,,Az emberi élet legnagyobb élményeit nem szabad csakis magáncélokra hasznosítani. Örömből, szeretetből, boldogságból, jókedvből másoknak is kell juttatni. Tovább kell adni a fényt, mert akkor tovább is tart.” (Müller Péter)

Mennyi, de mennyi kedves hobbi van a világon, még felsorolni is lehetetlenség lenne! Hogy ki miért éppen az adott szenvedélynek hódol, azt végképpen nem tudjuk. Nyugodt szívvel mondhatjuk, hogy Sebestyén Imre szenvedéllyel gyűjti a képeslapokat. Ismerkedjünk meg Imrével, hetven évének édes vagy kesernyés pillanataival és gyűjtő szenvedélyének kialakulásával!

1944. augusztus 12-én születtem Kecelen, ahol az általános iskolát elvégeztem és gyermekkoromat töltöttem. Nagy boldogságban, de nehéz körülmények között éltünk édesanyámmal és öcsémmel. Édesapám sajnos 1950-ben meghalt, így édesanyám egyedül nevelt fel minket. A szegény körülmények miatt a továbbtanulásnál csak a szakmai jöhetett szóba, szükség volt az én keresetemre is. A választásom a szobafestő-mázoló szakmára esett, melyet a kiskőrösi ipari iskolában sajátítottam el. Később Budapesten dolgoztam, ahol esti gimnáziumban leérettségiztem. 1964-67-ig sorkatonai szolgálatot teljesítettem Kiskunhalason, a határőrségnél.


Később milyen polgári foglalkozást végeztél?

Amint említettem szobafestőnek tanultam, melyet 1959-1972 között magas szinten műveltem, elsősorban Budapesten. Ezzel párhuzamosan elvégeztem a főiskolát, ahol történelemből és filozófiából államvizsgáztam, majd a Kecskeméti Rendőrkapitányságon bűnügyi nyomozó lettem. 1973-tól 1992-ig dolgoztam rendőrként, őrnagyi rendfokozattal mentem nyugdíjba.


Úgy tudom, van két csodálatos leányod is. Kérlek, róluk is szólj egy pár szót! Hogyan fogadja a család ezt a szenvedélyedet?

1970-ben kötöttem házasságot András Etelkával, akivel immár 44 éve harmonikus házasságban élünk. Két leányunk született, Tünde és Hajnalka. Eddig egy unokám született, Tünde fia, Attila idén tölti be a 21. életévét. A képeslapgyűjtő szenvedélyemet a kezdetektől elfogadták, és mindenben támogatnak. Amerre járnak, onnan hoznak, ők is mindig gyarapítják a gyűjteményemet.


Mikor kezdted el a képeslapok gyűjtését?

1958-tól, 14 éves korom óta hódolok e szenvedélyemnek. Kezdetben csak úgy és azért, mert a középiskolában minden fiatal gyűjtött valamint. Amint szaporodtak a lapok, egyre lelkesebbé váltam. Munkám során is – amerre jártam – , mindenhol képeslapokat kerestem, gyűjtöttem, vásároltam.

Hány ezer képeslapot sikerült eddig összegyűjtened? Melyik évben készült a legrégebbi darabod?

A gyűjteményem évről-évre gazdagabb, mind a darabszámot, mind a különlegességeket tekintve. A nyugdíjazásomig lassabban gyarapodott, majd amint több időm adódott, sokkal nagyobb szenvedéllyel és intenzitással kezdtem gyűjteni a lapokat. Jelenleg 330 ezer darabot számlálhatok meg, mellyel az ország legnagyobb magángyűjtőjének számítok. A legrégebbi és legszebb képeslapjaim az 1896-os millenniumi emlékév alkalmából készültek. E nagy ünnepre 32 féle lapot adtak ki, ebből nekem több mint a fele meg van.


Tematikusan gyűjtöd, vagy csak raktározásnál válogatod szét őket időrend és téma alapján?

Aki igazán szeret valamit, az teljes odaadással hódol a hobbijának. Így vagyok ezzel én is. Minden egyes új lapot szinte azonnal besorolom a tematikájába. A gyűjteményem így jól átlátható mind téma, mind időrendben. Mindenféle képeslapot gyűjtök, a magyar lapok mellett mintegy 180 országból van képeslapom. Legértékesebb lapjaim a XIX. századból és a XX. század elejéről származnak. Többen kértek már tőlem segítséget diplomamunkájukhoz, mindig szívesen bocsátok rendelkezésükre korabeli képeslapokat. Néhány évvel ezelőtt egy tanítóképzős hallgató a régi kecskeméti képeslapjaimról írta a diplomamunkáját, melyet kiválóra értékeltek.


Hány kiállításod volt eddig? Hová sikerült eljutnod ezzel a csodálatos gyűjteménnyel?

