Az ősz második fele nehéz időszak a vadon élő sünök számára. A nyár késői szakaszában született fiatalok ugyanis lemaradhatnak a téli álomra való felkészülésben, és előfordul, hogy nem érik el a szükséges fejlettséget és kondíciót. Ráadásul az avarégetések is fenyegetik a sünöket, akik sokszor épp az avarban keresnek maguknak telelőhelyet. A Fővárosi Állat- és Növénykert bemutató mentőközpontjában, a Sünispotályban menedéket kínálnak a segítségre szoruló sünöknek, és – mint minden évben – most is figyelemfelkeltő kampányt folytatnak az őszi avarégetéssel kapcsolatban.

A Fővárosi Állat- és Növénykert szerteágazó természetvédelmi tevékenységének részeként vadállatmentéssel is foglalkozik. Magyarországon őshonos, vadon élő, védett vagy fokozottan védett állatfajok olyan egyedeit mentik, amelyek valamilyen okból emberi segítségre szorulnak. A mérgezett sasoktól, törött szárnyú vagy meglőtt gólyáktól kezdve a fészekből kipottyant madárfiókákon és elárvult kismókusokon át egészen az elgázolt mocsári teknősökig és a telelésben megzavart denevérekig sokféle állattal foglalkoznak. A mentett állatok száma évente ezerötszáz és kétezer között szokott lenni. A tavalyi, 2018-as esztendőben például 108 különböző faj összesen 1807 egyedének nyújtottak segítséget az Állatkert mentőmunkával foglalkozó munkatársai.
A sérült állatokat meggyógyítják, a legyengülteket felerősítik, az elárvultakat pedig felnevelik. A cél az, hogy a bekerült állatok ismét képesek legyenek önállóan boldogulni a szabad természetben. S ha sikerült ezt az állapotot elérni, szabadon is engedik őket természetes élőhelyükön. A mentett állatok nagyobbik fele madár, de az az állatfaj, amelyből a legnagyobb számban szoktak mentett egyedek bekerülni, évek óta a sün szokott lenni. A múlt évben például 357 mentett sünről gondoskodtak az Állatkertben.

Az avarégetés „máglyahalállal” fenyegeti a sünöket!

Az ősz második felében a vadon élő sünök egy részének speciális nehézségekkel kell szembenéznie. Az egyik ezek közül az avarégetés. Az ilyenkorra már megindult lombhullás miatt egyre nagyobb mennyiségben összegyűlő avart a kiskertekben rendszerint kupacokba szedik össze, s gyakran előfordul, hogy fel is gyújtják. Ám mindez épp abban az időszakban történik, amikor a sünök telelőhelyet keresnek, és sokszor pont az ilyen avarkupacokba vackolják be magukat. A Fővárosi Állat- és Növénykert, ahogy minden ősszel, ezúttal is felhívja a figyelmet az avarban rejtőző sünökre. Így minden érintettet arra kérnek, hogy avarégetés előtt forgassák át az avarkupacokat, hogy biztosan kiderüljön, nem rejtőzik-e benne egy téli álomra készülődő sün. Emellett a városligeti intézmény az avarégetés helyett mindenkit biztat az avar hasznosítására, komposztálására is.
Az Állatkert mentett állatokkal foglalkozó szakemberei egyébként találkoztak már olyan sünnel, akit az utolsó pillanatban sikerült kimenteni a lángok közül. Az állatnak az összes tüskéje lepörkölődött és két hónapon át orrfacsaró füstszagot árasztott. Égési sérülései lassan gyógyultak, de végül két évnyi ápolás után teljesen rendbe jött, s a Pilis egyik alkalmas élőhelyén szabadon is engedték.

Segítség a „méreten aluli” sünöknek

Az ősz másik kihívása a sünök számára a téli nyugalmi időszakra való felkészülés. Ezek az állatok ugyanis késő ősztől kora tavaszig téli álmot alszanak, nem is annyira a hideg, hanem inkább a táplálék szűkössége miatt. A télre való felkészülés jegyében ilyenkor annyit esznek, amennyit csak tudnak, hogy elegendő tartalékot halmozzanak fel a szervezetükben a téli álom időszakára.
Az egy évesnél idősebb, tehát már legalább a második téli álmukra készülő sünöknél is fontos, hogy megfelelő kondícióval vágjanak neki a télnek, ám az idei születésű állatoknál ez külön kihívás lehet, különösen akkor, ha viszonylag későn, a nyári időszak végén látták meg a napvilágot. Ilyenkor ugyanis előfordulhat, hogy a hideg idő beköszöntéig nem sikerül elérni a megfelelő fejlettséget és tápláltságot. Az ilyen állatoknak mindenképpen segítségre van szükségük, mert máskülönben kétséges, hogy átvészelik-e a téli hónapokat.

Még a szakemberek, tapasztalt sünmentők körében is van némi vita abban a kérdésben, hogy mennyi az a grammban kifejezhető testsúly, amely alatt segítségre van szükség. Az egyik álláspont szerint egy 400-450 grammos sün már sikerrel nekivághat a télnek, mások inkább 500 gramm körüli határértéket tartanak elfogadhatónak, de hallani ennél nagyobb, 700 gramm körüli értékekről is.
A Fővárosi Állat- és Növénykertben, ahol országos összehasonlításban is a legtöbb sünt mentik, a szakembereknek az a tapasztalatuk, hogy november elejére legalább 350-400 grammot kell nyomniuk az állatoknak. Ha ezt nem érik el, akkor mindenképpen érdemes segíteni nekik. A házilagos „sünmentést” persze senkinek sem javasolják, ehhez a munkához ugyanis nem kevés szakértelem és tapasztalat kell, ráadásul a Magyarországon honos sün természetvédelmi oltalom alatt áll, így otthoni tartása még akkor is a jogszabályokba ütközik, ha az a legjobb szándékból történik. Az állatkerti szakemberek így azt javasolják, hogy a segítségre szoruló állatokat inkább a kert bemutató mentőközpontjába, a Sünispotályba hozzák be. Előtte persze érdemes telefonon konzultálni a Sünispotályban dolgozó, állatmentéssel foglalkozó szakemberekkel. A Sünispotályban egyébként most is számos mentett sün látható, köztük olyan késő nyári születésű állatok is, akiket várhatóan csak tavasszal lehet majd szabadon engedni.

Szöveg és kép forrása: Fővárosi Állat-és Növénykert

 

Hozzászólások