152 éve szeptember 4-én avatták Ganz Ábrahámot Buda díszpolgárává. Ki is volt ő?

ganz

A szüleim 40, magam  pedig 17 évet a Ganz Villamossági Művekben dolgoztam. Az első ottani főnökömről és élményeimről már írtam is néhány éve SiposÚr – Egy retro történet címmel.

Ganz Ábrahám 1814. november 6-án született Svájc zürichi kantonjában, Unter Embrachban egy református kántortanító gyermekeként. Apja kétszer nősült, Ganz Ábrahám a Remi Katalinnal kötött első házasságból született harmadik gyerekként, még nyolc testvér élt a népes családban. Anyját már korán, tíz évesen elveszítette. 15 évesen egy ácsmesterhez került, majd Zürichbe ment az Escher vasöntőhöz öntőinasnak.

A mesterlegény vándorútja

1834-ben, 20 évesen megkezdte vándorlását, először a schaffhauseni üzemben dolgozott, majd Elsassban a Schlumberger gyárban és Usterben egy kis vasöntödében lett vezetősegéd. 1836-ban visszatért Franciaországba, majd továbbment Bécsbe. 1840 őszén írta apjának, hogy a Habsburg Birodalomban szándékozik letelepedni, mihelyt erre alkalom nyílik. 1841 augusztusában Pestre érkezett, mert tudomására jutott, hogy szakmunkásokat keresnek egy épülő gőzmalom gépeinek szereléséhez, üzembe helyezéséhez és karbantartásához. Pest-Buda páratlan fekvése, szép épületei, az épülő Lánchíd és a pezsgő élet felkeltették érdeklődését.

Pest

Rövidesen már a saját munkaterületén ismerkedik meg az iparosodást elősegítő társadalmi mozgalmakkal, az Országos Iparegyesület által rendezett iparmű kiállításokkal, a magyar iparcikkek fogyasztását hirdető Védegylettel és az ipari vállalkozásokat szorgalmazó és támogató Gyáralapító Társasággal. A reformkorszak két halhatatlanját, Széchenyi Istvánt és Kossuth Lajost hamarosan nemcsak alkotásaikból, de személyesen is megismerhette. A hónapokig tartó szerelési munkák befejezése után elkezdhette öntő tevékenységét, ahol hamarosan első öntőmesternek nevezték ki. 1842 tavaszán már olyan öntvény kerül ki a kezei közül, amit a maga által épített kúpolókemencéből öntött és az első magyar iparmű kiállításon kiállított öntvényeit Kossuth Lajos a kiállítási beszámolójában megdicsérte. 1843-ban súlyos baleset érte, öntés közben a folyékony vas a jobb szemébe fröccsent és fél szemét elvesztette. Az öntödei vállalkozás pénzügyileg is sikeres volt, ezért a hengermalom vezetősége részesedést ajánlott föl neki a műhelyének hasznából. 1843 őszén megírta apjának, hogy Magyarországon kíván letelepedni.

Ganz(1)

Önálló vasöntöde Budán

1844 őszén megvált a hengermalom öntödéjétől és Budán telepedett le, telket és házat vásárolt a Vízivárosban. Még ebben az évben megindította üzemét, amely már nem tartozott a céhműhelyek közé, így 1851-ben elnyerte az „országos gyár” elnevezést. 1845-ben már 25-30 emberrel dolgozott és magához hívta Henrik öccsét, hogy legyen segítségére az adminisztrációs munkában. Csatornázási és vízvezetéki csöveket és szerelvényeket, iskolai és kórházi berendezéseket, korlátokat, kerítésrácsokat, oszlopokat, stb. állítottak elő. Az 1846-os harmadik iparmű kiállításon a kályháival elnyerte a kiállítás ezüst és József nádor bronz érmét. A szabadságharc idején ágyúkat, ágyúgolyókat gyártottak. A honvéd hadsereg számára történt szállításokért a szabadságharc leverése után az osztrák hadbíróság kérdőre vonta Ganz Ábrahámot. Többszöri kihallgatás után csupán hat heti elzárásra ítélték, amit azonban sohasem kellett letöltenie, talán a svájci állampolgársága miatt.

1849. október 24-én házasságot kötött Heiss Jozefával. Az abszolutizmus évei a magyar ipart is visszavetették. 1851-ben Szászkán betársult Marquart Frigyes bánya- és vasgyárába. Nagyolvasztót épített és megnyitotta üzemét, azonban mindkét üzem szükségessé tette volna a személyes jelenlétet és irányítást, ezért 1856-ban eladták a szászkai üzemet az Osztrák Államvasúti Társaságnak. A felszabadult pénzt a budai üzembe fektette.

