Tóth Margit csodálatos kertjére az interneten lettem figyelmes. Gyönyörűséges virágözön van az otthonában! Megkértem, hogy meséljen nekünk életéről, munkásságáról, hogy megtudhassuk, ő nemcsak kertészkedik, hanem sok más egyébbel is sikeresen foglalkozik. Kedves Margit, tiéd a szó!

 

tothmargit16

 

Csantavéren születtem 1950 tavaszán egy szegény, de mélyen vallásos család hetedik gyermekeként. A család Tornyoson élt akkor, de ott nem volt szülőotthon. Édesanyánk igen eleven és éles eszű asszony volt, hamar belátta, hogy a sáros, a falutól messze levő tanya, ahol éltünk, nem felelt meg a gyermekei számára. Ezért néhány év után Topolyára költözött a család. Topolya 40 km-re van a magyar határtól.

A házcsere és a nővéreim férjhez menetele nagyon kimerítette a szüleim pénztárcáját, ezért nekem, a legfiatalabbnak már semmilyen anyagi lehetőség sem jutott a továbbtanulásra.

Mi a végzettséged? Milyen munkát végeztél?

Az elemi iskola befejezése után rögtön dolgozni kezdtem: kukoricát kapáltam, téglagyárban dolgoztam, újságot árultam, stb. Mindig a szép ruhákról álmodoztam, ami addig nem adatott meg. Ekkor egy okos ötlet pattant ki édesanyám elméjéből, és azt mondta: Kislányom, veszünk neked a keresetedből egy varrógépet, néhány ruhaanyagot, és szépen megtanulsz varrni! Hát így lettem én varrónő. Már 50 éve készítem a szebbnél szebb ruhákat, kabátokat, még menyasszonyi ruhákat is varrtam. Állatfigurákat készítettem, a bútoraimat felújítottam, tehát kárpitos is voltam, és ez mind képzettség nélkül. Nincs olyan, amit ne tudnék elkészíteni. Megjegyzem,szerettem volna textiltervező lenni, de olyan iskola csak Zágrábban volt. No, de mégis lett valami közöm a ruhaanyagokhoz.

 

tothmargit12

 

Mint minden serdülő, elkezdtem én is nagylánykodni, és beiratkoztam az akkor induló tánciskolába. Ott ismertem meg a leendő férjemet, és 1968 nyarán össze is házasodtunk. Szüleimnél laktunk, mert akkorra már a többi testvérem megházasodott és elköltözött. A párom által ismertem meg a tekesportot, előtte kézilabdáztam, fociztam, sakkoztam. Ő már akkor tagja volt a helybéli tekecsapatnak. Egyik alkalommal, amikor elkísértem a mérkőzésére, megkértem a meccs végén, hogy guríthassak egy párat az akkor kézzel állított bábukra. A kétsávos betonpályán az első dobások bíztatóak voltak, és ekkor dőlt el, hogy ez az, amit én nagyon szeretnék csinálni.

Hogyan folytatódott a tekével való ismeretséged?

Elkezdtem edzésekre járni, sőt megfertőztük a rokonság minden tagját ezzel a sportággal. Igaz, akkor még Topolyán nem tekézett nő, csak Belgrádban, Újvidéken, és Nagybecskereken, így hát én voltam a községben a “fehér holló”.

 

tothmargit20

 

Érkezett egy felhívás 1971-ben, hogy Újvidéken nyílt női tekebajnokság lesz a nőnap tiszteletére. Elmentem életem első versenyére, ahol a negyven nő közül az előkelő tizedik helyet szereztem meg. Ekkor én már nem egyedül voltam, a pocakomban a két iker fiam is biztosan segített.

Nyáron megszültem őket. Sajnos az egyik kisfiam négy nap múlva eltűnt, vagyis az orvos azt mondta, hogy meghalt, de én nem igazán hiszem, mert meg sem mutatták. A hetvenes évektől Szerbiában sok csecsemőt eladtak. Ezzel a szörnyű kínnal kell leélnem az életem. Hiába nyomoztam utána, mindig falba ütköztem.

tothmargit21Még ez év végén eljöttek Újvidékről hozzánk, hogy kellenék a csapatukba játékosnak. Két évig erősítettem a csapatot, velük már országos versenyekre is jártam. Ekkor szereztem meg első serlegemet, mint ifjúsági versenyző, Szlovéniában második lettem egyéniben.

