A kis-ázsiai Szent Miklós püspök névnapja előestéjén édességgel ajándékozta meg a gyerekeket, és ez a szokás máig fennmaradt.


Miklós püspök Patara városában született 245-ben egy gazdag család gyermekeként. A városban nagy járvány tört ki, így kisgyermekként árvaságra jutott. Szüleitől hatalmas vagyont örökölt, amellyel kolostorba vonult érsek nagybátyjához. Tanulmányai befejezése után a papi hivatást választotta, életét a tanításnak szentelte. Messze földön híres volt az emberek iránti szeretetéről és segítőkészségéről. 270-ben a Jeruzsálembe tartó zarándokútján vihar tört ki a tengeren, az egyik hajó majdnem elsüllyedt, és két tengerész a vízbe esett. Miklós pap mentette ki őket és megjavította a hajót. Imádkozni kezdett, hogy megköszönje Istennek a segítséget.



Hazafelé betért Myrába, Anatólia fővárosába, ahol az anyagias püspökök éppen vitatkoztak. Úgy határoztak: “az legyen Myra városának püspöke, aki felszentelt papként elsőnek jön be a városkapun”. Ekkor megérkezett Miklós pap, akit azonnal püspökké választottak, és 52 évig töltötte be ezt az egyházi tisztséget. Később a zarándokút tengerészei is betértek hálát adni Myrába, ahol a templomban felismerték a hajójukon imádkozó személyt Miklós püspökben. Ettől kezdve a tengerészek védőszentje lett, akik a bajban hozzá imádkoztak.

 

Szent Miklós vagyonát a nép megsegítésére fordította, a városka utcáin tett sétái közben beszélgetett az emberekkel, meghallgatta gondjaikat. A legendáját képező eset is ekkor történt. Élt egy teljesen elszegényedett ember a kolostor szomszédságában, akinek volt három férjhezmenetel előtt álló leánya. Miklós püspök éppen akkor ért a nyitott ablakhoz, amikor a lányok azon vitatkoztak, melyiküket adják el rabszolgának, hogy a családon segítsen, és hogy egy másik férjhez tudjon menni. Egy marék aranyat keszkenőbe kötött és bedobta az ablakon. A lányok azt hitték, hogy csoda történt.

Ugyanebben az időben egy év múlva megint bedobott az ablakon egy keszkenő aranyat a második lánynak. Ekkor lépteket hallottak az ablak alól. Amikor kirohantak, egy piros ruhás öregembert láttak elsietni. A harmadik évben ezen a napon nagyon hideg volt, zárva volt az ablak. Miklós püspök felmászott a sziklafal mellé épült ház tetejére, és bedobta az aranyat a tűzhely kéményén. A legkisebb lány éppen a harisnyáját szárította a tűzhelynél, ebbe esett bele az arany.

Végül a harmadik évben kitudódott a titok, mivel az aranyak között egy kereskedő felismerte azt a darabot, amelyet ő ajándékozott Miklós püspöknek, valamint az ajándékozások mindig december 5-én, névnapját megelőző este történtek. Adakozásaiért a nép imáiba foglalta.


Békés, hosszú öregkor után 326-ban tért örök nyugalomra. A legenda szerint lelkét angyalok vigyázták 1087-ig, amikor sírját feltörték és kirabolták. Nyughelyénél egy tiszta forrás eredt, amelyből áradó szeretete küldi el ma is hozzánk utódát, a Mikulást, akinek eljövetelét nagy izgalommal várja sok millió kisgyerek.

A modern Mikulás azonban már rénszarvasok által húzott szánnal jár. Azaz nem
is jár, hanem repül, hogy minél előbb minden kisgyermekhez odaérjen.

Forrás: www.ezenanapon.hu

Weninger Endréné

2013. december 6.

Hozzászólások