2012. november 2-án hunyt el, 86 éves korában. Volt könyvelő, német-orosz műszaki tolmács, író, de nekünk ő „a magyar Szolzsenyicin”. Augusztus közepén személyesen is találkoztam vele otthonában. Akkori naplóbejegyzésemmel idézem fel az alakját.

„2012. augusztus közepe van. Franciaországban élő barátnőmmel, Magdival ebben az időszakban találkozunk minden évben. Ilyenkor látogat haza Nagykanizsára is a szülői házba, ahol édesapja, Rózsás János saját dolgozószobáját engedi át neki szálláshelyül.

Itt fogad bennünket János bátyánk, és mosolyogva meséli, hogy sok újságíró keresi fel az utóbbi években, és a TV-sek a forgószékről rendre átültetik egy karosszékbe, az orosz nyelvű könyvek alá. Majd két vaskos, fekete borítójú könyvet kapunk a kezünkbe, a kéziratok fénymásolataival. Ezek alapján készült a Keserű ifjúság című könyve – mondja. Ábrák, munkafolyamatok leírása, lágeralaprajzok tarkítják az apró, gyöngybetűkkel írt naplót. Megtudjuk, hogy volt anyakönyv-vezető is, innen a szépírás.

Az ábrák közt van olyan is, amely a különleges ukrán szőlőművelést ábrázolja: a lavór nagyságú gödör aljára ültetik a tőkét, így a hajnali pára és az eső egyaránt lecsorog, megkímélve a locsolástól a szőlő gondozóját.
E két kötet hiteles, hű dokumentációja a fogolyéveknek. A sorokból tárul elénk, hogy írás- és olvasástudásának köszönhetően élte túl a megpróbáltatásokat, s lett krónikása egy letűnt, elhallgatott korszaknak.

Miközben lapozgatjuk a naplót, János bátyánk beindítja a számítógépet, amit nyolcvanon túl tanult meg kezelni. Boldogan újságolja, hogyan könnyíti meg a kutatásait a „gugli”, és hogy a következő Keserű ifjúság-kiadást hogyan bővíti a kimaradt részekkel, mert ahány kiadás, annyiféle hiányosság van bennük.

Hallunk tőle Duszja nővérről, aki anyjaként ápolta a szovjet rabság legszörnyűbb korszakában, 1946/1947 fordulóján, az észak-uráli Dolgajában. A kéziratból néhány jellegzetes jelenetet oroszra fordítva elküldött Szolzsenyicinnek is, akivel előtte néhány évig együtt raboskodott. Ő bátorította Rózsás Jánost a visszaemlékezés megírására.

Ezután kinyomtatott előadásanyagokat kapunk, amiket egyetemeken, középiskolákban tartott a második világháború kitörésének valós történetéről, fogsága naplójának és egyéb irodalmi munkáinak sorsáról. Meséli, mennyire elégedett a fiatalokkal, hogy mekkora érdeklődéssel és figyelemmel viszonyulnak a témához. Megjegyezzük, hogy azért ez előadófüggő is. Megtudjuk, hogy tanult ő retorikát is, és ismeri a fiatalok nyelvét. Így hát nem csoda, ha az őt hallgató ifjúság „veszi az adást”.

Könnybe lábadt szemmel adja kezünkbe erdélyországi utazásainak emlékkönyvét, ahol hasonló krónikásokkal is találkozott, mint ő maga. Az ottani előadásairól a híradás: Fogságom naplója – Rózsás János szibériai hadifogoly előadása. Végül a GULÁG-lexikon egy tiszteletpéldányát dedikálja számunkra, amely sokaknak az egyetlen vigasz és emlék az elhurcolt és távolban meghalt hozzátartozókról.

Kis szentélyt látunk a dolgozószoba egyik sarkában. Azoktól a hozzátartozóktól való szentképek, rózsafüzérek, akiknek a rokonai nyomára János bátyánk talált rá, és közzétette a lexikonban. Voltak olyan családok, akik ebből a lexikonból tudták meg, hogy hol temették el apjukat, fiukat.
Aztán az elmúlt évek kertben elültetett karácsonyfáinak árnyékában búcsúzunk egymástól.”

Rózsás János (Budapest, 1926. augusztus 6. – Nagykanizsa, 2012. november 2.)

1940-től segédtisztviselő, jegyzőségi írnok, majd főmérnöki titkár. 1944 decemberében a Vörös Hadsereg letartóztatta. A vád: önként harcolt a Szovjetunió ellen mint magyar levente. 1944-1953 között kilenc évig a szovjet Gulag kényszermunkatáboraiban raboskodott. Rabsága idején egy kazah lágerben találkozott Alekszandr Szolzsenyicinnel, akivel ott három évet töltött együtt. 1962-ben a Szovjetunió Legfelsőbb Bírósága rehabilitálta. 2001 augusztusában megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét. 2003-ban a Magyar Művészeti Akadémia aranyérmével, valamint Zala megye Díszpolgára címmel tüntették ki. Művei: Keserű ifjúság (München, 1986); Éltető reménység (München, 1987); Duszja nővér (Nagykanizsa, 1995); GULAG-lexikon (Budapest, 2000; Nagykanizsa, 2008); Leventesors (Nagykanizsa, 2005); Válogatott írások (Nagykanizsa, 2005). Forrás: Rózsás János – Wikipédia

Antalffy Yvette

A szöveg és a képek forrása:www.talita.hu

(A képek a szerző saját felvételei)

Hozzászólások