A kérészek rendjébe tartozó tiszavirág (Palingenia longicauda) egykor egész Európában elterjedt volt, 1922-ben pusztult ki a
Loire-ból, 1952-ben pedig az utolsó nyugat-európai lelőhelyéről, a
Rajnából is eltűnt. A Duna mentén 1974-ben látták utoljára, így a
“tiszavirág” ma már egész Európában csak a Tiszán és mellékfolyóin, például a Bodrogon, a Berettyón, a Körösökön, valamint a Tisza-tónál található meg.

A nyári napforduló idején a kérészek nagy tömege néhány órára nászruhát ölt, hogy – mintegy varázsütésre – az alkonyati órákig milliónyi tiszavirágként izgatottan keressék párjukat a víz fölött.

A kérészek násztáncát követően, mielőtt elpusztulnának, a nőstények a Tisza vize felett rakják le petéiket. A tiszavirág lárvája 3 évig fejlődik, eközben mintegy hússzor vedlik. Az imágók zöme egy napon fejlődik ki és kezdi meg pár órás életét. Rajzásuk különleges látványt nyújt, nászrepülés után pedig elpusztulnak, tetemük a folyó vizét szinte teljesen betakarja, mintha „kivirágozna” a Tisza.

A kérész Magyarországon 1993 óta védett.

Galéria

Videó a tiszavirágzásról

Forrás: ÖS/Magyar Mária/MTI

2013. június 25.

Hozzászólások