Választhatjuk a pihentető kúrát vagy a testet-szellemet frissítő fürdőt, attól függően, szervezetünknek éppen mire van szüksége.Egy alkalommal akár 5-10 féle illóolajat is összekeverhetünk, a kád méretétől függően 20-40 cseppet. Nem tanácsos azonban 25 percnél tovább a fürdővízben tartózkodni.

Lazító fürdő

Az általunk kedvelt vagy az állapotunknak éppen megfelelő illóolajat oldjuk fel 1-2 dl tejben. Erre azért van szükség, mert közvetlenül vízben nem oldódik, így irritálhatja bőrünket. A fürdővíz hőmérsékleténél vigyázzunk, ne legyen túl forró, mert az megterhelő a szervezet számára: kitágulnak a hajszálerek, felgyorsul a vérkeringés és emelkedik a pulzusszám. A test ellazításához a kellemesen meleg víz ajánlott, az illóolajok közül pedig a bazsalikom, a bergamott, a cédrus, a citromfű, az ilang-ilang, az izsóp, a kamilla, a levendula, a majoránna és a rózsa.

Frissítő fürdő

Fáradtság, kimerültség esetére különösen ajánlott egy kellemes frissítő fürdő. Az élénkítő hatású olajok közé tartozik a boróka, a borsmenta, a ciprus, az édeskömény, az eukaliptusz, a fenyő, a kakukkfű és a rozmaring. Itt is javasolt tejben feloldani az olajat, mielőtt a langyos vízhez öntjük. A vérkeringés felgyorsulását elősegíthetjük, ha bőrünket fürdőkesztyű segítségével átdörzsöljük. A végén hűtsük le a fürdővizet, vagy öblítsük le magunkat hideg vízzel.

Egy kis illóolaj-történelem

  • Az illóolajok szerepét a testápolásban már az ókorban is ismerték, használták illatosításra, a test festésére, illetve beavatási szertartásoknál, az uralkodókat pedig olajjal kenték fel.
  • Szíriában a lakomák végén mirhával illatosított virágfüzéreket akasztottak a vendégek nyakába. Babilóniában rendkívül sok szantált, mirhát, cédrust, ciprust, fenyőt, borókát és rózsát használtak, sőt importáltak is. Nemcsak a gazdagok körében volt mindennapos a használatuk.

  • Egyiptomban a királysírokba is helyeztek illatszeres edényeket, de illóolajokat használtak a mumifikálás során is. Tömjént és mirhát áldoztak az isteneknek. Ők vetették meg egyébként az aromaterápiás módszer alapjait: az olajokat egészségmegőrzésre és gyógyításra is alkalmazták.
  • A Bibliában is több alkalommal szerepel a tömjén és a mirha említése, melyeket füstölőként, illatszerként, fájdalomcsillapítóként és nyugtatóként alkalmaztak, de a ruhákat és a fekvőhelyeket is illatosították velük.

A Bibliában is többször szereplő tömjént illatszerként, füstölőként és nyugtatóként alkalmazták

  • Kínából, Kr. e. 2700-ból származik a Gyógynövény Könyve, mely több mint 300 növény leírását tartalmazza. Ebből kiderül, hogy a kínaiak már az egyiptomiak előtt használták a fahéjat, a borsot és a gyömbért a járványok ellen, ez utóbbi pedig fájdalomcsillapítóként, köhögés és kígyómarás elleni orvosságként is szolgált. A szépségápolás egyik kelléke a jázmin volt.
  • A görög orvostudomány a keleti gyógymódokat ötvözte az egyiptomiakkal. Nagy Sándor indiai hadjáratáról sok egzotikus gyógy- és fűszernövényt vitt haza. A járványok ellen borókát és babért használtak.  A görög származású római Galénosz könyve mintegy 473 növényi eredetű készítményt írt le. Különösen nagyra becsülték, és mindenféle betegség gyógyírjának tekintették a zsályát. A testápolásban kaptak azonban kiemelt szerepet az illóolajok: a parfümök és kenőcsök használata nagyon elterjedt, a parfümkészítőknek külön utcájuk is volt.

A jázmin virágát már az ókorban is használták illatszerekhez, fürdővízhez és krémekhez

  • A középkor első évszázadaiban a római testápolási és fürdőkultúra eltűnt, Bizáncban őrizték tovább a hagyományokat. A kolostorokban a szerzetesek foglalkoztak gyógynövény-termesztéssel. Bingeni Hildegárd apátnő a 12. században korának egyik leghíresebb orvosaként is beírta nevét a történelembe. Könyveiben ír a fűszernövények felhasználásáról, például az édesköményről, a fehér borsról, a fodormentáról, a levenduláról és a petrezselyemről.
  • A keresztes háborúkból hazatérő lovagok fűszereket és illóolajokat hoztak magukkal. Az arab orvosok fedezték fel, hogyan lehet aromás kivonatokat lepárlással előállítani. Legismertebb ilyen módszerrel készült illóolaj a rózsaolaj volt.

  • A templomi füstölőknek az ünnepélyességen kívül fertőtlenítő szerepe is volt: a pestisjárványok idején a boróka fájának égetése fontos szerepet játszott a védekezésben.
  • A 16. században a francia udvarban a szökőkutak vizét, a bort, a vizet és a levélpapírt egyaránt illatosították.

Tippek az illóolajok használatával kapcsolatosan a Tolle Fittklub oldalán is olvashatók.

Szöveg és képek forrása: www.tolle.hu, Wikipédia

Weninger Nóra

2013. november 9.

Hozzászólások