Kis szünet következett a sportolásban, mert világra hoztam egy újabb jövevényt, Redmond fiúnkat. Két kicsi gyermek mellett már nem volt könnyű az utazgatás, ezért felmondtam az újvidéki szerepléseimet, és férjemmel megalapítottuk a női tekecsapatot Topolyán 1977-ben, természetesen a rokonok és a barátnők segítségével. A csapat lassan haladt előre a rossz tekepályán, mígnem építettek egy hatsávos korszerű tekepályát Topolyán, amit 1982-ben adtak át nagy örömünkre. Ez a pálya nagyban hozzájárult, hogy 1983-ban bejutottam az akkori nagy Jugoszlávia válogatott csapatába.

Húsz évig folyamatosan a válogatott tagja voltam, részt vettem 10 világbajnokságon, két arany, egy ezüst és egy bronzérem boldog tulajdonosa vagyok. A nyolcvanas években a nagy Jugoszlávia legjobb három versenyzője közé tartoztam. Több mint százhúszszor öltöttem magamra a címeres mezt 2003-ig.

 

tothmargit18

1990 Innsbruck – Aranyérem

A sikereimhez az is nagyban hozzájárult, hogy édesanyám helytállt itthon, vigyázott a gyerekeinkre, míg én versenyekre jártam. A párom is nagyon megértő volt, egyengette az utamat, és sokszor elkísért a versenyekre is. A tekét fél éve abbahagytam egészségi okok miatt. Negyven év sportolás megtette a hatását, a gerincem megkopott és elferdült. Azóta is, előtte is a párommal állandóan az utánpótlásról gondoskodunk. Tekeiskolát vezetünk ma is, ahol tanítjuk a fiatalokat.

Természetesen a fiaink is ezt a sportágat választották, mindkettő bejutott az országos ifiválogatottba. A fiatalabb, Redmond az 1995-ben tartott ifivilágbajnokságon kétszeres világbajnok lett Vajdahunyadváron (Románia.) Jelenleg már nem tekézik, letette a bírói vizsgát és nemzetközi bíró lett. A másik fiunk sem tekézik már egészségügyi okok miatt. Mind két fiunk házas. Roland Németországban él és dolgozik, a fiatalabb Budapesten. Náluk született meg egyetlen, drága kisunokánk, Ivett, aki most fél éves.

 

tothmargit19

A fiam is sikeres volt a tekézésben – Kétszeres világbajnok lett

A tekézés mellett még mi töltötte ki a mindennapjaidat?

A munka, a család, a teke mellett nagyon sok mindent csináltam. A ház körül minden munkát mi végzünk el a férjemmel. Én festem a lakást, az ajtókat, az ablakokat. Ő egy teraszt épített az udvar közepén tíz éve, akkor fogalmazódott meg bennünk a gondolat, hogy átalakítsuk az egész kertet és udvart. Tavacskát, csobogót, nagy szökőkutat, vízszűrőt, díszkutat is készítettünk, én pedig bevirágoztam az egész portát.

Saját tervem alapján csináltam a kertet, én raktam a kőkosarat egyedül, ami kő, az az én munkám, a többi a páromé. Különböző figurákat faragtam ytond téglából, mert elég kicsi a nyugdíjunk, és mindent magunk csinálunk, csak az anyagot kell megvennünk. Amit kellett, kicsempéztünk ketten, és ahova világítás kellett a kertben, az a férjem keze munkáját dicséri. A kertész én vagyok, csak sajnos már fáradok, és le kell csökkenteni a sok virágot, pedig a párom most építi nekik az üvegházat, hogy jobban elférjenek.

 

tothmargit4

 

Régen sokat kötöttem, horgoltam pulóvereket, kosztümöket, vagy háromszáz darabot. Még a tekeversenyekre is magammal vittem, és ott is azt csináltam a verseny előtt. Sajnos, ma már nem divat, így abbahagytam a kötést. A hajam egyedül vágom, sőt a páromét is. Az enyémet még dauerolom és festem is, sokszor a szomszédokét is.

Most pedig a másik szerelmedről, a virágokról mesélj nekünk!

A másik nagy szerelmem a virág még ma is. Van ezer darab cserepes növényem, és rengeteg kiültetett virágom. Nevelem, de vásárolom is őket, tehát van mit locsolnom, ha nem esik az eső. Minden nap át kell néznem őket, mert sok a csiga. Ha nem irtanám őket, nem maradna semmi.

 

tothmargit2

 

Épült tíz éve Topolyán egy kis templom, annak a kertjét én rendeztem, ültettem be, és a templomba minden mise előtt csináltam tíz ikebanát az oltárra meg a szobrok elé. A szobrokat restauráltam, mert nagyon repedezettek voltak. Varrtam a papunknak miseruhákat, és az apácáknak is, mert nagyon szegényen élnek. Ma már csak az apácákon segítek, mert nem győzöm sem erővel, sem anyagilag. Szülinapokra, temetésre még ma is készítek ikebanát, csokrot másnak is. A kisebbik fiamék esküvőjén a nagytermet én díszítettem fel, ahol tartottuk a lakodalmat.

