Benczúr Gyula, a 19. századi magyar akadémikus történeti festészet kiemelkedő alakja 174 éve – 1844. január 28-án született Nyíregyházán, Benczúr Vilmos és Laszgallner Paulina fiaként. Családja 1846-ban Kassára költözött. Középiskolás korában Klimkovics Ferenc és Klimkovics Béla magánrajziskolájában, Kassán kezdett festeni és rajzolni.

1873-ban feleségül vette Karolina Maxot. Négy gyermekük született. Felesége halálát (1890) követően 1892-ben újból megnősült, második felesége Ürmössy Boldizsár Piroska, a Budapesti Állami Tanítóképezde tanára. A nyarakat az 1870-es évek közepétől a Starnbergi-tó melletti Ambachban töltötte, ahol 1885-ben felépült a nyaralója öccse, Benczúr Béla tervei alapján.

1876-tól 1883-ig a müncheni akadémián tanított. Hazatérésekor megalapította az első magyar művészképzőt, a Benczúr-mesteriskolát, melyet haláláig igazgatott. Már életében elismert és köztiszteletben álló festőművész volt. 1910-ben a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja lett.

Első sikerét Hunyadi László búcsúja című képével érte el 1866-ban. 1875-ben a történelmi festészeti verseny nyertese lett Vajk megkeresztelése című képével. II. Lajos bajor király megbízásából számos történelmi tárgyú képet festett, később aktokat, portrékat és mitológiai témájú képeket is. Utolsó alkotói korszakát a monumentális történelmi kompozíciók jellemzik. A millenniumra 1896-ban megfestett Budavár visszavétele című műve a műfaj egyik legjelentősebb alkotása.

Benczúr Gyula: Vajk megkeresztelése

1900-ban a párizsi világkiállításon első díjat nyert a Nagyváradon festett, Schlauh Lőrincz nagyváradi bíborost ábrázoló portréjával, amely máig Nagyváradon a püspöki palotában tekinthető meg. 1907-ben befejezett Ezredéves hódolat című képe egész Európában feltűnést keltett. Élete utolsó éveiben a budai várba tervezett nyolc képből álló történelmi tárgyú képsorozaton dolgozott, melyből kettőt tudott elkészíteni (Mátyás fogadja a pápa követeit, A diadalmas Mátyás). Pályafutása során számos művészeti díjat, aranyérmet nyert.

„Benczúr Gyula festőművészt kortársai ugyanúgy tisztelték és becsülték, mint az évezredes művészeti múltra visszatekintő nyugati világ a maga nagymestereit – egy olyan országban, ahol ötven éve jóformán még művészet sem volt. Ugyanakkor talán senkit sem ért annyi támadás, mint őt, akinek a magyar művészetben elfoglalt helye ma sem egyértelmű.” (Szvoboda Dománszky Gabriella: Benczúr Gyula)

Benczúr Gyula: Budavár visszavétele

1920. július 16-án, 76 éves korában Dolányban hunyt el. (Dolány az ő emlékére vette fel a Benczúrfalva – ma Szécsény városrésze – nevet.) Műveiből több alkalommal rendeztek emlékkiállítást Budapesten, tanítványai pedig 1921-ben megalapították a Benczúr Társaságot, amely 1954-ig működött.

Benczúr Gyula családjáról, művészi pályájáról, főbb műveiről további információkat, érdekességeket a forrásanyagként felhasznált Wikipédiában ITT , valamint a fentebb hivatkozott, a „Magyar festészet remekei” sorozatban kiadott albumban olvashatnak az érdeklődők.

 

 

Kökény Éva

 

 

 

Hozzászólások