Egyetemen és francia irodalmat a Princeton and Bard College-ban. A műveiből készült filmek kapcsán már járt Magyarországon.

andre aciman

André Aciman író (Fotó: filmtekercs.hu)

A Kivonulás Egyiptomból c. regény címe a bibliai történetre utal. A Bibliában kivonulás Egyiptomból (lat. exodus): Izrael történetének első, az üdvtörténet egyik nagy eseménye, mellyel Isten kiszabadította népét az egyiptomiak szolgaságából (→Izrael fiai Egyiptomban), utat nyitott neki a Vörös-tengerben (→átkelés a Vörös-tengeren), s elindította őket az Ábrahámnak tett ígéret szerint adandó földre.

A regény szálai egy hosszas visszaemlékezés köré szerveződnek. Egy szerteágazó zsidó család mozgalmas életének eseményeit – kb. 60 éven keresztül – beszéli el a soknemzetiségű Alexandriába való áttelepülésüktől a három generációval későbbi, fejvesztett kivonulásukig. André Aciman elegáns és szellemes, fikciós elemekkel elegyített memoárja azoknak a bámulatos különcöknek is emléket állít, akik hatással voltak az elbeszélő életére.

A minden hájjal megkent Vili bácsi, aki egyszerre katona, kalmár és kém; a hat nyelven pletykálkodó nagymamák, a Németországból menekült Flora néni, aki szerint törvényszerű, hogy a zsidók „életük folyamán legalább kétszer” elveszítsenek mindent – egy mozgalmas tabló izgalmas karakterei. Történeteiken keresztül pedig megismerjük a fiút, aki legszívesebben soha nem hagyná el Egyiptomot.

A történet „kaméleonja” Vili bácsi, aki a szerző, – a regényben a kisfiú-, nagybátyja. Róla ezt írja kis iróniával: ”Harcolt mindenfajta háborúban, mindenfajta oldalon, mindenfajta fegyverrel. Vili bácsi világlátott ember, a jég hátán is megél. Amikor felesküdött az olasz fasizmusra, javában brit titkos ügynök volt.” Aforizma-számba megy sokat elhangzott mondása: „A magukfajta zsidók miatt utálják a magunkfajtákat is.”

andre aciman

Fotó: Infovilág

A dédmama a familia „ősanyja”, számos 60-70 év közötti utóddal, akik közül egyik a kisfiú édesapja, Henri. Vili bácsi náciként sivatagi üzemanyag konvojok szakértője, aki „megmagyarázhatatlan, hol, mikor, miként kerülhetett csak köszönőviszonyba is ezekkel a szakterületekkel.” A másik nagybácsi, Izsák 1936-ban az egyiptomi Fáruk király barátja, a Pénzügyminisztérium vezetője, s a történet elején a család egyik jótevője: jövedelmező pozíciót ad a rokonoknak. Addig tart ez, míg el nem űzik a királyt, – akkor viszont ő lesz a királyi vagyon felszámoló biztosa.

Amikor politikai vészhelyzet van, a dédmama (matriarka) kettesével menti – mint Noé – saját hatalmas otthonába a népes családot. Az élelmiszerhiányra készülve – korábbi élettapasztalatból kiindulva – a nagy teraszon galambokat, tyúkot, birkát tartanak. Spártai közös étkezések jellemzik ezeket az időszakokat. A családtörténetben még háromszor keres menedéket a família a dédinél. A dédi mégis magányosan hal meg Egyiptomban, mert a családtagok, gyermekek, unokák korábban elhagyni kényszerülnek az országot.

A főszereplő, a mesélő maga az író, André Aciman kisfiú korában. Szegény első perctől hátránnyal indul az életbe: siket az édesanyja. A helyzet humora, hogy amikor az édesapja, Henri bejelenti otthon, hogy nősül, s a szép süket lányt veszi el, a papája faggatni kezdi, miért pont őt. A leendő vőlegény válasza: „Jobban olvas a gondolataimban, mint bárki más.” Apa reakciója: „Jó az, ha egy feleség olvas a férj gondolataiban?!” Sokan megkérdőjelezik ezt, ugye? 

A családban a felnőttek többnyelvűek. ”Azzal a boldog megkönnyebbüléssel váltottak át franciáról, amit a balkezesek érezhetnek, ha magukra maradva végre nem kell mindent jobb kézzel csinálniuk.” Leggyakrabban a ladino (ősi zsidó nyelv), a spanyol, olasz, angol, arab, francia nyelv a használatos. A kisfiú szemlélődő résztvevője a nagy, familiáris közös teázásoknak…

„Én pedig tudtam, noha szinte senkit ki nem állhatok ebben a szobában, mégis, valahogy jó velük lenni, jó hallani a teázások szinte szertartásos zajait, jó látni másokat, és jó, hogy ők is látnak engem”. Az érzelmi biztonság nyomon követhető… Ha keserves, rideg iskolai élményeket akarnak megismerni, ilyennel találjuk szemközt magunkat, amikor végigjárjuk az iskolaváltással tarkított éveket a kis Andréval.

Sorban utasítja ki Egyiptom állam a zsidó családokat (vagyonelkobzás után) az országból. Keresik a menekülés lehetőségeit a férfiak. Mi lesz a nagy családdal? Ki állampolgárságot, ki vallást, ki politikai meggyőződést, ki hivatást változtat.

A dédi nem hiába 100 éves. ”Kilencedik alkalommal volt szemtanúja annak, hogy családjának férfi tagjai mindenüket elveszítik. Ugyanígy látta annak idején nagyapját, majd apját, a férjét, mind az öt fivérét és most a fiait.”

André Aciman aláírása (Wikipédia)

Lebilincselő történetfűzés, sok háttérismeret (arab, zsidó, görög kultúra) jellemzi ezt a művet. Előnye, hogy a szomorkás, sokszor drámai fordulatokban is megcsillan egy kis humor, önirónia. Szeretetteljes viszony fűzi az írót őseihez. André Aciman emléket állít egy olyan zsidó családnak, ahol a többgenerációs kötelék szinte végig megmarad, s mi sem természetesebb, mint egymás terhének hordozása.

Megrendítő figyelni, hogyan él a kisfiú süket édesanyjának árnyékában, mennyire tudják egymást védeni, óvni, segíteni. Keserédes emlékei ellenére mennyire ragaszkodik Alexandriához.

Ajánlom szíves figyelmükbe André Aciman családregényét, aminek minden sora izgalmas, szórakoztató. A nyárutó egyik meghatározó olvasmányélménye lesz.

 

Farkas Ferencné Pásztor Ilona

Kapcsolódó cikkünk