Az Országos Képes-levelezőlap Gyűjtők Egyesületnek 1997 óta vagyok tagja, ahol az elmúlt évek alatt rengeteg hasznos gyűjtői tapasztalatra tettem szert. 1998-ban már részt vettem az országos kiállításon, valamint több helyen rendeztem saját, önálló kiállítást. Az első önálló kiállításom 1998 májusában volt Kecskeméten a Tiszti Klubban, nyugdíjasok részére. Ugyanebben az évben meghívást kaptam Hódmezővásárhelyre, a nagy múltú Őszi Fesztiválra. Elmondhatom: az első tárlatot volt csak nehéz elkezdeni, utána a többi már könnyen és gyorsan ment az akkor már 150 ezer darabos gyűjteményből. Jelenleg a 283. kiállításomnál tartok. Tárlataimat az ország számos településén láthatta már a közönség Szombathelytől Veszprémen át Visegrádig, illetve a határon túl, Erdély több városában. Kecskeméten szinte valamennyi iskolában volt már egy vagy több alkalommal kiállításom.


Ha jól tudom, munkádat, tárlatodat több ízben díjazták is.

Az első jelentős díjamat 1999-ben kaptam meg Szombathelyen, egy országos rendezvényen. 2004-től veszek részt a MABEOSZ nemzetközi bélyegnapi kiállításain, ahol minden alkalommal díjazták kiállítási anyagaimat. Eddig hat aranyérmet, kettő aranyozott ezüstérmet, négy ezüstérmet és kettő bronzérmet vehettem át munkám elismeréseként a vándorkupák mellé. Legutóbb pedig, június végén a XLII. Országos Honismereti Akadémia Kiváló honismereti munkáért oklevéllel, Kecskemét polgármestere pedig díszoklevéllel tüntetett ki.


Milyen témákat dolgoztál fel egy-egy kiállítás alkalmával?

A kiállítási anyagaim jelentős részét egy-egy történelmi esemény évfordulójára készítettem el. A tárlatok elsősorban a magyar történelmet, annak neves személyeit mutatják be. Egy-egy anyag elkészítéséhez számtalan szakkönyvet használok fel forrásként, így a képeslapokhoz tartozó szövegek mindenkor hitelesek és pontos képet adnak az adott korról. Például kiállítást készítettem már a magyarok történelméről, Kossuthról, Széchenyiről, Sissiről, Petőfiről, a Hunyadiakról, Trianonról, Arany Jánosról, Móriczról, Szent Istvánról, Szent Imréről, a Honfoglalásról és most legutóbb az I. világháborúról. Természetesen a történelmi kiállítások mellett más témákat is feldolgoztam, például kulturális és természetközeli tárlatot is láthatott már a közönségem. Például Magyarország összes népviseletét, tájegységenként bemutatva, valamint Erdély, a világ és az Európai Unió népviseletét is. Külön anyagban – oktató jelleggel – dolgoztam fel Magyarország nemzeti parkjait, azok növény- és állatvilágát.


Melyik tárlatod iránt volt a legnagyobb az érdeklődés?

Eddig több mint 50 témakört dolgoztam fel, így az érdeklődő iskolák, önkormányzatok, művelődési központok, múzeumok mindig megtalálhatják a számukra érdekes és bemutatásra érdemes tárlatot. Egyik legnépszerűbb tárlatom azonban mindenképpen a Kecskemét régi képeslapokon című kiállításom, mely mindenhol és mindenkor hatalmas sikert arat.


Hogyan jellemeznéd a tárlataid közönségét?

Gyakran kapok felkérést általános és középiskoláktól kiállítás megtartására, ahol rendhagyó történelmi óra keretében a diákok a képeslapok és azok kísérő szövegei által ismerkedhetnek meg az adott történelmi eseménnyel. A nemrég elkészült, eddigi egyik legnagyobb kiállítási anyagom, az I. világháború 100 éves évfordulója bemutató anyagomat, mely több mint 400 képeslapból áll, már hónapokkal ezelőtt több múzeum, kulturális központ és iskola előjegyeztette.

Vannak-e ismereteid arról, hogy kik hódolnak még a képeslapgyűjtésnek az országban vagy a határokon túl? Bizonyára kapcsolatban vagytok, netán még csere is létrejöhet köztetek?

A Képes-levelezőlap Egyesület tagjaként jó rálátásom van hazánk gyűjtőinek munkájára. Sokakkal folyamatos kapcsolatban állok, segítjük egymás munkáját, lapokkal és tanácsokkal. A postai levelezések mellett börzéken, országos kiállításokon személyesen is találkozunk.


Milyen álmaid vannak még az elkövetkezendő évekre?

Még nagyon sokáig szeretném gazdagítani a gyűjteményemet. Ameddig tudom, magam rendezem, később a lányaimra bízom e nemes és szép feladatot.

Kedves Imre! A magam és a szerkesztőségünk nevében kívánok neked nagyon boldog születésnapot. Adjon az Isten erőt, egészséget és lehetőséget ahhoz, hogy minél több ember számára meg tudd mutatni ezt a kedves, nem mindennapi gyűjteményt.

Nagy L. Éva

Szerkesztette: Weninger Endréné Erzsébet

2014. augusztus 12.

Hozzászólások