A hegyek világa – Ravenna és Umbria 3. rész

Középkori városok, vizek, virágok, hegyek – Umbria még számos szépséget rejteget. Mi nagyon szívesen „csatangolunk” középkori városokban, soha nem tudjuk megunni. Umbriában még az sem riasztott el bennünket, hogy gyakran igen meredek utcák szelték át a városokat. Ilyenek voltak Spello és Spoleto is. Az utóbbiban liftek és mozgólépcsők kényeztettek el, segítségük nélkül igen nehéz lett volna a város felfedezése.

Spellot Szerb Antal egy álmos, poros városkának írta le. Talán azért is, hogy ez ne így legyen, minden évben megrendezik a legvirágosabb porták versenyét. Szebbnél szebb teraszokat, beugrókat, kis szegleteket láttunk, mialatt róttuk a városka meredek utcáit.

Spoletoban ismét Don Matteot képzeltük el, amint felül reverendájában a kerékpárjára, vagy éppen a börtönben látogatja meg egyik védencét. A város felé emelkedő hatalmas vár adott a filmsorozatban helyet a börtön épületének. Általában csak a bejáratot mutatták.

Természetesen Szent Ferenc itt is járt. A következőket mondta Spoletoról: „Soha nem láttam kedvesebbet, mint az én spoletoi völgyem.”
A középkor iránti lelkesedésünket fokozta, hogy a szállásunktól nem messze, Bavegnában a hangulatos kisváros kerületei minden évben versenyt rendeznek. Kicsit hasonlít ez az esemény a sienai paliokhoz, csak sokkal szerényebb körülmények között. Itt nem a lovasok, hanem a kerületek legjobb íjászai mérik össze erejüket.

Ilyenkor a város apraja-nagyja előveszi a láda mélyén rejtegetett középkori öltözékét. A templomban a szentmisét szintén korabeli ruhákba öltözött énekesek gregorián dallamai színesítik, az első sorokban a kerületek elöljárói ülnek. A város egy-egy pontján különböző színes események zajlanak, köztük az íjászverseny, vagy éppen egy bűvész ejti ámulatba a lelkes publikumot.

Szállásadónk adott néhány tanácsot, milyen szépségeket érdemes meglátogatni a környéken. Hiszen ne felejtsük el, hogy Umbria az Appenninek tartománya, s mi nem csak a középkori városok, de a hegyek szerelmesei is vagyunk.

Így jutottunk el a hegyek között meghúzódó Rasigliába, ahol a víz az úr.

Bizonyára valamikor malmokat hajtott a kristálytiszta, bővizű patak, hiszen zsilipekkel több ágon jut be a faluba, az utcák mellett és a házak alatt folyik. A településen igazi felüdülés volt sétálni, hallgatni a csobogó patak hangját, gyönyörködni a szépen rendben tartott portákban.

Úgy látszik, ez az év Európában a függőhidak építésének jegyében telt. Umbriában is átadtak tavasszal egy tibeti típusú függőhidat, ami a maga kategóriájában a leghosszabb Európában. A kíváncsiság hajtott minket, és mivel ez az attrakció Rasigliától nem messze található, elautóztunk odáig.

Na nem akartunk átmenni rajta, de mindenképpen látni akartuk, hogyan néz ki ez a fajta függőhíd. Először a völgy aljából tekintettünk a magasba, majd felmentünk abba a hegy tetejére épült kisvárosba, ahonnan indultak a merész vállalkozók. A híd csak egyirányú, visszafelé kb. 1- 1 ½ órás gyaloglással lehet visszatérni, vagy jó pénzért mikrobusszal szállítják át a turistákat.

Szállásunk felé haladva még mindig találtunk valami érdekeset. Az út mellett meghúzódó kisvárosban és környékén tettünk egy sétát. Francesco, a szállásadónk említett egy Pale nevű települést, ami felett a hegy oldalában meghúzódik egy ősi remeteség. Az az érdekessége, hogy egy elég meredek úton csak gyalog közelíthető meg. Mivel nincsenek állandó lakói, előre be kell jelentkezni. Ezért csak az ösvény egy szakaszán sétáltunk, a meredek részen nem indultunk el. A forróságban érezni lehetett a vadon termő olasz szalmagyopár curryhöz hasonlító erős illatát.

Egyetlen napra elhagytuk Umbriát, és átruccantunk Marche régióba, ahol egy csodálatos cseppkőbarlangot, a Frasassi – barlangot néztük meg. Az égbetörő csúcsokkal körülvett barlang érdekessége, hogy a nagy magasság miatt a leeső vízcseppek különös, fodros formát alakítanak ki a cseppkőoszlopokon.

Júniusi utazásunk nagy élmény volt számunkra. Az utóbbi időben távolabbi célpontokat választottunk, így csoporttal mentünk. Természetesen kényelmes módja ez a világ megismerésének, mindent megszerveznek, és ha jól felkészült az idegenvezető, akkor sok érdekes információhoz jutunk.

Most azonban jó volt visszatérni a megszokott, saját szervezéshez. A magunk útját járhattuk, olyan helyeket kerestünk fel, amelyek kiesnek a fő utazási útvonalakból. Szeretünk magánszállásokat igénybe venni, mert legtöbbször jó hangulatú beszélgetések alakulnak ki. Most is így volt, még a lángos és kenyérsütésben is kuktáskodott a férjem.

Umbria kicsit ismeretlen, más, mint ami a képzeletünkben él Olaszországról. Assisin és a régióközponton, Perugián kívül nincsen nagy tömeg. Sokfelé jártunk, de még így sem láttunk mindent.

Bár már régen vágytam arra, hogy ellátogassak erre a vidékre, most megértettem, hogy meg kellett érni rá, hogy át tudjuk élni a misztikumát!

 

Korompai Mónika

Fotók: a Szerző

 

Kapcsolódó cikkeink a szerzőtől:

Ravenna és Umbria – 1. rész: Mozaikok

Ravenna és Umbria – 2. rész: A misztikus Umbria