 

ganz-abraham-ontodei-muzeum

A budai gyár felvirágzott és Ganz Ábrahám elismert gyárvezető lett, hallatlan munkabírással dolgozott. 1859-ben Párizsban a világkiállításon három bronzérmet nyert el gyártmányaival, ezt követő évek során ismételten sokat utazott kiállításokra, világkiállításokra. 1863-ban Londonban a világkiállításon bronzérmet nyert. 1859 után szakképzett munkatársakat keresett maga mellé, hogy könnyítsen a vállaira nehezedő terheken, a kiváló szakemberek Krempe Ödön Vilmos, Eichleiter Antal és Mechwart András voltak. 1860-as években Ganz Ábrahám volt Pest-Buda egyik legmódosabb polgára.

ganzház

Ganz-ház

 

A megbecsült polgár

Feleségével, Heiss Jozefával boldog házasságban éltek, gyermekük nem lehetett, ezért két rokon árvaleányt fogadtak örökbe. Minden alkalmat megragadott, hogy segítse a rászorultakat, támogatta Buda város szociális intézményeit, a tisztviselők nyugdíjalapját, a kórházat és az árvaházat. Gyárában a beteg, kiöregedett vagy munkaképtelen munkásai számára kórházat és nyugdíjpénztárat létesített. Svájci családjának tagjaival állandó kapcsolatot tartott, Konrád és Henrik öccsének munkalehetőséget biztosított a gyárában, apját és a többi testvérét is állandóan segítette, végrendeletében a gyárát is rájuk hagyta. 1860-ban nagyszabású palota építésére határozta el magát, a négyemeletes épület tervét Ybl Miklós építész készítette és 1866 augusztusában be is költöztek. Buda város tanácsa 1861-ben képviselőtestületi taggá, majd 1863-ban díszpolgárrá választotta meg. Még ugyanebben az évben a vasútiparban nyújtott kimagasló tevékenységéért az uralkodó koronás arany érdemkereszttel tüntette ki, majd 1865. július 8-án személyesen is meglátogatta az öntödéjét.

Halála

A nagy munkaláz felőrölte idegzetét, erős fejfájások kínozták, állandó orvosi kezelésre szorult. Az 1866. évi porosz-osztrák háború következtében megingott gazdasági helyzet súlyosan megviselte. 1867 decemberében túl korán kezdett el zajlani a Duna, emiatt le kellett állítani a hajózást, mely megbénította Ganz Ábrahám üzemét és aggodalommal töltötte el, hogy emiatt nem tudja teljesíteni a határidős szállításokat. 1867. december 15-én a palotájának egyik emeletéről levetette magát, azonnal szörnyethalt.

kerepesi_ganz_nagykep

Ganz Ábrahám Mauzóleuma

A svájci rokonok öt év múlva, 1872-ben díszes mauzóleumot kezdtek építtetni Ybl Miklós tervei szerint, azonban az építkezés befejezetlenül maradt. Özvegye 1909-ben megszerezte a mauzóleum tulajdonjogát, majd 1911-re befejeződött az építése. Ganz Ábrahám hamvait 1913. júniusában szállították át a mauzóleumba, az 1912-ben elhunyt özvegyének hamvaival együtt. 1966-ban műemlékké nyilvánították síremlékét és halála centenáriumának időpontja – 1967. december 15. – óta hamvai ismét méltó környezetben nyugszanak.

Öröksége, a Ganz-gyár

A Ganz gyár története szorosan összefonódik néhány zseniális mérnökének sorsával, akik találmányaikkal, munkásságukkal világhírre tettek szert. Mechwart András, Bánki Donát, Zipernowsky Károly, Déri Miksa, Bláthy Ottó, Kandó Kálmán, és Jendrassik György, a technikai fejlődésünk történetének kimagasló alakjai mindnyájan a Ganz-gyár szolgálatában álltak, ennek kötelékében fejtették ki működésüket, vagy annak jelentős részét. Kéregöntésű vasúti kocsi kerekei a 19. század második felében egész Közép- és Kelet-Európában elterjedtek. Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum keretében működő Öntödei Múzeum az 1845-ben alapított Ganz-gyár egykori helyszínén működik.

Ganz Abraham ontodei muzeum_2006 aprilis 8_032_800x600

Öntödei Múzeum

 

Ganz kisbolygó

2003. november 6-án észleltek egy 1-2 kilométer átmérőjű aszteroidát, amely 3,6 év alatt kerüli meg a Napot. A kisbolygót Ganz Ábrahámról nevezték el, mert éppen ezen a napon született ő is. A felfedezés Sámeczky Krisztián és Sipőcz Brigitta nevéhez fűződik.

A Duna Televízió Magyar Történelmi Arcképcsarnok sorozatának egyik epizódjában Ganz Ábrahám életével és munkásságával ismerkedhetünk meg. A rövidfilm szakértője Lengyelné Kiss Katalin múzeumigazgató és Gergely András történész.

Forrás: Kaposvári Egyetem / Egyetemi Könyvtár

Antalffy Yvette

Hozzászólások