Könyvajánló ’24/05 – A legnépszerűbb cseh alkotók – Hasek, Capek, Hrabal – melankolikus humanizmusában legfeljebb annyi keserűség van, mint egy nagy korsó pilzeni sörben. De a Prágai Tavasz környékén baljósan bűzölgő, cuppogó prózaszörnyetegek másztak elő az indulat és kiábrándultság cserzőverméből, hogy fekete lábnyomaikkal összejárkálják Európa akkortájt igencsak rendezett irodalmi térképét. Placcs, placcs, placcs!

Könyvajánló ’24/05 - Csehek a cserben – Kundera, Fuks, Páral

Könyvajánló ’24/05 – Csehek a cserben – Kundera, Fuks, Páral

Milan Kundera: Tréfa (1967)

„Az optimizmus az emberiség ópiuma! Az egészséges lélek ostobaságtól bűzlik. Éljen Trockij!” – firkantja Ludvík, a nagyregény fiatal főhőse egy karótnyelt mozgalmi elvtársnőjének küldött képeslap hátoldalára. Csehszlovákiában dúl a sztálinizmus, a butuska lánynak pedig nincs humorérzéke. A rendszernek sem. Ludvíkot kizárják a pártból, a katonaságnál büntetőszázadba kerül, élete végérvényesen megfeneklik.

Milan Kundera első regénye nagyívű bosszútörténetként indul, hiszen Ludvík azért tér vissza szülővárosába, hogy elégtételt vegyen a sorsát megnyomorító többi szerencsétlenen. Csakhogy a cinikus bosszú, ahogy előtte a fellengzős tréfálkozás, a gúnykacaj is, ebben a levegőtlen diktatúrában hamar ízetlennek bizonyul. És mire ez az olvasó számára is nyilvánvalóvá lesz, a kolosszális írásmű egyetemes érvényűvé növi ki magát: a négy narrátor árnyékbokszolása, látszatélete, önámítások és féligazságok közti csetlés-botlása során szédületes történelemfilozófiai mélységek tárulnak fel előttünk. .

A kunderai „Tréfa” a 68-as forradalom után szovjet segítséggel hatalomra jutott új rezsimnek sem tetszett. Akárcsak Ludvíkot, Milant is kizárják a pártból, s ha nem menekül át Franciaországba, bizonyára bedarálják, több évtizedes hallgatásra ítélik. Kint viszont kedvére írhatott, bár mondanivalója folyamatosan hígult, míg végül eljutott az erato-filozofikus esszélektűrökig. A „Tréfa” azonban a maga monolitikus, dühtől vibráló őszinteségével úgy trónol az irodalmi táncparkett kellős közepén, mint egy tonna izzó szénnel megrakott, szurtos öntöttvas bányászcsille. Egyszerűen megkerülhetetlen.

Ladislav Fuks: A hullaégető (1967)

Kopfrkingl úrral valami nagyon nincs rendben. Pedig ez a prágai bácsi maga a megtestesült nyájasság, családszeretet, együttérzés, lojalitás. Időnként olyan negédes, hogy az olvasónak felkavarodik a gyomra. De ez legyen a legnagyobb baj!

Kopfrkingl úr egy tőrőlmetszett pszichopata, akinek végre eljött az ideje. Ösztönösen megérzi, hogy a nemzeti szocializmus torz eszmevilága a legvéresebb bűntettek elkövetésére is feljogosítja, s ő serényen munkálkodik is a talmi rend és rendszer érdekében. Ügybuzgalmában saját családját is likvidálja, de Kelet-Európa mindmáig leghátborzongatóbb irodalmi igényű horror-krónikájában nem a gyilkosságok sora az iszonyú, hanem az a zavaros ideológia, amit a sátáni kispolgár a fajelmélet, keleti filozófiák és a keresztény erkölcs véletlenszerű elemeit összeöntögetve kikever magának, hogy igazolja tetteit. S ha a hallgatót már a hideg rázza a véget nem érő alattomos rémségek olvastán, Kopfrkingl úr előzékenyen nyitja a krematórium ajtaját, hogy odabent átmelegedhessünk egy kicsit…

Vladimír Páral: Gyilkosok és szeretők (1969)

Mind terjedelmét, mind stílusát tekintve barokk mestermű a brnói vegyészmérnök nagyregénye. A terminus technicusokkal teletűzdelt, cikornyás mondat- és gondolatszerkesztésű szövegkonstrukció mégsem engedi, hogy olvasója tanácstalanul bóklásszon emeletein: a bivalyerős történet rángat bennünket magával a nyomasztó épület belsejébe, ahol egymást gyűlölve, froclizva, fűrészelve, taposva, tapogatva, harapva és csókolva él gyilkos és szerető, nagyfőnök és meós, éhes fiatal és gyomorbajos öreg.

Páral mindig túlír, de sosem haragszunk érte, hiszen olyan villanyosan élénk, és igen, időnként kifejezetten csiklandós módon képes mesélni hierarchiáról, generációs ellentétekről és poloskás ágyakban, roggyant gyárudvarokon és vegyszerszagú üzemcsarnokokban is burjánzó, robbanásveszélyes vitalitásról, hogy a sok sem elég.

Sajnos a mérnök úrnak is nagy volt a szája 68-ban, így frissen megjelent regényét pár hét után pornográfiára hivatkozva bezúzták, a szerző pedig visszamehetett a laborba. A hetvenes években pár fakó propagandakötetével újra a rezsim kegyeibe férkőzött, de a nyolcvanas években már csak csámpás sci-fiket írt. Ja és önéletrajzi elemekkel dúsított legeslegjobb regényét, „A képzelet kínja” című textilvegyészeti szerelmi odüsszeiát. A könyvet ma már a csehek sem olvassák, pedig szerintem a mai napig Kelet-közép-Európa legszellemesebb, legszórakoztatóbb abszurduma. Felbukkanása bármikor várható a hangoskönyvtárban!

Iván Péter – Könyvajánló ’24/05 –

Könyvajánló hónapról-hónapra '24/01. - Szabó T. Anna – Lackfi János: A nő meg a férfi – #verslavina

Forrás

 

Hasonló cikkeink