Mi az, amitől még teljes az életed?

Ezek mellett imádom a zenét, szeretek énekelni csak úgy, amatőr módon. Pár éve a topolyai tévé szervezésében részt vettem egy vetélkedőn, és eljutottam a döntőig. Talán a zene hallgatása nyugtat meg a legjobban.

 

 

Azután elérkezett a nyugdíjaztatásom ideje, mert ugye gyorsan repülnek az évek. Főleg annak, aki sohasem unatkozik, szeret dolgozni, és mindig azon töri a fejét, hogy mit alkosson. Elmentem a nyugdíjas otthonba, hogy megkérdezzem, milyen csoportmunkák folynak ott. Először a sportolásra gondoltam, de mivel ott már sok volt a jelentkező, a festést ajánlották, ami épp akkor indult el 2008-ban egy nyugalmazott grafikustanár, Csernik Attila vezetésével.

Kérlek, mesélj a festésről!

Azonnal csatlakoztam a festőkhöz. Igaz, diákkoromban festettem utoljára, de megvettem a rajzkellékeket, és nekiláttunk hetente egy órát alkotni. Nekem ez kevésnek bizonyult, elég türelmetlen teremtés vagyok, így az interneten kerestem olyan videókat, ahol a festést szakszerűen bemutatják.

 

tothmargit7

 

Olvastam is sokat, és gyakoroltam, ami sokat segített, majd a közeli falvakból festőcsoportokkal barátkoztunk meg, tőlük is sokat tanultam. Először ceruzával, majd pasztellel folytattam, később akrillal, majd kacérkodtam az olajfestékkel is. Pár éve a legnehezebb technikát választottam, az akvarellt.

Mi a leggyakoribb témád? Hány kiállításod volt eddig?

A festményeim nyolcvan százalékát virág tölti ki, de kedvelem a tájképet és a portréfestést is. Imádok festeni, már az 550. képemnél tartok, és nagyon sajnálom, hogy nem kezdtem el már sokkal korábban. Eddig négy önálló kiállításom volt. Tavaly Topolyán, Zentán és Nagybecskereken. Az idén Magyarkanizsán. Több csoportos kiállításon vettem részt Budapesten, Szigetszentmiklóson, Topolyán, Becsén, Palicson, Szabadkán, Péterrévén.

 

tothmargit9

Ikrek

Margitkám, boldog embernek érzed magad?

Boldog és kiegyensúlyozott embernek érzem magam. Bár beismerem, sokszor szerettem volna külföldre távozni én is, mint a többiek. Lehet, hogy ott sokkal gazdagabb volnánk anyagilag, de azóta már nem bánom, hogy itthon maradtam a Délvidéken, a Vajdaságban. Azért itt is sikerült valamit megvalósítanom szerény körülmények között, és legalább a honvágy nem gyötört egy életen át, mint a többi kivándoroltat.

Nem járunk hosszú idő óta nyaralni, a gyermekeinket szoktuk rövid időre meglátogatni, mert hosszú időre nem lehet itt hagyni ennyi virágot, állatot. Van húsz házinyúl, nyolcvan aranyhal, tíz papagáj és négy kistermetű kutyus, akik jelzik, ha vendég érkezik szerény hajlékunkba.

 

tothmargit6

 

Szeretünk a férjemmel kiülni a hintaágyba, hallgatni a víz csobogását, a madarak énekét, érezni a virágok illatát, miközben a kutyusaink hálásan körülnyalják lábainkat vagy felugranak az ölünkbe. Nagyon szívesen megmutatjuk kis birodalmunkat másnak is, és sokaknak adtam már ötletet kertépítésben vagy virággondozásban.

Én már a jó Istentől csak egészséget kérek kis családom számára, és szeretnék a párommal még sokáig együtt boldogan, egyetértésben élni, látni a kis unokánkat, hogyan cseperedik a nagyszülők örömére. Szeretnénk két év múlva megünnepelni az 50 éves házassági évfordulónkat családi körben.

 

tothmargit17

 

Drága Margit, nagyon szépen köszönöm, hogy megengedted nekünk, hogy betekintsünk az életed mindennapjaiba. Megmutattad nekünk, hogy így is lehet élni a Vajdaságban. Azt kívánom, hogy még nagyon sokáig tudj örülni ennek a sok szép virágnak, és mindennek, ami még örömet jelent a zord világunkban.

 

Nagy L. Éva

Szerkesztette: Weninger Endréné Erzsébet

 

 

 

Hozzászólások